Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-10-21 / 42. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 Még súlyosabb szavakkal és megállapításokkal fordul a Konvent az episzkopális egyházak felé. Az előbbi intések és figyelmeztetések természetszerűleg rájuk is vonatkoznak, de velők kapcsolatban még rámutat a Konvent azokra a nagy fontosságú különbségekre is, amelyek az episzkopális és református (presbyteri) egyházakat egymástól elválasztják. Nem csak külső, szervezeti különbségek ezek, hanem a vallás lényegére tartozó, dogmatikai differenciák. A szerető édes anya aggódó lélekkel tekint ama fiai után, akik könyelmü lélekkel eveznek emez örvények felé, abban bizakodva, hogy ők megtarthatják mindazt, amit ősi hitükben szent örökség gyanánt átvettek. Az édes anya szeme jól látja, jól tudja, hogy ettől az örvénytől nem menekednek meg. De mert mást nem tehet: az aggódó léleknek minden vészkiáltásával inti őket vigyázatra és szól hozzájuk a tengeren átal: “Tartsd meg, ami nálad van!” Ezek miatt az áthidalhatatlan dogmatikai különbségek miatt, a Konvent nem veszi magára az elbocsátás felelősségét sem. Nem jelentéktelen dolog az, hogy a konventi határozat ezen a helyen nem “elbocsátásról” szól, hanem, mást nem tehetvén, tudomásul veszi azt a befejezett tényt, hogy a keleti egyházmegye némely gyülekezeteket elbocsátott az episzkopálisokhoz. Tehet-é ez ellen is valamit? A lelkiismeret tiltakozása azonban a tehetelenségen is keresztül tör és igyekszik elhárítani magáról a felelősséget. * * * A két utolsó ponttal kapcsolatban nagyon érdekes az, ami — egyikben sincs benne. Néha pedig nagyon jó dolog meglátni azt is, ami nincs papírra Írva, noha talán a legértékesebb gondolatot fejezi ki. Nevezetesen, az első pontban, a Reformed Church- höz csatlakozott egyházakkal kapcsolatban kifejezetten megmondja a határozat, hogy velők a lelki közösséget a jövőben is fent kívánja tartani. Ezek tehát tulajdonképen ezután sem szakadtak el az anyaegyháztól. A lelki közösség fenntartásának kifejezése azonban a másik két pontból hiányzik, ami magyarra lefordítva azt jelenti, hogy a Konvent sem a független, sem az episzkopális egyházakkal nem kívánja fenntartani a közösséget. Természetes dolog. A Konvent nagyon jól látja, hogy mindkét irányzat veszedelmére van ugv egyházi, mint nemzeti érdekeinknek. Vállalhatna-é tehát közösséget azzal, amelynek helytelen voltáról meg van győződve ! Gondolják meg ezt nagyon jól úgy a független, mint az episzkopális egyházhoz csatlakozott testvéreink! Higyjék el, hogy a Konvent és azok az egyházi atyák, akik ezt a határozatot hozták: személy szerint éppen olyan szeretettel viseltetnek ő irántuk is, mint a többiek iránt, mert az édes anya nem tesz különbséget gyermekei között. Nagy és komoly oknak kell annak lennie, amely arra kényszeríti az édes anyát, hogy egyik vagy másik gyermekével szemben megtagadja a közösséget! Ok nélkül ilyet nem tett a hazai egyház! És ha nem halgattak reánk, amikor a lelkünket is kitettük, hogy előttük a helyes utat megvilágítsuk: ejtse gondolkodóba őket most az a tény, hogy az édes anya tagadja meg velők a közösséget! Isten óvja őket, Isten óvjon mindnyájunkat. Ezt a szegény, szerencsétlen magyar református Siont, amelyet most önfiai tépnek és marnak mi közöttünk. Amelyet oly tengernyi szenvedés sem tanított még meg arra, hogy egymást megbecsülje és egymás iránt engedelmes legyen. Amelynek fiai oly könyen készek arra, hoy pártot üssenek önmaguk között és nem hajlandók arra, hogy egy eszmében összeforrjanak... * * * A Konventnek pedig, ami szeretett, soha el nem felejtett édes anyánknak, az Egyetemes Magyar Református Anyaszentegyháznak mit üzenjünk? Most, amikor ezzel a határozattal megszakad a hivatalos kapocs, mely bennünket eddig összefűzött: vajon hogy fejezzük ki gondolatainkat? Én csak egy ember vagyok és engem ezzel senki meg nem bízott: de tudom, hogy az enyémmel együtt mindnyájunk szive fáj, amikor e kapocs ketté szakad. Érzelem dolga ez. Megszoktuk, hogy az idegenben is az ősi egyháznak vagyunk szerves részei. És az élet most azt parancsolja, hogy legyen vége ennek. Megyünk, jó Atyáink, megyünk azon az utón, melyet Ti jelöltetek ki a mi számunkra. Megyünk, mert tudjuk, hogy Ti akkor is szerettek és akkor is javunkat akarjátok, amikor elbocsáttok bennünket. Legyetek áldva eddigi jóságért is, melylyel enyhítő balzsamot adtatok a válás pillanatában is. Hiszen Ti mondtátok, hogy az összeköttetésnek csak a formája változik, de azért együtt maradunk továbbra is. Megyünk megnyugodott szívvel, mert az idegenben is jó testvért találtunk. Jó édes anyát, akikhez szin tén a Ti kezeitek vezettek. Megyünk azzal a bizonyos tudattal, hogy mindazt, ami nálunk volt eddig, ami nálunk van most és nálunk lesz örökké: el nem fogjuk veszíteni soha! Megyünk azzal a szent, erős fogadással, hogy magyar Református Szent Sionunkról soha el nem feledkezünk, és mindig eszünkben tartjuk, hogy mi a Gályarabok unokái vagyunk. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mind nyáján veletek. Ámen. McKeesport. Pa. Melegh Gyula ref. lelkész. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI NYOMTATVÁNYOK. L«lkészi hivatalok részére:— Magyarnyelvű, berámázásra alkalmas disz. kér. biz. 10 drfc. 1.00 Halotti anyakönyi kivonat, bond papir, 10 drb. ára .50 Confirmáczioi Emlék Bizonyítvány, — magyarországi nyomtatású megkapó szép kivitelű 10 drb. ára .50 Hazai nyomtatású Kis Zsoltár, vászonköt M* CONFIRMÁCZIOI, díszes, hazai színes nyomatásu, berámázásra alkalmas igen szép emlék bizonyítványok,— darabja 5 cent AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.
