Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-12-30 / 52. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Hittagadás a Presbyteriánusoknál. Az Episcopálista uszályt hordozó “Magyar Egyház” cimti hetilap e cim alatt több cikket közölt. Elakarja hitetni olvasóival, hogy a Presíbyteriánuis Egyházban lábra kapott a hittagadás. Bizonyitékul citál napi angol lapokat és hetilapokat. Aki figyelmesen elolvassa ezeket a cikkeket, a következő véleményt szűri le magának: Az az ember, akinek prédikációja alapján a Pres- byteriánusokat vádolja hittagadással, nem Presbyte- riánus pap, hanem baptista, s a néw yorki Első Pres- byteriánus Egyháznak nem papja, hanem csak vendég prédikátora. Továbbá, a kritikus lelkész urak nem olvasták Fosdick prédikációját, egyetlen egyszer sem idéztek belőle, természetesen a kifogásolt részt sem idézték. Mások véleményét, s többnyire nem egyházi Írók tudósítását fogadták forrásul. De ha Rév. Fosdick presbyteriánus volna és nem baptista, s mint Presbyteriánus lelkész hivatalosan beiktatott lelkésze is volna a nevezett new yorki egyháznak, s mint ilyen mondott volna kifogásolható prédikációt, akkor sem lehetne azt a kijelentést tenni, hogy a Presbyteriánus Egyháziban terjed a hittagadás. Mert hiszen maga Nánássy lelkész ur idézi a Philadelphia Evening Bulletinből, hogy Dr. McCartney philadelphiai presbyteriánus lelkész “élesen kikelt az ellen hogy Dr. Fosdick lelkész a new yorki első Presbyter- ánus templomban A PRESBYTERIÁNUS HITVALLÁSOKKAL ELLENTÉTBEN prédikációt tartott.” Dr. McCartney tekintélyes egyházi előkelőségek előtt tartotta beszédét, a new jerseyi ZSINAT előtt, s ez igazolja, hogy a hivatalos egyház NEM hittagadó, sőt ellenkezőleg. Nánássy lelkész ur maga Írja, hogy a Philadelphiában megjelenő “Presbyterian” egyházi lap “kárhoztatja a hitetlen lelkésztanárt.” Nánássy lelkész ur azonban nem a hivatalos egyház felfogását veszi figyelembe, mert akkor nem írhatna cikkeket. Újság cikkeket használ fel bizonyítékai forrásául. Ha mi is hasonló forrásokat használnák fel, akkor hasábos cikkeket Írhatnánk ilyen címmel: “Terjed az erkölcstelenség az Episcopálista papok között. New Brunswickon megölték az Episcopálista papot a szeretőjével.” Egy másik cikket írhatnánk. “Nyugaton egy Episcopálista pap a felesége szeme láttára ölte meg a szeretőjét, s követett el öngyilkosságot.” Ezt is írhatnék: “Az Episcopális Egyház helyesli a papjainak elválását, s elvállt nőkkel való házasságát. Az elválások külömböző formáján keresztül ment papokat részesítette pótszentelésben.” ' ■"•} gjäi \ . ' J v ■ ■ ö - . Ha Nánássy lelkész ur jogosan ir cikkeket a Presbyteriánus hittagadásról, akkor azt is írhatná, aki hasonló roszmájusággal akar ártani olyanoknak, akik más nézeten vannak, hogy: “Jézus tanítványai között terjed az árulás és gonoszlelküség. Judás készül Jézus elárulására.” Nem, igy nem lehet és nem szabad tiszteséges, jellemes embernek cikkezni, érvelni. Kálvinista papnak, ha csak nem akar Jezsuita utakon járni nem szabod jezsuita eszközöket, módszereket használni. Vagy ha mindenáron következetes arról is cikket irhát, hogy dr. Balthazár, Debrecen kiváló püspöke, Budapesten, újságírók előtt úgy beszélt magáról, mint Prezsbyteriánusról, s hogy Amerikában a Prezsbyteriánusokat látogatta meg. Nem kelünk Fosdick pártjára. Baptista, semmi kö zünk nincs hozzá. A Prezsbyteriánus Egyháznak sincs semmi köze hozzá. De méltatlanul támadja, igaztala- nul vádolja Nánássy lelkész ur azt a Prezsbyteriánus egyházat, amelyet még nem is olyan nagyon régen a- jánlt. New Brunswickon tartott beszédet. A magyarok és Amerikaik közötti testvéries megértés ajánlatosságáról beszélt. Beszédében kijelentette, hogy azok a magyar reformátusok járnak a helyes utón, s azok cselekesznek bölcsen, akik vagy a Presbyteriánus vagy a Reformed Churchöz. csatlakoznak. Most, amikor az ő gyülekezete még csak “TÁRSULNI” sem akart az Episcopális egyházzal, amikor ő és gyülekezete teljesen “FÜGGETLEN” (?) — a nekik idegen EPISCO- PALIS egyházat ajánlja. Boldog ember az, aki a külömböző ismeretekből nagy mértékben tudott elsajátítani, aki vissza tud menni évszázadokra, és érveket tud felhozni saját igazának bizonyítására, aki ügyesen ki tudja kerülni azokat a ’bizonyítékokat, melyek ellene szólanak. Talán inkább szerencsés, mint boldog az ilyen ember. Mert az igazán boldog ember csak az lehet, aki mély tudását az igazság szolgálatában, az építés munkájában használ ja fel. Aki lelkiismeretibeli furdalás nélkül mer mások felett ítéletet mondani, mert önmaga bűn nélkül való. Ha a bölcseségnek kezdete nem az Isten féleleme, hanem tisztán az ismeretek tudása, nagy tárháza, az nem érezheti magát jogosnak arra, hogy másokat meg Ítéljen. Aki Ítél, az készüljön arra, hogy őt is mértékre teszik, megkérdezik tőle, hogy mennyire volt hűséges azon isteni igazságok megtartásában, amelyek nek hirdetése rá bízattak. A presbyteriánus egyház, s a hozzá tartozó magyar gyülekezetek még mindig több garanciát nyújtanak a híveknek a hitelvekhez való hűségre, mint a zok a “A TÁRSULT” és “FÜGGETLEN” egyházak. Mert milyen garanciát adnak ők, s ha adnak kinek tartoznak felelőséggel. Ki tudja, s honnan tudhatjuk, hogy nincs e már most is olyan pap a “TÁRSULT” és “FÜGGETLEN” papok között, aki még azt a mértéket sem ütné meg a hitelvekhez való hűség tekintetében, amit Fosdick könnyen megüt, “Nem minden, ki ki ezt mondja: Uram.! Uram! megyeri be a mennyeknek országába; hanem aki cseleke szi az en mennyei atyamnak akaratát”. “Mert nem beszédben áll az Istennek az országa, hanem a léleknek erejében.” ben”. Laky Zsigmond. New Brunswick, N. J. ref. lelkész.
