Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-10-07 / 40. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 9 lekkel várták a Megváltót, érezték, hogy már nem soká késhet. S mikor az idők teljessége csakugyan elkövet­kezett, megjelent a Megváltó, hogy uj utakra vezesse a világot, hogy önmagának feláldozásával megváltsa az emberiséget s uj szövetséget hozzon létre áidőzátá- val az Isten és az emberek között. Természetes dolog, hogy az isteni gyermek már kora ifjúságában jelét adta annak, hogy mennyei Atyja nagy dolgok véghevitelére hívta el. Bármilyen keveset tudunk is csöndes, elrejtett ifjúságáról, annyit tudunk, hogy már azon is meglátszott az isteni külde­tés bélyege. Amint a gyermek Jézus nőtt, fejlődött, amint egyre élesebben látó szemmel tudott körül nézni abban az egyszerű világban, amelyben élt, isteni kül­detésének tudata és bizonysága annál jobban megerő­södött lelkében. A csendes falu eseménytelen élete, egyhangú, zavartalan munkája igen jó volt arra, hogy a serdülő ifjúnak bőséges alkalma legyen elgondolkoz­nia azon munka felől, amelynek elvégzésére mennyei atyja elküldötte. S Jézus ezt az alkalmat fel is hasz­nálta, úgy hogy amikor hanninc esztendős korában elindul arra az útra, ahonnét nem volt többé visszaté­rés a csendes falusi otthonba — már akkor mint kész férfi, határozott, meg nem alkuvó programmal indul el, amely már semmi javításra sem szorult. Jézust nem szabad afféle csodagyermeknek elkép­zelnünk, mint amilyenek mindenkor nagy számmal voltak, akik zenei, számolási, rajzoló vagy egyéb te­hetségükkel bámulatba ejtik az embereket. Azok a mesék, amiket Jézus gyermekkoráról olvasunk imitt amott, hogy sárból madarakat csinált, amelyek elre­pültek, hogy kötényében vizet vitt stb. csinos gyermek­mesék, amelyekről azonban az evangéliumok semmit sem tudnak. Jézus fejlődött Isten és emberek előtt való bölcsességben, de csodákat nem vitt véghez. Ad­dig, mig munkáját el nem kezdette, jobb is volt, hogy a körülötte élő emberek közül csak igen kevés sejtet­te, hogy kicsoda. Az egyetlen esemény, amit Jézus gyermekkorából tudunk, a jeruzsálemi ut és a templomban lejaTsZódott esemény, amelynek középpontja ő maga volt. Tizenkét esztendős volt akkor-"a Megváltó s a zsidó törvények szerint ez a kor igen fontos a fiuk életében, mert vol­taképpen ekkor lettek az egyház tagjaivá. Nem szabad elfelejtenünk, hogy azokon a vidékeken az ifjak ma is sokkal gyorsabban kifejlődnek, úgyhogy egy 12 éves fiú sokkal inkább ifjú számba megy, mint nálunk. Ismerjük a jeruzsálemi látogatás részleteit, hogy hogyan indultak el József és Mária az ismerősökkel visszafelé, azt gondolván, hogy a kis Jézus a többi ro­konokkal van s hogyan találták meg visszatérésétik után a templomban, a nép vénei és a fánitók között, akik álmélkodtak feleleteinek és kérdéseinek okossága fölött. S mikor Mária gyöngéd szemrehányással for­dult hozzá, hogy: Miért tetted ezt velünk? Atyád és én aggódva kerestünk téged... Jézus szerényen, de ön­tudatosan válaszolta: Nem tudtátok-e hogy az én Atyám házában kell lennem? Beszédjükből nem jegyez fel többét az evangélium, csak annyit mond, hogy Má­ria ezeket megőrizte szivében, épen úgy, mint az an­gyali jelenés s Jézus csodalatos születésének eseményét. Ha az Ur Jézus már 12 esztendős korában joggal mondotta önmagáról, hogy neki Atyja házában van a helye, ugyanilyen joggal mondhatjuk el a mostani kor gyermekeiről is. Minden esztendőben száz és száz ma­gyar gyermeket konfirmálnak meg az amerikai ma­gyar református templomokban, akik az Ur Jézushoz hasonlóan felmennek az Isten házába, hogy vallomást és bizonyságot tegye nek hitükről s életüket Istennek szenteljék. Minden konfirmálandó ifjú előtt a 12 esz­tendős Jézus alakjának kell példa gyanánt lebegnie, aki maga mutatott reá, hogy már a serdülő ifjúnak is hogyan kell keresnie az Isten utait. Abban a korban, amikor jót és rosszat egyforma könnyűséggel tanul a gyermek, a templom az a hely, ahol a legjobbat és legszebbet tanulhatja, ahol egész élete legszebben kia- alakulhat. A konfirmálással nincs befejezve a gyermek vallásos oktatása, sőt: akkor kezdődik voltaképen az igazi keresztyén élet az ő számára is, amikor már hitét öntudatosadban gyakorolhatja. Ha a kis Jézus bámulatba ejtette a köréje sereg­lett tanítókat kérdéseivel és feleleteivel, ez csak annak a bizonysága, hogy otthon szülei foglalkoztak vele és a zsinagóga iskolájában is sokat tanult. A mi gyerme­keinken is azonnal meglátszik, hogy melyikkel foglal­koznak otthon a szülők s melyikkel nem. Akárhányszor kapunk mi is nagyon szép és értelmes feleleteket a va­sárnapi iskolás gyermekektől, amely feleletek nemcsak azt bizonyítják, hogy az illető gyermek könnyű felfo­gással, élesebb elmével van megáldva, hanem azt is, hogy a szülői házban az apa és az anya oktatgatják a vallás nagy kérdéseiben. Boldog az a gyermek, akinek útját ilyen szerető szivek készitgetik előre, aki már kora ifjúságában megkapja szüleitől a legbecsesebb utravalót: szent hftünk és vallásunk ismeretét s a mennyei Atya szeretetét is megtanulja tőlük. Jézus ilyen boldog gyermek volt. Ahoz a tanításhoz, ahoz az élethez, amely előtte állott, ez csendes, imádságban és tanulásban eltöltött ifjúság illett hozzá legjobban. Bár a mi magyar gyermekeink is kivétel nélkül ilyen ifjú­ságra tekinthetnének vissza, ha felnőnek! Ezt a leckét kidolgozta Vasváry Ödön, pittsburghi lelkész ROTH JÓZSEF ÉS FIA BANKHÁZA 89 éve szolgálja a magyarságot becsülettel. 401 Jerome Street. McKeesport, Pa. A legszigorúbb állami felügyelet alatt. Pénzküldés a naponkénti árfolyamon. Hajó jegyekeladása. Közjegyzői iroda. Mindenféle hazai és amerikai jogi ügyek pontos és lel- kHsm«*retes intézése. A Roth Bankhoz mindenki a legteljesebb bizalommal fordulhat!

Next

/
Thumbnails
Contents