Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-12-16 / 50. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 megsemmisülés! De hiszen ez hazaárulás ?! Avagy nem hazaárúló-e az a költő, a ki ezeket kívánja hazájának?! Ne gondoljátok, mert nem az. Adynak igaza volt. És vak magyar ember az, a ki őt a versei miatt hazaárulónak könyveli el. “Rég veri már a magyart a Teremtő,” igen, mert tudja, hogy ha békében hagyja, úgy ez a béke még rémesebb, még emésztőbb, rettenetesebb és megsemmisitőbb volna reá nézve. Ki ne látná meg ezt igazságot a magyar történelem múltjában, avagy csonka ó hazánknak jelenlegi helyzetében?! Bizony mondom néktek, vak ember volna az! Mikor 1920 nyarán az egyik erdélyi menekülteket szállító vonat valamelyik vaggonjának négy vas fala között szorongó magyar család egyik tagjaként ott vesztegeltem napokon keresztül az elszakított Erdély utolsó oláh-megszálta álló másán, szomorú megfigyelésnek lettem tapasztaló alanyává. Vasárnapi nap volt mikor megleptek a román vámőrök bennünket. “Hol a pénzetek?” kiáltották vadúl, gyilkos szemekkel. “Nincsen!” volt a remegő válasz ajkainkról. “De van! a szomszéd vaggon magyar lakói mondták, hogy a ti vaggonotokban sok pénz van elrejtve! “Gúnyos, de szomorú mosoly jelent meg ajkaimon. Szegény vámtisztek, bizony ti nem ismeritek a magyar ember lélektanát, gondoltam magamban. Csak nem gondoljátok, hogy testvér a testvért a közös bajban, szenvedésben is elárúljaü Nem, ezt még a magyar se teszi meg. Még a magyar is egy a szenvedésben. De ha béke jő rá, — akkor bizony vége, vége!! És ezért hasonlítalak össze téged is, amerikai magyar testvérem az erdélyi magyarokkal. Az erdélyi magyarok idegen állam szolgáivá lettek, de megmutatták, hogy miképen kell eggyé lenni a szenvedésbe. Egymást megértő leikekké, vallásos néppé lettek, mert “a vallás és a szenvedés úgy tartoznak össze, mint virág és gyökér. A vallás utáni kérdés a szenvedésben keletkezik.” A vallás pedig megmutatja, hogy miképen alakitsukát a passzív szenvedést aktiv, állandó megakadályozha- tatlan, öntudatos életté. Ez volt az erdélyi magyarság sorsa is. Visszahúzódott az egyházi élet Istentől védett szellemi bástyái közzé. Ide lehelte be s innen lehelte ki minden hazafiúi érzelmét, gondolatát s könyörgő nemzeti imáját: Hymnuszát a magyarok Istenéhez! Katholikus a református templomba, református a kat- hólikusba ment, csupán azért, hogy a magyar Hym- nuszt mennél többször elénekelhesse. A honfiúi élet szenvedésének lángjai a vallás falai közt lobbantak ki s lettek új életnek indító hatásai. Az isteni bástyák között új felekezeti iskolák alakúltak az ellenség által elvett államiak helyén. A közös szenvedés adakozókká tette a lelkeket, a reájúk rótt Babylon keserve igazán magyarokká. Egyetlen vágyuk Erdély egykori dicső fejedelme, Bethlen Gábor hires jelszava beteljesülésének pillanata: ‘‘Szabad hazában Istennel élni Istenért!” Istennel élnek s Istenért élnek, de a “szabad haza” még csak álomban él közöttük. De nem sokáig.” Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.” “Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van.” (Róm. 8: 14 és 28.) És most virszatérek a szenvedő Erdély földjéről a boldog Amerika magyar reformátussága közzé. S elszo- rúl a szivem: vájjon mit lelek itt? Az állami béke, boldogság, gazdasági fejlődés meg lesz közöttük, de vájjon a testvéri békét, a eszményi magyar békét, a viszálykodás nélküli békét meglelem e köztük? Avagy itt is él még az ős turáni átok, a mely árnyékként kísér bennünket még az ó czeán habjain is túlra? Amerikába jutott erdélyi lélek mond meg, mit találtai e boldog államnak magyar reformátussága között!? Megtaláltam mindazt, amire az erdélyi magyarság vágyódik. A szabad szót, a szabad életet, a szabad hazát. Oh, mi kell ennél több! Az alkalmat arra, hogy a magyarság ide kinn is Istennel élhessen — Istenért! Református egyházaink az amerikai testvéregyházak segítségét élvezik s a Presbiterian és Reformed Church oly önzetlen szeretettel kisérik figyelemmel és segítik elő a magyar református egyházi életet, mintha lega- alább is saját magukkal törődnének! Magyar református theológus ifjakat hoznak ki ide Amerikába, csak azért, hogy majdan, ha hazatérnek, elvigyék innen az amerikai egyházi élet hatalmas s gazdag lelki erejét! Igen megtaláltam itt mindent, a mit vártam s a milye nincs meg a szegény erdélyi magyarnak! De nem találtam meg azt, a mit pedig még inkább szerettem volna megtalálni: a békés egyetértést az amerikai magyar református egyház keretében! S ez a szomorú tapasztalat az, mely jelen czikkem megírására is ,kény- szeritett! Amióta Amerika földjén tartózkodom, alig van egyetlen száma is az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának, mely ne foglalkozna az episcopalisokhoz csat lakozott egyházak ügyével. A legutóbbi számban pedig Dr. Herczeg József egyenesen felajánlja az ó-hazából kijött, végzett, avagy még nem végzett lelkész növendékek segítségét, hogy az eltévedt nyájakat viszsza- szerezhessék az anya egyháznak. Bátran tette és szive szerint tette ezt! Mert minden otthonról jött magyar lélek tudja, hogy mit jelent boldog viszonyok közt békésen élhetni és ezt a békés életet nem szétforgácsolt erőkké szaggatni el, hanem egységessé tenni a faj, az egyház és az Isten dicsőségére! Mert minden otthonról jött s látó és halló képességgel, magyar református szívvel rendelkező ifjú tudja és kell is, hogy megérezze azt: mit jelent ma magyarnak lenni általánosságban s mit igaz magyarnak lenni itt Amerika földjén! Jelenti először is: egységet, szoros magyar egységet alkotni, mely biztosítja mindenütt az utódok számára is a magyar nyelvet, a magyar fajszeretetet és a magyar hagyományok életben maradását. S hol lelheti ezt meg a legjobban minden magyar ember? Némde azoknak az egyházaknak a keretein belül, melyek rokonok, avagy egyenesen gyermekei az óhazában lévő hason egyházaknak?! Tehát katholikus a katholikus, református a református, lutheránus a lutheránus egyház kebelében! 2.) Magyarnak lenni itt Amerikában is annyit jelent, mint művelődni; vágyni, törekedni mindarra, a mi a kultúráért rajongó magyar fajt oda haza jellemzi. Legyen iskolázott, művelt nép a magyar ide kinn is,
