Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-10-29 / 43. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 13 Délután fél 4-től kezdődőleg istentisz­telet, a melyen Horváth Sámuel home- -steadi lelkész prédikál. 3. A világi ünnepély. Este 8 órakor színre kerül a Fazekas Haliban a “Drótostót” nagyhírű operette az egyház kiváló műkedvelő gárdája köz­reműködésével. Jegyek $1.75, 50c és 25c- ért kaphatók. TEMETÉS. A megrendítő szerencsétlenséggel ki­múlt kis Simon András temetése hétfőn délelőtt ment végbe nagy részvét mellett. Kalassay Sándor elyriai lelkész végezte a szertartást, a helybeli lelkész távolléte miatt. Megható szavakkal búcsúztatta el a kis halottat szüleitől Simon Andrástól és nejétől Lehoczki Erzsébettől és nagy számú rokonságától. Keresztelő. Árnóczky András presbiter és neje File Zsuzsánna fia István József névre keresz­tezett. Kér. szülei: Pelsőczi József és neje Bartók Mária, Johnstowni lakosok. Huszti József és neje Bucsai Erzsébet, leánya Erzsébet névre. Kér. szülei Baráth Béla és Jáger Jánosné. PITTSBURGH, PA. Lelkész Nt. Vasváry Ödön. Vasárnap, október 29-én, reggel 10 óra­kor vasárnapi iskola, 11-kor rendes isten- tisztelet, délután 3 órakor bibliamagyará­zat. Szerda és szombat kivételével min­dennap magyar iskola, délután 4-től fél hatig. Szombaton délelőtt iskola 9-től 12-ig. Ujbori urvacsoraosztás. A pittsburghi református egyházban az ujbori urvacsoraosztás nnvember első va­sárnapján, 5-én lesz. Az egyház vidéki hívei is minél nagyobb számmal jelenje­nek meg ez alkalommal a templomban, magukkal hozván megkonfirmált gyerme­keiket is. Keresztelések. Hencz Lajos és neje Budy Mariska leánya Margit Katalin nevet kapott a ke- resztségben. Keresztszülei Szeder Bazil és neje Hencz Margit. — Mollenaueren Cseh Sándor (Zemplén m., Lelesz) és neje Kiss Julianna fia Ferenc névre keresztel- tetett. Keresztszülei Deák János és neje Kelemen Berta mollenaueri lakosok. — Szakái Lajos (Abauj m. Szögliget), és neje Németh Mariska (Békés m. Szarvas) leánya Margit-Mária nevet kapott. Ke­resztszülei Szakái Sándor és neje pitts­burghi lakosok. — Üveges Lajos (Abauj m. Abaujkér) és neje Ulicsni Julianna (Gömör m. Jolsva) fia Zoltán Sándor név re kereszteltetett. Keresztszülei Brucks Lajos és neje pittsburghi lakosok. Az egyház tanítójának távozása. Hady Albert, aki hat hónap óta műkö­dik mint tanító az egyházban, egészségi okokból elfogadta a buffaloi egyházköz­ség meghívását. Uj állomását az egyházi hatóságok beleegyezésével november ele­jén foglalja el a buffaloi egyháznál. ************************************************************ I Mi a Hir Canadában? | ************************************************************ Magyar ipar Kanadában. A kiplingi henger gőzmalom 3 évi vi­szontagságos pályafutás után ismét vis­szakerült a régi gazdájához. Az is a ma­gyar név dicsőségét emelné, ha ez az ipar­ág magyar kézen sikereket aratna Ka­nadában. Ref. vallásu, szakértő molnár irhát Rev. John Kovach Kipling, Sask. címre. Sajó kutyám, jaj de mélyen aluszol... A magyar lap ügye még mindig megol­datlanul vesztegel Kanadában. Már oda­haza is s itt is erős a panasz egy kana­dai magyar lap hiánya miatt. Semmiféle Államokból ide érkező lap nem pótolhat­ja ezt. Jelenleg nincs kiemelkedő vezé­rünk s ezért nincs lapunk sem. Tudjuk ugyanis, hogy a magyar mindent megtesz, ha vezetik. Szellemi és faji éhségében a kanadai magyar már mindenüvé folyamo­dik, de csak száraz kenyérre akad. Jár­nak a bpesti lapok egyiknek, másiknak s ezekben mint a rósz tükörben eltorzítva kell látnunk magunkat. Kanadai vonatko­zású tudósításaik és czikkeik ugyanis, megbízhatatlanok és kiszinezettek. Szá­nakozni és nevetni lehet rajtuk. Az egye­sületi állami magyar lapok pedig Kana­dáról egy betűt