Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-02-11 / 6. szám

14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Egy nemes intézményről. Benne vagyunk egy megkezdett esztendőben, az 1922-ik évben Mögöttünk az eltöltött, jól ismert múlt,— előttünk egy titokzatos, ismeretlen jövendő. Forgatom az elmúlt év történet könyvének lapjait... Gondolkozom felette: — Ugyan mivel is áldott, mivel segitett meg bennünket amerikai magyar reformátusokat különös­képen az isteni kegyelem az elmúlt év folyamán? For­gatom a nagy könyvet... lapozgatok benne... Meg van. Megtaláltam, Este fél 7 óra az idő. Koromsötétség mindenfelé. Barátommal kiszállok a vonatból. Mintha a szelíd hold fény, áz enyhe szellő, a ragyogó csillagtábor mind igy közöntene: — “Isten hozott titeket erre a tájra. Érez­zétek jól magatokat itten”... Ez a köszöntés valóra is vált csakhamar. Egy kitűzött czélunk van, melyet a ránk borulo sö­tétség előtt elérni óhajtunk. Vesszük táskánkat s gya­log folytatjuk utunkat. Az előttünk magasló dombtetőn látjuk a czélt, mely felé törekszünk. A hatalmas nyár­fáktól szegélyezett hegytetőn, a hol ezek a fák mint éjjeli őrök vigyáznak arra a nagy családra, melyet be­kerítenék, — ott van, ott terül el egy kastélyszerti é- pület, mely nekünk kedvesebb és drágább, mint egy ki­rályi palota, — mert ez a Ml ÁRVAHÁZUNK. Jövetelünket észre vették és mire észrevettük ma­gunkat, szívélyes fogadtatás után ott találtuk magun­kat egy evető, vidám gyermeksereg közepette. A meglepetéstől nincs időnk még csak egy jó estét sem kívánni, — mert mindenfelől a kérdések özöne árad felénk. “'Hogy vagy Laczi fiam? És Te Béla. Tegyétek le táskáitokat és telepedjetek le ide a meleg kályha mellé. Próbálunk szohoz jutni, — de hiába minden kísér­let. Egy csapat gyermek körül vesz bennünket. Arczu- kon öröm és vidámság. Szivük tele látszik lenni boldog­sággal és megelégedettséggel. Vendégek jöttek, — ven­dégek jöttek! — mondogatják egymásnak. Aztán körül vesznek bennünket. Egyik a térdünkre ugrik fel, a má­sik körül tánczol bennünket. Még a nyakunkba is kerül egy kettő. Elgondolkozom egy pillanatra. Ugyan hol is vagyok én most? Az Árvaházban, — feleli valaki hali- hatatlanul. Igen az árvaházban, — de nem árvaház ez, csak a neve az, — mert valójában egy népes nagy családnak a * köre ez. Goi gése ébreszt LEGÚJABBAN ÉRKEZETT HAZAI IMAKÖNYVEK: — Hit, Remény, Szeretet, v. köt 1.50 Kér. Tanítás, imák és elméik 1.50 Hit oltára, — luth. imakönyv, v. köt 1.50 Hol van megírva? Útmutató s szentirati helyek könnyű megtalálásához. Kitűnő segédkönyv. Kötve 1.00 Idvezitőnk élete. — szent Máthé Evan- Dr. Ravasz László püspök életrajza, arcz képpel -10 Eeszédek és imák, Dr. Ravasz László bu­ivó poharakat helyezi el szép rendben a nagy asztalra,— másika a tányérokat rakja le, — ismét mások hordják be a gőzölgő és illatozó ételeket. Bár éhesek a gyerme­kek» — mégis találnak időt arra, hogy édeskésen el­meséljék nekem hogy kinek kinek mit hozott a Jézuska.. Majd megszólal a vacsorához hivó csengő. Miíidenik gyermek bejön szép rendben a nagy terembe, megálL