Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-02-04 / 5. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. e miatt a hiba nem a központi tisztviselőkben, hanem azokban keresendő, kik az elrendelt referendum szavazás alkalmával jogaikat nem érvényesítették. Az adott helyzetben és körülmények között a tisztikar kénytelen volt a leadott szavazatok többsége szerint intézkedni s behozni a korszerinti fizetés kötelezettségét. Most már egyesek és elégedetlenkedő osztályo»k azzal akarják a bajokat kireperálni, hogy uj convenczio tartását sürgetik. Egyes osztályok már önkényüleg meg is hirdették a Convencziot Febr. 10-re Pittsburg- ba. Mindenki előtt, a ki csak kevéssé is ismerős a jogrenddel és törvényesség fogalmának tiszteletével, _ világos, hogy az ilyen formában megtartandó convenczio egész lefolyásában törvénytelen és elítélendő. Helyesen mondja a youngstowni 108-ik fiokosz- tálynak a körlevele: — A Pittsburghba összehívott konvenció törvénytelen alapon áll. Mint ilyen semmiféle határozatokat, a- melyek a tagságra kötelezők, nem hozhat. Tisztviselőket nem választhat és az egylet vagyona felett nem rendelkezhetik. Vajha idejében meggondolnák e nagyra hivatott és jótékonyságban idáig kimagaslott magyar intézménynek tagjai azt, hogy belső zavarok keltésével önmaguk ássák meg intézményüknek sírját és ha vissza nem költözik a béke és'megértés szelleme a tagokhoz,— úgy romok felett fognak keseregni nemsokára! Adja Isten, hogy ne úgy legyen! Körlevél az Amerikai Magyar Református Egyesület tagjaihoz. Kedves Testvérek! Az elmúlt esztendő utolsó havának a jelentései fekszenek előttem és a jelentések olvasása után lehetetlen mély hálával nem gondolnom arra, a ki mindazt az eredményt elérni megengedte, a melyről ez és az elmúlt év összes jelentései tansukodnak. Vagyonunk megsokszo- rosodott, tagjainknak száma megszaporodott és az elmúlt félév alatt csináltunk menedéket árváinknak is. Legyen hála mindezekért az Atyának, a ki megad mindent az ő benne bízóknak. Isten után a legtöbbel tartozunk ezért azoknak a Testvéreinknek, a kik szorgalmukkal, ügybuzgóságuk- kal ezt az eredményt elérni lehetővé tették. Köszönete- met kell kifejeznem azoknak az osztály tisztviselő tiszttársaknak a kik a reábizottakban hűek voltak és azoknak a Testvéreknek, a kik igazi, lelkes tagjai voltak Egyesületünknek. Köszönet érette a vezértestület munkás tagjainak, kik az Egyesület pontos, rendes vezetésével hozzájárultak ahoz, hogy Egyesületünk iránt a bizalom mennél nagyobb körben elterjedjék amerikai magyar népünk között. A munkának azonban még csak a kezdetén vagyunk. Ne gondolja senki sem, hogy azt már elvégeztük. Az olyan intézmény, a mely fejlődésében megáll, mái haldoklik. A mi Egyesületünknek nem szabad meg- áliani a fejlődésében, nem szabad tagjainak megrestül- niök az Egyesületért való buzgalmukban, hanem az elért eredményeken lelkesülve még nagyobb szorgalommal kell azt még nagyobbá, még erősebbé tennünk. Az Egyesületért való ezen munkálkodás nem kiválasztott egyéneknek a kötelessége. Megvan a vezértestületnek a maga dolga. Hiszem és reményiem is, hogy a dolgát a vezértestület minden egyes tagja el is fogja végezni a jövőben is. Meg van az osztály tisztviselőnek is a maguk dolga. Én tudom, hogy ők is el fogják az reájuk bízottakat annak rendje szerint végezni. Az Egyesület terjesztése és igazán nagygyá és erőssé tétele azonban TAGJAINAK a kötelessége. Nem egy tagé egy osztálynál, hanem minden osztálynál, minden tagé. Vannak most is Egyesületünknek lelkes tagjai, a kik időt, fáradságot nem kiméivé tesznek és munkálkodnak az Egyesületért. A hiány abban van, hogy az ilyen tagok száma nem elég nagy. Hiszen még annyi sincsen belőlük, hogy minden osztályhoz jutna egy.! A hol van ilyen tagunk, ott nő az osztály. Ott van gyermek osztály! Ott gondolnak az Árvaházra! Onnan jönnek befelé az uj tagok.! De sajnálattal kell kimondanom, hogy vannak olyan osztályaink is, a hol évek folyamán vesznek fel uj tagot, a gyermek osztály nincsen szervezve, felőlük Árvaházunk soha meg nem lett volna csinálva, vagy ha mások megcsinálták, felőlük összerogyhatna.! Pedig az ilyen osztályok tagjai éppen olyan édes gyermekei az Egyesületnek, mint a többiek. Ha segély kell nekik, az Egyesület éppen úgy kifizeti azt nekik, vagy özvegyeik és árváiknak, mint a többi osztályoknál. ! Ha gyermekeiknek menedék kell, éppen olyan meleg otthonra találnak Árvaházunkban, mint azé a tagéi, a ki a legtöbbet cselekedett Egyesületünkért.! Az ilyen osztályok tagjait kérdezem a józan ész nevében, hogy jól van e ez igy.? Bizony nincsen.! A- zért ne halásztgassuk az időt, mert a munkálkodás ideje itt van. Fogjunk a munkához és munkáljuk meg az idáig parlagon hagyott földet. Vessük azt be buzgó munkával és meglássuk, hogy gazdag aratása lesz azon Egyesületünknek.! Többször melitettem már, de ez alkalommal újra felemlítem, Nem kérek én lehetetlent, nem kérek és sokat egy Testvéremtől sem, Kérésem csak annyi, hogy minden egyes Testvérem igyekezzék 1922 folyamán EGY UJ TAGOT szerezni Egyesületünknek. Hát nagy kérés az, hogy valaki egy év alatt egy uj tagot szerezzen..? Nevetségesen kicsi, de azért mégis azt jelenti, hogy éppen egyszer akkorák leszünk most egy évre, mint most vagyunk, ha mindenki megteszi azt. Boldog Újévet és Minden Jót Kívánva maradok Johnstown, Pa. 1922 Január 15-én Testvéri szeretettel Kövér Sándor, elnök.