sem imák, ami az itteni magyart érdekelni. Nekik túl kicsi az it­teni magyarság s megkapják úgyis, ha nem Írnak róla. A kanadai “Otthon” nem bir zöld ágra vergődni, mert se itt nincs, se ott nincs. A Reformátusok Lapját csak ref. emberek járatják, vagy legalább já- ratniok kellene, ha volna bennök magyar és cálvinista büszkeség. Ez a lap pedig leg többet tett érettünk, csak néha, néha fe­led, mint az idősebb és zsendálisabb em­berek szoktak. így el lehet mondani, hogy Kanadában a legrégibb, legállandóbb és legmagyarabb intézmény' mégis csak a ref, egyház. Legelőször lépve ki a mun­ka térre, hála Istennek megszakítás nél­kül ma is itt vagyunk. A többiek jöttek, mentek, későn jöttek s hamar mentek. Mégis csak jó az az öreg templom, ma­gyar vallás, magyar Génius! Szegénység­ben de kitartással, háborgatva, de türel­mesen, csalódva, de remélkedve sic itur ad astra. Tövisek a rózsák közt. Budapestről kezdnek elszaporodni a lapok Canadában. A Szabad Szónak egy példánya akadt a kezembe. Persze mohón kaptam, mint akinek ritkán esik szeren­cséje jó magyar irodalmi termékhez. De bezzeg elszomorodtam, amikor a Csizma­dia Sándor epigramma-szerú bölcselkedé­seihez értem. Azt mondja többek közt ez a félig művelt ember, hogy “soha sem­miféle isten semmiféle kinyilatkoztatáso­kat nem tett sem pedig parancsolatokat nem adott.’’ Stb. Nem is jó mindenkinek olvasni az ilyesmit. Én nem félek tőle, mert azon már túl vagyok, hogy féljek. Azt hiszi ez a szerencsétlan ember, hogy excentrikus kijelentéseiért valami, rendkí­vüli tudósnak tartjuk. Pedig dehogy. Sze­rintünk semmit sem tud. “Jobb volna az ilyen embernek, ha egy malonkövet köt­nének a nyakába és a tenger fenekére eresztenék. A Szabad Szó pedig, ha ilyen irodalmat küldöz át a tengeren túlra ak­kor csak maradjon oda haza. Kovács János, ref. lelkész. SEGÉLYKÉRÉS. Nincs olyan lelkész, akihez hétről-hét- re ne érkezzenek a szülő hazából a leg­különbözőbb segélykérvények. Bizony- nyára mindegyik méltó a támogatásra és vajha eleget tudnánk tenni minden hoz­zánk érkező kérésnek. Ezek között azonban fokozott mérték­ben ragadta meg figyelmemet egy kérő levél, amelyet egy 73 éves özvegy papné küldött hozzám Erdélyből, Gyulafehér­várról. Nyugdiját elveszítette, illetőleg sehonnan sem kapja. Jóformán nincsen senkije s ha volna is: vajon kicsoda nem szorul segítségre otthon önmaga is? A mi öreg testvérünk, a maga még öregebb, 75 éves özvegy nővérével együtt, életé­nek késő alkonyán, varrásból tengeti nap- rólnapra életét. Az öreg kezekben azon­ban már igen nehéz szerszám még a pi- czinyke varrótű is. A kezek reszketnek, a szemek homályosak... és neki mégis hoz­ni kell az igát, mert a test napról-napra megköveteli a magáét. Hozzánk fordult segítségért. Nem kér sokat: hiszen olyan kevés kell egy sze­gény öreg özvegy asszonynak. De arra a kevésre mégis szüksége van és ő biza­lommal fordult hozzánk, hogy segítenénk rajta. Ne vegyék hát rósz néven hittestvére­ink, ha ennek az öreg matrónának kéré­sét e helyen tolmácsolom, és kérem őket, hogy juttassanak részére egy pár centet. Lelkésztársaimat arra kérem, hogy leg közelebbi Istentiszteletük alkalmával em­lítsék föl a kathedráből s hivják föl a gyülekezetei, hogy a templomból kime­net adjanak egy pár centet e szegény öz­vegy részére. Hiszen a mi jó népünk, bármily sok felé is kelljen áldozni, még­sem tagadja meg a segítségét. Én a múlt vasárnap megtettem ugyanezt s a kitett perselykosárban 10 dollár gyűlt össze erre a czélra. Köszönet érette. A szives adományokat akár hozzám, akár lapunk szerkesztőségéhez szívesked­jenek elküldeni. A befolyt adományokat a Szerkesztő ur szives engedelmével e helyen nyugtázni fogom. Melegh Gyula, ref. lelkész

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents