Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-02-04 / 5. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 15 MI A HÍR CANADABAN? A BÉKEVÁRI UJ EGYHÁZ GONDNOK RÖVID JELLEMZÉSE. A név, amelyről szólok; Szakács Gábor A hivatal: békevári egyház gondnokság. A ti túl a (ha épen ez is kell), kurátor ur. A ref. egyház s mondhatni a telep sorsa attól függ, hogy milyen ember van az é- lén. Ezért szükséges tudni, hogy ki az a férfiú, kitől olyan sok függ ref. Sionunk s magyarságunk életében. Szakács Gábor úr az édes fia annak az érdemekben gazdag családnak, amely u- tán telepünk 244 magyar családjának min- egyike itt boldog otthont találhatott ma­gának, t. i. Szabó Jánosnak és k. nejének, mig k. neje révén édes fia ama másik családnak, mely nevét szintén bele irta telepünk történetének könyvébe s ez utó- ,bi az Izsák család. Az említett két család feje mindenkor a pátriárka tekintélyével bírt közöttünk. A Szabó Izsák név biz­tositéka vala körünkben a dolgok tisztes folyásának. Ám mint régenten úgy ma az öregek előbb, utóbb leadják magukról a terhét s a fiatalabbaknak engedik azt át. Azokban a fiatalabbakban azonban önkén­telenül is keressük s szeretjük megtalálni 8. méltó utódokat. Ilyen utód a mi új egy­ház gondnokunk. Erős törzsnek izmos sar­ja. Végig küzdötte a canadai kezdés szin­te közmondásszerü nehézségeit. Ebben a küzdelemben megedzette a testét és a lel­két. A testért és az anyagiakért folytatott munkája mellett, sőt azoknak sokszor ro­vására is, soha sem hanyagolta el az er­kölcsit; a lelkit. Az erkölcsi, a lelki ember természetesen nem szorítkozhatott csak önmagára, hanem idejének s tehetségének egy nagy részét a köz szolgálatában töl­tötte el. Felismerte s keresztül vinni igye­kezett a magyarság hivatását Canada tár­sadalmi életében. Átérezte, hogy itt a ma­gunk ősi, ami annyit jelent, hogy maradi szellemével nem zárkózhatunk khinai fa­laink mőgé, hanem a többiekkel együtt haladnunk kell a józan haladás.sal. S ezért a haladásért egy jótányit sem áldozott fel atyáink nagy és szent örökségéből. Nem hanem azt tette, a mit ha közöttünk let­tek volna ők is tettek volna. Igazi kálvinista vér csergedezik ereiben, mely egykor ott imádkozott a cseh husz- szitáktól hátrahagyott felvidéki templo­mokban. Kálvinizmusa megbizonyult a té­nyekből. Őt is körül vették a szekták fel­szólítva, hogy jer, barátunk, szolgáljuk a betűt s igy nem tévedünk. Távozz el tő­lem, felele ő, én is egy Istent akarok szolgálni de érzem, hogy ezt nem a betű által keli tennem legjobban; a haladás em­bere vagyok s a betű csak megannyi ke­rékkötőm, melyben nem akar szabad lel­kem gázolódni. Puhatolózott úgyszintén a vallásfilozófia egyik népszerű ágában, a ma napság igen elterjedt Spiritismus kí­sérletezései, a figyelmet keltett tünemé­nyei tág mezején, de a Jézus hit szilárd talaján nem megingatni, hanem megerősí­teni volt hivatva mindaz, amit tapasztalt. A kritika éles fegyverét forgatta előtte nem egyszer a hit a fanaticizmus és a hi­tetlenség, mind egyik a saját szempontjá­ból véve őt bírálat alá, de mindennek vé­ge: tiszta, ragyogó calvinismusa. tettek, a mai 24 óra embere ő. Ideális­ta, aki iüealismusát csakis realismúsa ál­tal akarja elérni. Mi haszna két év múlva egy szép dolgot remélni s érette ma sem­mit sem tenni! Egyszerűnek látja az éle­tet: tenni, tenni, tenni! Telepünk vezéra lakja volt kezdettől fog va sőt hatása a canadai magyarságra is kiterjedt. Ha pedig volt valaha szüksé­günk vezetőre úgy az az idő épen most van. Mint mindenütt úgy itt is hoznályos bizonytalanságban botorkálnak az embe­rek. Világosságra, vezetői hangra, kiáltás ra van szükség, melyre megbátorodnak a csüggedőknek s eltévelyedetteknek szi­veik. Vissza kell őket vinni a puritán élet­hez és erkölcsökhöz, melytől nagyon eltá­volodtunk. Meg kell mutatni a népeknek a hit értékét, melyet bolyongásuk zűr­zavarában elvesztettek. Vissza kell állíta­ni közünkben a tisztesnek és a jó tör­vénynek az uralmát. Ez sysifusi munka, s