Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-11-04 / 44. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

3

ért azt is megtehetném, amikor az ellenzék egyik tagja bent a gyárban egy kést köszörülgete ;t. Reá szólt egyik emberünk: mit akarsz azzal a késsel ? “Jó lesz ez holnapra!” — hangzott válasz gyanán-, az élet-veszedelmes fenyegetés. Az ember maga is tudatára ébredt annak, hogy ezért bajba kerülhet. Köi.yörgött később a másiknak, hogy csak ne szóljon semmit, ő nem mondta azt komolyan stb. — de félelmében pár nap múlva elment McKeesportról s ma másutt dolgozik. Jellemző ez a történet arra, hogy ezek a szegény, felbujtogatott emberek mily halálos komolysággal voltak elkészülve mindenre.

Fölhívtam az ügyvédet, közöltem vele a dolgot s kértem, hogy tegyen hathatós intézkedéseket. Mr. Keller a polgármester intervencióját kérte. Ma sem tudom, hogy miként, de az ellenzék tagjai is ott voltak a polgármester egyik szobájában, élükön Sebestyén lelkésztársammal, akinek ünnep szombatján is volt ideje és lelke ahhoz, hogy egy szomszéd egyházközségben személyesen bujtogasson.

Nemsokára a polgármester telefonozott, ahova Keller ügyvéd is személyesen elment, hogy az ellenzék tagjai ott vannak és azt ajánlják, hegy a reggeli órákban engedjük meg, hogy ők külön Istentiszteletet tartsanak.

Közöltem ezt az emberekkel, noha előre tudtam, hogy mi lesz a válasz. A mekeespord egyháznak egy lelkésze van s mig ő itt lesz, ilyen körülmények között más lelkész nem fog Istentiszteletet tartani.

Megmondtam ezt a polgármester nek, aki arra kért, hogy menjünk föl személyesen hozzá. Elmentünk egy páran, megbízást kapván arra, hogy ebből az álláspontból egy tapodtat se engedjünk. A polgár-mester kapacitálni kezdett bennünket. Hivatkozó tt az ellenzék nyíltan hangoztatott fenyegetésére, hogy botrányt fognak csinálni. Én csudálkozásomat fejeztem ki afelett, hogy a város polgármesterének nincs ereje vagy akarata arra, hogy egy nyílt fenyegetést lehetetlenné tegyen és a város polgárainak biztonságé: él gondoskodjék. Azt válaszolta, hogy ő nincs jogosítva egy vitás ügyben ítéletet mondani s hogy az ő hatásköre csak ott kezdődik, hogy ha tényleges verekedéssel áll szemben. Tovább kapacitáit, majd azt ajánlotta, hogy mivel a jövő héten úgyis el lesz intézve a dolog: hát ne tartsunk Istentiszteletet. Kerüljük, előzzük meg a botrányt. Magunktól nem adtunk neki választ. Visszajöttünk ismét és a többiekkel megbeszélve, végre is elfogadtuk a polgármester proposicióját.

És eljött a husvét, és a mi templomunk ajtajai Jézus föltámadásának ünnepén nem nyíltak meg az Isten nevének imádására.

Sebestyén lelkésztársam pedig betette az ellenzék vádiratába, hogy Ápril 16-án, husvét vasárnapián nem tartottam meg az Istentiszteletet és gy nem teljesítem lelkészi kötelességeimet.

Az első tárgyalás.

Az ellenzék csakugyan beadta az u. n. “preliminary injunction” iránti kérvényét, amelynek tárgyalását a biró Ápril 21-re, husvét utáni péntekre tűzte ki.

Ez a tárgyalás nagyon rövid volt. Az injunction

iránti kérvényt a biró kifejezetten elutasította.

Sebestyén lelkésztársam mindjárt azt igyekezett bizonyítani, hogy a Reformed Church nem református egyház és igy a mekeesporti egyháznak, a charter értelmében, nem volt joga a Reformed Church-höz csatlakozni.

Az érvelésre a biró azzal válaszolt, hogy ő mélyebben akar ebbe a dologba betekinteni. Éppen azért, a mostani tárgyalást bezárja és a jövő hétre nem ideiglenes, hanem soron kívüli végleges tárgyalást igér. Rendes körülmények között ugyanis az ügy tárgyalása ősznél előbb nem került volna sorra. Tekintettel pedig arra, hogy közben már csak egy vasárnap van, azt aj álja, hogy kölcsönös megegyezés alapján, a kellemetlenségek elkerülése végett, a végső tárgyalásig ne tartsunk Istentiszteletet.

így jött létre, a biró ajánlatára, egy kölcsönös “agreement,” abban a tudatban és föltevésben, hogy csak egyetlen egy vasárnapról van szó.

A második tárgyalás.

Eljött a következő hét, el a második és a többi: és *. tárgyalás hétről-hétre maradt.

A halasztás okozója egyedül és kizárólag az ellenzék egyik ügyvédje, Mr. Eaton volt, aki a tárgyalás megtartása elől folyton azzal tért ki, hogy ő el van foglalva és nem ér rá erre a tárgyalásra. Magam is beszéltem vele ismételten , előttem is azt hangoztatta, hogy ő nagyon sajnálja, de neki más tárgyalásai vannak és erre még nem tud sort keríteni.

Akik a hazai jogszolgáltatáshoz vannak szokva, különös színben tűnhetik az föl, hogy ez egyáltalán lehetséges. Otthon a biró kitűzi a tárgyalást és a felek dolga az, hogy a tárgyaláson képviseltessék magukat. Otthon nincs rá eset, hogy egy bírósági tárgyalás elmaradjon és folyton maradjon csak azért, mert egyik vagy másik fél ügyvédje egyéb ügyekkel van elfoglalva. Amerikában azonban igy van. Hogy miért: annak elbírálására én sem jogosult, sem illetékes nem vagyok. Mi nem tehettünk mást, mint hogy vártunk. Egyáltalán nem mondhatnám, hogy türelemmel, de vártunk, mert mást úgysem tehettünk.

Végre Május 15-re, egy hétfői napra, ki lett tűzve a tárgyalás és kedd kivételével tartott az egész héten keresztül. Az első tárgyalással együtt tehát öt napon át.

Az eredményt ismerjük: a meghozott Ítélet minden részeletében összetörte a támadást és teljes elégtételt szolgáltatott azoknak, akik időközben oly tömérdek testi és lelki szenvedésen mentek keresztül.

A bírónál.

Hanem azért még ez sem ment olyan simán, mint gondolná az ember.

Hogy a biró a tárgyalás befejeztével nem mondja ki azonnal az ítéletet, az még természetes. Hiszen össze kell foglalnia a tárgyalás eredményét, mérlegelnie a tanúvallomásokat stb. A tárgyalás anyagát még az ügyvédek is különböző elleniratokban és válasziratokban foglalják össze, amihez szintén idő szükséges, hogy egymás közt is kicseréljék, a biró előtt is bemutassák.

De amikor hetek és hetek múltak el anélkül, hogy