Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-02-04 / 5. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. küzdelemben is talál időt és vesz magának alkalmat arra, hogy gondoljon ránk amerikai magyarokra, és leülvén íróasztala mellé, izenetet fogalmazón számunkra, a mely izenetbe beleönti aggódó lelkének fájó érzéseit és tolmácsolja számunkra a meggyötört Haza fiainak leányainak aggodalommal teljes izenetét. Az amerikai Magyar Reformátusok Lapja számára Irta; — Ujlaky Ferencz tóparti ref. lelkész. II. Két atyafi beszélget. Sor kerül a vallásra. Az atyafi megkérdi a másikat: “Maga mit hisz?” “Én....én azt hiszem, a mit az egyházam hisz” felelte a kérdezett rövid gondolkodás után. “Hát az egyháza mit hisz?” “Az én egyházam?.. Hm... Az én egyházam — azt hiszi, a mit én hiszek”, vágta ki magát az ember. De sok ember van ebben a véleményben! Református. Hiszi a mit az egyháza hisz, taint. De hogy mi az, a mit a református egyház tanít? miért református keresztyén ő? mik az ő egyházának nagy hitigazságai? Mit kell neki cselekedni, hogy üdvözüljön? — ezt már nagyon kevés ember tudja. Nem vesz magának fáradságot, hogy megismerje. Ezért van, hogy lépten nyomon szembetaláljuk magunk a ref. egyház legnagyobb ellenségével: a tudatlansággal. A ki nyitott szemmel néz és ő- szinte, annak meg (kell látnia, be kell ismernie, hogy a tudatlanság köde ott ül a lelkeken. Pedig nehéz, megpróbáló időket élünk! Futkározó, hamis atyafiak, tévelygések, emberi találmányok terjesztői járnak sorainkban, arra igyekezve, hogy — ha lehet — elhitessék még a választottakat is. Telítve van a levegő a legbizarabb torzvallásoknak és a hitetlenségnek a tanításaival. Olyan időket élünk, a mikor meglátszik, ki veszíti el a fejét és ki nem; kiben milyen hit lakozik szivében, kinek a hite csak külső máz, vagy pedig meggyőződésen, ismereten alapuló hit. Mit mutat a megpróbáló idők mérlege ? Szomorúat! Soknak a hite csak fövényre épült ház, eljött az árvíz, beleütköztek a tévelygő tanítások szelei és összeomlott; sokan elvesztették fejüket és piinköstivé, russelistává, spiritisztává, adventistává, vagy hitetlenné, közönyössé lettek. Ragadozza őket a bűn és a tévelygő tanítások szele. Miért? Mert sokakban, sőt az egész egyházban megapadt az életetadó két forrás: a biblia és a tudás. E kettő nékül pedig nem állhat meg sem a református egyház, sem a református ember. A Biblia mellett a tudás, az ismeret volt a ref.-ok jellemvonása, nemcsak a világi dolgokra vonatkozó tudás — ebben ma is a protestáns országok és emberek a vezetők, — hanem a Amerikai Magyarok; — Hallgassuk meg és vegyük szivünkre elhagyott édes Magyar Hazánk Kormányzójának izenetét. Szeressük Hazánkat és munkáljuk annak javát legjobb tehetségünk szeiint innen az idegenből is. lelkiekben való ismeret és tudás. Én egész bizonyos vagyok abban, hogy a kit elcsábit ott a bűn, a hitetlenség, vagy a tévelyő hit, az nem tudja hogy mihez és kihez lett hűtlen, milyen kincset dobott el! Az az ember ismert egy pár papot, vagy egyháztagot azoknak esetleg gyengéjét, bűnét, de nem is merte egyházunk múltját, történetét, sem tanítását! “Ha tudnád...” — mondotta Jézus a samáriai asz- szonynak. “Ha tudnád” atyámfia hitünk történetét, ha tudnád, hogy református hitünk az összes felekezetek között a legtisztább, a Bibliához legközelebb álló hit, “ha tudnád” akkor nem engednél sem a bűn, sem a tévelygés csábításainak! Ezek mellett hiányzik az a tudás, a mit János tudott: tudjuk hogy áltatmentiink a halálból az életre” (I. Ján 111:14.) hogy “Isten gyermekei vagyunk” (I. Ján III:2.); a Pál tudása: “tudom kinek hittem és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja-őrizni ama napra” (II timothens 1:12.), tudom, hogy a konfirmációban kinek a kezébe tettem le életemet, kivel kötök szövetséget az Úrvacsorában! Ha ez a tudás meg van bennem, ha életemet a Krisztus kezébe tettem le, ha ráállotottam az egyedüli fundamen tumra, ha erre a kősziklára építem életemet, akkor jöhet a bűn árvize, fujhat a hitetlenség vagy tévhit szele, csapkodhat, belém ütközhet azoknak szennyes hulláma, nem félek, erősen, mozdithatatlanul állok, mert mindezekben felettébb diadalmaskodók Az által, a ki szeretett engem (Rom. VIII :37). Csak ilyen erősen állva mondhatom el, ha visszatekintek a lezajlott harcra, életemre :“a nemes harcot megharcoltam... a hitet megtartottam”! (II Timotheus 4:7) Ezt a kutat kell kiásni, éhből a kutból kell kihor- tatlan, sziklaszilárd kálvinistákat. Ez a túdás apadt meg ma sorainkban s vékonyult meg vele a nyak, apadt meg a kitartás, erősen, mozdithatatlanul állás. Ezt a kutat kell kiásni, ebből a kutból kell kehor- dani, kitisztítani a benne levő köveket, szemetet. Ez is az “amerikai magyar ref. ság nagy problémái” közzé tartozik, mert ez az egyház igazi célja, hogy odavezesse a lelkeket a Krisztushoz, ráállitsa erre a kősziklára, hogy azok bátran, öntudatosan nézhessenek szembe bárkivel és örömmel tehessenek bizonyságot róla: tudom kinek hiszek, tudom hogy bűneim meg vannak bocsátva, hogy Istennek gyermeke, a Krisztusnak örököstársa vagyok, tudom hogy ha ez a földi sátorházam elbomol, örökké való épületem van a mennyben! Meg vagyok győződve hogy senki és semmi el nem szakaszt- hat Isten szerelmétől és református egyházamtól! Vagyis a névleges, csak vallásos mázzal bevont reformátusok helyett, élő hitü, öntudatos református keresztyéneket kell nevelnünk! E cél felé való megindulás volt az egy éve tartott pittsburghi konferencia. Ez kijelölte az utakat, meg-