teljesítése Titánt követel, de lélekkel és szeretettel csodákat tettek már. Mármost leírásom mint dicsérgetés a- korhat talán feltűnni s mint ilyent sen- kisein óhajtja azt. Az olvasó azonban észre veheti, hogy elvekről s nem személyi ma- gasztalzatásról van szó. A mennyekben is felirattatnak az idvezülteknek neveik: bárcsak mindnyájunk neve ott szerepelne azok között, kik híven elvégezik' a reájuk bízottakat! A Ref. Lapja épen azt a szent célt szol­gálja, amelynél fogva az Írott szóhatal­mas erejével hathatunk közéletünkre. A Jézus mindnyájunké s mi mind az Övéi vagyunk, munkálkodjunk azért ezzel az eszközzel is avégre, hogy ez úgy legyen! EGYHÁZI BANKETT. Az új tisztviselők tiszteletére Jan. 7-én bankettet rendeztünk az Ifjúsági Hall-ban. Az alkalomra szép számú közönség jött el s különösen elismerést érdemelnek e tekintetben a kiplingi testvérek, kik közel teljes számban megjelentek. Kint a tele­pen nem karolták fel a bankett ügyét úgy, amint hasonló ügyeket fel szoktak karol­ni a régi időkben. A mostani rossz pénz­viszonyok akkora hatással vannak a nép hangulatára, hogy csak kevésnek van ked­ve társaságban megjelenni. Az egyházi Nő Egylet, élén Mrs. Elize- beth Szakács-csal, megválasztott; új gond­nok testvérünk kedves nejével bőségesen és körültekintő módon gondoskodtak róla, hogy az asztalok megtérítve és Ízletes ét- kekkel és italokkal ellátva legyenek. Az alkalomra lejött Winnipegről Schwartz László hegedű művész és szerző, ki művé­szi játékával s sociológiai tárgyú, jó ma­gyar előadásával gyönyörű és hasznos él­vezetben részesítette a hallgatóságot. Sza­kács Benjámin szép és építő beszédet tar­tott az egyházról és annak hivatásáról. Szakács Gábor a rendező gondnok ur humoros megjegyzésekkel fűszerezett be­szédében a bankett eszméjének megpen.- dittésérő, s céljáról beszélt s ama remé­nyének adott kifejezést, hogy7 a jelenhez hasonló építő alkalmak még nagyobb si­kerrel a jövőben meg fognak is métlőd ni. Izsák Gyula a tőle megszokott eredeti, magyaros modorban felköszönti az új tisztviselőket, remélve, hogy munkájukat jól végezik s ebben a gyülekezet segítsé­gükre lesz. Szécsy volt gondnok ur, volt tiszttársai nevében üdvözli hivatali utód­jait, s szívből kívánja, hogy mai nehéz feladataikat sikerrel oldják meg. Béressi Kálmán elismert helyi zenei tehetség ját­szott darabokat s Szabó Klára, Blanka, és Balogh Géza szavaltak tapsokkal ju­talmazott verseket. Bologh József az ön­képzett helyi hegedű művészszintén hozzá járult iátékával ahoz, hogy az estély mi­nél kellemesebből folly on le. Közben ének számokat énekelt az egész közönség, meg­emlékezve mindenek előtt a minden jók adójáról, a mennyei Atyáról. Általában véve a bankettet a tiszta, ne­mes és építő hang jellemezte, melyre ren­desen nem vágyik minden ember, de a- mi lyenek szükségesek volnának egyház, társadalmunkban. MAGYAR LAPOK CANADÁBAN. Két új magyar lap: “A Canada” és “Az Otthon” cimű, jelentette be magát újabban a canadai magyarságnak. Az elsőt Fáy Zoltán szerkeszti Montrealban (55 Met­calf St.) amásikat pedig dr. Hoffmán Ferencz Saskatoonban (Presbyt. Theol College.) Nem vagyok abban a helyzetben, hogy az említett lapokról bírálatot írjak, miver azokat még csak láttam de figyelmesen nem olvastattam. A “Canadá”-nak min­denesetre jó alapja van abban a nagyszá­mú magyarságban, mely körülötte csopor­tosul a keleti nagy városokban. Ezen kí­vül meg van az az előnye, hogy közel van a tűzhöz s ezért jobban melegszik azaz, hogy úgy a canadai mint a ó-hazai híre­ket hamarabb s biztosabb forrásból meg­kapja. Hátránya viszont a nyugattól való' geográfiái távolsága, ahol pedig a legtöbb magyar el. Tudósítói szempontból nehéz, lesz a nyugattal való ősszaköttetést meg­szerveznie fentartania. Az “Otthon” a mi lapunk, ref. magyaro­ké, amennyiben ami presbitáriánus mis- siónk indította meg s tartja azt fenn. Dr. Hoffman Ferencz kiválóan alkalmas a szerkesztés munkájára. Egész életét tanul

Next

/
Thumbnails
Contents