Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-11-18 / 46. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Ugye nem a Te atyai szived akarata ez? Nem ezért küldötted sz. Fiadat erre a világról? Te azt akarod, hogy a világ minden népe egyesüljön a Te országodban. Te azt akarod, hogy a világ népeinek egy legyen az öröme és egy legyen a bánata, mint egy családnak, mint egy testnek. A te Lelked ereje által teremts ebben a világban minnél több, a te országod eljöveteléért munkálkodó szivet és valósítsd meg végre a Te országodat ezen a földön. — És ne felejtkezzél meg szegény hazánkról, bús Magyarországról! — Újra megkondne a harang, újra csak felbúg a kiirt. De ugye. Uram nm lesz ez mindég igy ezen a földön?! Ezt írtam én búslakodó szívvel, szegény magyarokat segítse az Isten! Dr. Herczegh József véndiák a lancasteri theologián. HOGYAN FOLYIK A MUNKA LANCASTERBEN? E lap olvasói már is tudnának valamelyes feleletet adni erre a kérdésre, mert dr. Herczegh, a ki csak diáknak vén ám, már is Ízelítőt adott a mi kedves, boldog munkánkból, a mikor különösen az egyházi gyűlésekről s különböző kirándulásainkról irt. Azt hiszem azonban, hogy lelkészeinket és gyülekezeteinket munkánknak másik oldala is érdekli, a tanulásunk, s ezért ez alkalommal erről kívánok néhány ismertető szót szólani. Az, hogy kevés diákunk van még az idén, nem jelenti azt is, hogy a tanárnak is kevés a munkája. Nem, mert eddigi hat diákunk három intézetnek összesen hat különböző osztályába jár. És ha kettesével összefoghatom is őket, még mindig három csoportnak kell tanítanom különböző tantárgyakat. Az akadémián, a mely a közönséges high school tanításánál többet ad és különösen sokkal alaposabban készít elő a college munkájára, az első évre két tantárgyat vettem fel. Az egyik, mint egész magyar tanításunknak az alapja, a magyar nyelv tanítása. Nyelvtan, helyesírás, fogalmazás ennek a tantárgynak az alrészei, mert az a törekvésünk, hogy az amerikai magyarságnak innen kikerülő jövendő vezérei pontosan tudjanak magyarul beszélni és hibátlanul tudjanak Írni is. Természetes, hogy a magyar nyelv tanításának felsőbb fokai is vannak, a mikre lassanként szintén sort kerítünk. A másik tantárgyunk az akadémián Magyarország történelmi földrajza. Talán mondani is fölösleges, hogy mi bizony a régi egységes Magyar- ország földrajzát tanuljuk, mert erősen bízunk abban, hogy ez a Magyarország lesz a jövő Magyarországa is. A lancasteri magyar munka ennek jegyében és érdekében is folyik. A kollégiumban Magyarország oknyomozó történelmét tanulmányozzuk az egyik csoportban, a másikban pedig a magyar irodalom és művelődés történelmét. Ez a munka természetesen hiányos volna, ha csak a múltra terjedne ki, és folytatása elér majd a jelenig: statisztikai és általános adatokkal meg fogjuk ismerni jelenkorunk Magyarországának kulturális és nemzet- gazdasági állapotját, úgyszintén politikai helyzetét is. Az irodalom történelmével kapcsolatban magával a magyar irodalommal is minél nagyobb mértékben igyek szünk megismerkedni: a történelmi fejlődés sorrendjében olvassuk költőink és Íróink müveit, s most dolgozunk magyar könyvtárunk megalapításán. A theológiai szemináriumban szintén két csoportot kellett felvennünk: a múltat és a jelent: a történelmet és a gyakorlatot. A magyar protestáns egyházak összefüggő történelmét tanuljuk itt, egészen részletes előterjesztésben, mert nagyon fontos az, hogy mennél jobban ismerjék az Amerikában született vagy képzett magyar lelkészek a magyarországi reformáció múltját és jelenét. Különös gondot fogok fordítani a történelem tanításával kapcsolatban a régi magyar zsinatok, tehát a hittani fejlődés történetére, valamint arra is, hogy az egyháztörténelem különböző eseményeit mennél inkább vonatkozásba vagy párhuzamba hozzam a külföldön történő egykorú eseményekkel, a mi a kollégiumban is célom a magyar történelem, sőt a magyar irodalomtörténelem tanításánál is. A theologián a másik tantárgyunk az amerikai magyar református egyházi munka gyakorlati ismertetése. Természetesen ez is a történelmi kifejlődés vázlatával kezdődik, de aztán átmegy az egyházi, iskolai és lelki- pásztori munka mindegyik ágára, azoknak a sajátosságoknak érdekében, melyek a magyar munka különös jellegét megadják. Nehogy azonban valaki azt higyje, hogy a mi magyar diákjaink csak enynyit tanulnak. Nem, hanem ezeken a magyar tantárgyakon kívül val amennyi amerikai tantárgyat is tanulják ők. Vegyük csak a theoló- giát. Semmi értelme nem volna, hogy magyar nyelven adassuk elő nekik az egyetemes egyháztörténelmet, a héber vagy görög nyelvet, a systematikus theológiát, sőt az általános gyakorlati theológiát sem, mikor mindezeket szakképzett tanárok adják elő nekik angolul. Magyar ifjainknak csak azt a többletet kell hát magyarul megtanulniok, a mi arra képesíti őket, hogy a magyar munkát végezhessék. A kollégiumban és az akadémián is teljes amerikai képzettséget kapnak ők; a magyar nevelés ezen kívül járul hozzá, és magadja nekik azt az előnyt, a mit ez ideig még egész Amerikában csak itt nyerhetnek meg a lancasteri főiskolában: hogy egyszerre sajátíthatják el hazájuknak és szülőik hazájának a műveltségét. Sőt a magyar tantárgyakat is lehetőleg úgy osztjuk be, hogy mindegyik intézetnek a növendékei hallgathassák a másik intézetben előadott tárgyakat is. Különösen áll ez azokra, a kik már feljebb vannak és igy elmulasztják az alsóbb fokú tanítást. Theológusaink pl. tanulhatják — és tanulják is — a magyar történél-