széke mögött, imádkozásba merül és aztán elfoglalja megszokott helyét. Mondanom is alig szükséges, hogy a megtérített asztalon van minden a mi a szemnek száj­nak és üres gyomornak kedves lehet. A minden szó alatt ízletes és egészséges magyarosan elkészített táp­lálékokat értek. Újra megkérdezem magamat: — hol is. vagyok én most Amerikában ? Egy nagy magyar család körében, — válaszol a benső hang! A vacsorát bevégeztük. Apuka előveszi a nagy Bib­liát, és az énekes könyvet. Olvas és magyaráz. Közben a gyermekek kérdéseket intéznek hozzá, — és ő megfe­lel a gyermekek értelméhez képest. Azután énekelünk mindnyájan, a mi zsoltárunkból és a Hozsánna énekes­könyvből. Ugyan mikor és hol tanulták ezek a kedves gyermekek azokat a sok gyönyörű énekeket? Az áhita- tosságot bevégi az apuka által előmondott imádság, melyet a gyermekek közös Miatyánkja és éneklése zár be. Végül persze az apostoli áldás. A nagyobb lánykák ezután kimennek a konyhába, nogy ott segítsenek a néninek, — a többi gyermekek olvasgatnak, képes könyveket nézegetnek, vagy szelí­den játszadoznak. Aztán elkövetkezik a lenyugvás ide­je. Minden gyermek katonás rendbe sorakozik és fel­vonul a kis csapat a hálótermekbe, hol puha párnák, pompás vetett ágy várja őket. 9 órakor már az egész ház néma és csendes. Az álom angyala vette birtokába az egész hajlékot. Angyalok örködnek a kicsinykék nyu galma és szép álma fölött. Ezek az angyalok az árva gyermekek elköltözött jo szülőiknek lelkei. Mi pedig hálát adunk a jo Istennek azért, hogy adott jo szivíi egyéneket, kik ezt a nagyszerű intézetet megalapítot­ták, és könyörülő szeretettel fenntartják. És most visszatérek oda, a hónán czikkem elején kiindultam. Ismét megkérdezem magamat: — Mi volt a jóságos Istennek legszebb, legnagyobb ajándéka az el­múlt évben az amerikai magyar reformátussághoz ? A válasz ez: __a Református Árvaház. Ez a hely a szere­tetnek hajléka, — a könnyeket letörlő, a lelkeket és éle­teket megmentő könyörül etességnek otthona. Zengjen hálaének, minden ajkon zengjen, Isten szent nevének hő imát rebegjen, Mind az a ki tudja, hogy az Ur kegyelme, Minden bánatunkba gyógyírt hoz sebünkre. Pittsburgh, P. Tóth Béla. Gondolkozásomból tányérok és evő eszközök csőr­iéi. Asztalt terítenek. Egyik kis lányka az dapesti ref. püspök beiktatása alkalmá­val .10 A budapesti Kálvintéri ref. templom tör­ténete, képekkel .60 A nagy nyugodt sugárzás, — elbeszélés a dáviso betegek életéből .30 A Gyülekezetek Újonnan Megválasztott Elöljáróinak Figyelmébe. A Presbyter Kötelessége és Hivatása. Irta: — Tildy Zoltán ref. lelkész. Ebből a kitűnő összeállítású könyvecs­kéből minden megválasztott elöljáró meg­tanulhatja és megértheti, hogy mik legyé­nek az ő szent kötelességei a Krisztus anyaszentegyházának kormányzási munká­jánál. leszállított Ára.-10c. LELKI PRÓBA. Irta: Forgács Gyula ref. leik. Tartalmaz* — bűnbánati imádság- gokat, elmélkedéseket az Urasztalá- hoz való j árulás fölött. Legalkalmasabb ajándék confirman- dus növendékek számára papir kö­tésben — 25c. Diszköt. 90c.

Next

/
Thumbnails
Contents