Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-11-11 / 45. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

11

kozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak.” Első pillanatra nehéznek, sőt lehetetlennek látszik, azonban keresztyéni lélekkel gondolkozva ez intés teljesítése sokkal igazságosabb, mint a bosszuállás. A bosszú sokszor nem azokat sújtja, a kik okozói voltak valamely méltatlanságnak, hanem ártatlanokat, vagy legalább ártatlanokat is. A háborúkat a diplomaták veszekedése idézi elő s az ártatlanok milliói hullanak el benne. Jézus a szeretet megnyilvánulását a megbocsátásban látja és hogy Jézus legfőbb törvénnyé tette a szeretet, annak bizonysága, hogy képesek is vagyunk megtenni, ő mindig csak a lehetőt kívánta az embertől. Ne mndjuk hát azt, hogy “én megbocsátanék, de nem vagyok rá képes.” Igenis, tudunk megbocsátani, csak véssük szivünkbe a szeretet mindent átható törvényét.

Nt. Urbán Endre buffalói ref. lelkész. ******************************************** A Duquesnei Református Testvérekhez.

FELVILÁGOSÍTÁSUL %

********************************************

Kedves református testvéreim, a Magyar Egyház czimii lapnak legutóbbi számában egy czikk jelent meg Póruljárt Hithüség czim alatt, amelyet Sebestyén Endre duquesnei episzkopális érzelmű lelkész irt. Én nem hiszem, hogy Melegh tiszteletes ur figyelembe vegye azt, mert minden jó érzésű ember felháborodik azon a durvaságon, ami ebbe a czikkben van és igazi müveit ember az ilyen gorombaságokra még csak nem is válaszol. Én csak egyszerű munkás ember vagyok, de tudom azt, hogy igazi jó keresztyén ember sohasem beszél igy és azon megbotránkoznak sokan még azok is, akik most még a függetlenség mellett vannak, mert Sebestyén tiszteletes ur igy beszélte be nekik.

Én sokszor beszéltem Melegh tiszteletes úrral ezek ről a dolgokról és beszéltek vele mások is és én mond hatom, hogy Melegh tiszteletes ur sohasem feledkezett el magáról és úgy viselkedett, mint müveit emberhez illik és azt is mondhatom, hogy minket mindig csak a nyugalomra meg a békességre intett és hogy maradjunk meg a törvényes utón, mig a fellebbezésiin két elintézik. És azt is tudjátok kedves református Testvéreim, hogy ő sohasem jött Duquesnebe hogy itten búj fogasson, pedig megtehette volna, mert mi szívesen láttuk volna már eddig is. Sebestyén tiszteletes ur pedig már egy esztendeje, hogy folytonosan járja McKeesportot és a mckeesporti református Testvéreink mondják, hogy ott nem lett volna semmi baj, hogy ha a mi lelkészünk nem bujtogat folytonosan, a- mit a magunk szemeivel is láthattunk. És azt is tudjuk mindnyájan, hogy milyen sok hálával tartozik ő Melegh Tiszteletes urnák, amit most igy köszön meg. Sőt mi is hálával tartozunk, mert 5 esztendeig dolgozott köztünk minden fizetés nélkül és megalapozta az egyházunkat. Én, mint az egyház múlt évi főgondnoka, azt is mondhatom, hogy én ismertem a hangulatot és tudom, hogy ha Sebestyén tiszteletes ur nincs, hát akkor a duquesnei egyház nincsen kiszakítva a többi egyházak

közül, amit nem is akart soha, amit bizonyít az 1920. évi jegyzőkönyv is. De a Tiffini Egyezményt sohasem ismertette velünk és később is mindig csak elferdítette és csak kigunyolja az összes lelkésztársait és még a mi volt legfőbb fórumunkat is. A helyzetet úgy igyekszik feltüntetni, mintha a mi hazai missziónk eladott volna bennünket, mint Józsefet testvérei. Kedves magyar református Testvéreim, ti ismeritek József történetét, aki idegen országba került, mert eladták a testvérei. Idegen országba kerültünk mi is a mi szülő hazánkból, de nem azért, mert eladtak bennünket, hanem a magunk akaratából. Én azonban ebben is az Isten bölcs gondviselését látom, amit azért akart az Isten, hogy segíthessünk szülő hazánkon, mint József az ő testvérein. De József is csak úgy tudott segíteni, hogy a király főkincstámokává lett, hogy belekerült az Egyiptomi életbe. Ha nem illeszkedett volna bele az Egyiptomi életbe, hát sohasem tudott volna segíteni az apján meg a testvérein. Nekünk is bele kell illeszked ni az amerikai életbe, mert csak akkor segíthetünk a szülő hazánkon és nekünk is csak ez a legjobb, mert igy megállhatunk, mint a kősziklán, mig ellenben a függetlenséggel valóságban a homokra építünk.

Mi tudjuk azt, hogy a mi hazai Egyetemes Kon- venti Elnökségünk jogainkat szerződésben biztosította a jövőben is és bölcsen intézkedett az Amerikában levő magyar református egyházak jövője felől, hogy egységesen álljunk meg jövőben is és törvényes alapon. Mi ezért helyezkedtünk a törvényes alapra, szemben az episzkopális érzelmű Sebestyén tiszteletes úrral, aminthogy mást nem is tehettünk, miután a Konvent elbocsátotta egyházunkat. Mi nem akarunk episzko- pálisok lenni, sem pedig olyan lelkészt nem akarunk, aki reformátusnak mondja magát és azért mindig csak az episzkopálisokat dicsőíti és készen is volna arra, hogy csatlakozzon az episzkopálisokhoz, hogy ha volna bátorsága ezzel az ajánlattal előállani.

Kedves Duquesni református Testvéreim, mi a legnagyobb szeretettel vagyunk irántatok addig is, mig veletek az egyetértés jegyében testvériesen kezet foghatunk egyházunk jövőjéért. Ismételten hívunk benneteket, hagyjátok el azt az utat, amely jóra nem fog vezetni és veszedelembe dönti egyházunkat. Legyünk mi, mint jó testvérei a többi amerikai magyar ref. egyházaknak, mert ezt kívánja saját érdekünk is.

Palágyi János 1921. évi volt főgondnok. *)

*) Természetes dolog, hogy mi a legnagyobb érdeklődéssel kiserjük figyelemmel a duquesnei hittestvérek küzdelmét, amelyet egyházuk jövőjéért, biztonságáért és azért folytatnak, hogy ne legyenek kerékkötői az amerikai magyar refor- mátusság testvéries egységének. A legnagyobb szívességgel közlünk minden erre vonatkozó közleményt, de mégis kérnünk kell duquesnei testvéreinket, hogy lapunk számára irt közleményeikben tartózkodjanak minden olyan erősebb kifejezéstől, amely nem volna hozzájuk sem méltó. Palágyi János testvérünk is, az ő méltó felháborodásában olyan hangon foglalkozik a Sebestyén lelkész durva közleményeivel, amilyent azok a közlemények valóban megérdemelnek ugyan, de amelyet mégis kerülnünk kell, úgy a magán életben, mint a nyilvánosság előtt. Mi csak sajnálni tudjuk azt, hogy Sebestyén lelkész annyira megfeledkezik magáról és olyan hangon ir és beszél, amilyent jó Ízlésű és komoly ember sohasem engedhet meg magának. Ezen a téren a mi lapunk nem követheti őt. Engedje meg hát Palágyi testvérünk, ha beküldött czikkéből kihagytuk azokat a részeket, amelyeket Sebestyén lelkész teljes mértékben megérdemel ugyan, de amelyet mégis jobb elhagyni. Szerk.