Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-10-07 / 40. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 Megjegyzések. i Cl I A fennti ‘MEGJEGYZÉSEK” czimet azért adtuk ezen közleménynek, mivel csupán megjegyzéseket kívánunk tenni a M. E.-ban megjelent czikkre, nem pedig érdemleges választ Írni arra. — Czikkiró, közleményének mindjárt a legelején, neki esik a tiffini egyezménynek s arról a megállapodásról, a melyet magyaroszági édes anyánk, a magyar ref. egyház legfőbb hatósága helyesnek, üdvösnek, a magyar nemzeti és hitfelekezeti érdekeket mindenben • kielégítőnek talál: azt akarja elhitetni a M. E. csekély számú olvasóival, hogy ezzel az amerikai magyar refor mátusok eldobják maguktól az ősi hitet, megtagadják a Helvét hitvallást, s elhagyják mindazt, a mit elődeink olyan nagyra becsültek! Hogy czikkiró ilyen alaptalan következtetésekre jut a csatlakozás dolgában: azt könnyen megérthetjük, ha tekintetbe vesszük azt, hogy ő a tiffini egyezményt, saját kijelentése szerint, a mit többek jelenlétében tett: soha nem olvasta, s annak egyes pontjait csupán a M. E.-ből ismeri. — Már pedig a M. E.-ban a tiffini egyezménynek csupán a czélzatosan beállított magyarázata jelent volt meg, s igy nincs mit csodálkoznunk a felett, ha czikkiró és vele együtt többen Duquesneban nincsenek tisztában a dolgok lényegével. Mert ugyan hogy is lehet kérem valamely szerződésről és annak következményeiről helyes fogalmat alkotni bárkinek is, a ki nem ismeri és gondolkodva át nem olvassa a két fél között létesített egyezményt ? Van é a tiffini egyezményben egy árva szó, vagy elrejtett titkos szándék arról, hogy a magyar reformátusok eldobják maguktól ősi hitüRet^lnegtag'adják a Helvét hit vallást s elhagyják mindazt a mit elődeink oly nagyra becsültek? Nem inkább lehetne é ezt mondani az úgynevezett független és az episcopális magyar gyülekezetekről, a melyek tényleg eldobják maguktól az ősi hitet, mivel a magyar ref. anyaszent egyház történelme, alkotmánya, de az egész ref. egyház szelleme is nem ismer egyházhatoságoktól külön álló független szervezeteket ? Mi lett volna idők során a magyarországi egyet, ref. egyháziból, ha itt is, ott is egyes különczködő gyülekezetek, csak azért, mivel az egyh. igazgatásban valami nem tetszik nekik: kimondták volna, hogy ők független egyházként kívánnak műkőani? A csatlakozott egyházak a helyes útra léptek, mikor elfogadva a Convent által ajánlott tiffini egyezményt: nemzeti érdekeik teljes megóvása mellett, az amerikai egyet. ref. egyház fennhatósága és kormányzata alá helyezkedtek. Igen, — mert a tiffini egyezmény az égé-- vonalon biztosítja számukra nemzeti szellemünk fenntartását, szokásaink, szertartásaink stb. megőrzését. Nem csak biztosítja ezt, de módot is ad arra, hogy ez fenntartassek és megóriztessék. Lehet é erre nézve meggyőzőbb bizonyságot felhoznunk mint azt, hogy a Ref. Church évi három ezer do.lár fizetéssel magyar ref. collegiumi és theologiai tanári állást létesített ez év Oct. 1 én az ősi lancasteri főiskolában ? Vájjon a “független egyházak” berendezkedett- ségében jobban van é biztosítva az am. magy. ref. gyülekezetek nemzeti szelleme és hitvallási tisztasága? Vájjon elképzelhető é az, hogy akár a duqúesnei gyülekezet, akár a többi független gyülekezetek soká tudjanak existálni a maguk elszigeteltségükben? Vájjon szép dolog é egy két különczködő gyülekezetnek igy kiszakadni a hittestvéri közösségnek egységéből, csak azért mert egyik vagy másik papnak baja van az ő paptársával vagy felettes hatóságával? Aztán meg tessék elolvasni a M. E.-nak minden egyes számát. — Hát ez volna az a Krisztusi, igazi református szellem, a mely a független egyházak papjainak és tagjainak dicsősségére, a magyar és a magyar ref. névnek a tisztességére válna? Hát elhiszi azt becsületes magyar ref. ember, hogy igy kell építeni közöttünk az Ur szolgáinak az Isten országát? — Talál buzgó lélek a M. E.-ban egyebet, mint ferdítéseket, félrevezetéseket, és nyiTt valótlanságokat? Ugyan, ugyan testvérek, — mikor ébredünk már annak a tudatára, hogy mi talán nem pogányok, hanem keresztyének volnánk! Mikor fogjuk már megérteni és követni próbálni Kr. Urunknak a felebaráti szeretetről való nagy parancsolatját? Mig olyan elvetemedetten harczolunk egymás ellen, mint a hogy azt a M. E. teszi hétről- hétre, — addig ne várjuk egyházi helyzetünk javulását, de ne reméljük azt se, hogy Isten megáldana bennünket. .- r » A testvér harc znak, az átkos gyülölségnek meg kell szűnnie közöttünk. Hallgatnunk kell a józan esz szavára és törvényes felsőbb hatóságunk, a magyar- országi egyet. ref. egyház bölcs tanácsára. — Olvassák át testvéreink gondosan és figyelmesen a tiffini egyezményt és lássák meg, hogy annak minden egyes pontja nagy körültekintéssel és gonddal lett megfogalmazva, úgy hogy ez egyezmény által az amerikai magyar ref. egyházak, gyülekezetek sorsa, jövője, nemzeti és hitfelekezeti szelleme a lehető legjobban lett biztosítva. A duquesnei ref. magyarságnak, de általában is, az egész magyarságnak Amerikában, — a legnagyobb szüksége van a békére és megértésre. A legnagyobb bűnt követi el a magyarság érdeke ellen az, a ki a békességet a gyülölség állandó szitásával zavarja és lehetetlenné teszi. Kétszeresén, sokszorosan vétkes az ily a cselekményben az az egyén, ki lelkipásztor létére terjeszti szószékről és Írásban a testvérgyülöletet. A M. E. ez. lap és annak szerkesztője a duquesnei
