Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-09-23 / 38. szám

I

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

3

lett áll. Az ügy különben is be volt fejezve, s újabb tárgyalást a felettes hatóság kifejezetten nem engedett meg. Látni lehetett azonban, hogy az ellenzék, akik pádig a gyűlésen jelenlevők között is kisebbségben voltak, semmitől sem riad vissza, hogy az akaratát érvényre juttassa. Már pedig sem a lelkiismeret, sem a törvények tisztelete, sem az igazság nem engedhette azt, hogy ennek a nyomásnak és kényszerítésnek enged jek. Ha ezt cselekszem: törvénytelenül járok el, amely könyen maga után vonhatja a felettes hatóság megtorlását is.

Halotti csendben állapítottam meg a gyűlés előtt ezeket. Kijelentettem, hogy én ilyen törvénytelen aktusban részt nem vehetek, nem is veszek. Hanem mert látom, hogy nyugodt tárgyalásról itt szó sem lehet, a gyűlést a magam részéről bezárom és a gyülésteremből távozom. Ki is jöttem s ugyanakkor eltávozott a jelenvolt és szavazati joggal biró egyháztagok legnagyobb része is, a csatlakozás hívei közül nem maradván vissza 10-15 embernél több. Etlávoztak azzal a kifejezett indokolással, hogy ők már szavaztak egyszer s újból szavazni nem hajlandók.

Természetes dolog, hogy az események a legnagyobb mértékben fölizgattak engem is, bár sikerült uralkodnom magamon. Alig múlt el egy negyed óra, egy küldöttség jelent meg a lakásomon, hogy mennék vissza a gyülésterembe. Visszamentem s ekkor jelentik nekem, hogy a csatlakozás kérdésében titkos szavazást ejtettek meg s ennek eredményeként 48 szavazattal 9 ellenében úgy határoztak, hogy az egyház független maradjon. Én a jelentést minden hozzászólás nélkül azzal vettem tudomásul, hogy tovább jelentem azt a konventi kiküldötteknek.

És ennek a nagy harcznak folyamán ekkor követtem el a magam részéről az egyetlen jogi tévedést. Nevezetesen, hogy a gyűlést újból megnyitottam és áttértem a tisztviselők megválasztására. Megválasztottuk az uj elöljárókat s én fölhívtam őket, hogy eskütétel végett a következő vasárnap mindnyájan jelenjenek meg a templomban.

A bíróság megállapította, hogy ez az eljárásom és igy a választás is, törvénytelen volt. Megindokolja ezt az a körülmény, hogy a gyűlést eltávozásom előtt bezártam s arról ugyanakkor sokan el is távoztak, akik az újból megnyitott gyűlésen természetszerűleg nem is vehettek részt. A bezárás ténye a gyűlés végét jelenti s egy másik gyűlés csak az egyházi törvényeknek megfelelő módon lett volna összehívható. Mondom, ez volt az egyetlen jogi tévedésem, de az vessen érte reám követ, aki volt már hasonló nehéz helyzetben s nem követett el egyetlen hibát sem.

Mielőtt tovább mennék, szólanom kell még erről a gyűlésről.

Az egyházi törvények előírják, hogy egyházi gyűlés a lelkész jelenléte nélkül törvényesen nem tartható. Az én eltávozásomat aztán Rév. Sebestyén oda magyarázta, hogy én csak azért távoztam el közben egy nehány perezre a gyűlésről, hogy a hozandó határozatot később ezen az okon törvénytelennek mondhassam.

Nem ezért távoztam el. Megmondtam a gyűlés előtt nyíltan, hogy miért távozom el. Én, aki az én egyházamban a törvények őre vagyok, nem vehettem részt egy törvénytelen cselekedetben. Abban a perezben nem is gondoltam arra, hogy az én távozásom már magában véve is törvénytelenné tesz minden határozatot.

Törvénytelen volt ez a határozat mindenféleképen. Nem csak azért, mert én nem voltam ott, és nemcsak: azért, mert az egész dolog idő után volt.

Az egyházi törvények világosan előírják azt is, hogy az ilyen fontos határozatoknál névszerinti szavazás rendelendő el s hogy a szavazók nevei jegyzőkönyvbe foglalandók. Természetes dolog. Az egyház nem a csáki szalmája s akik az gyház ilyen életbevágóan fontos ügyeiről határoznak, azokról tudni kell. hogy van-é egyáltalán joguk arra, hogy a határozatban részt vegyenek. Tudni kell a neveiket, mert a meghozott határozatért felelősséggel tartoznak.

Január 8-án azonban a törvénynek ez a rendelkezése sem lett betartva. Az ellenzék tudni sem akart a névszerinti szavazásról, ők titkos szavazást követeltek s maguk között azt is csináltak. Mi lett ennek a következménye ?

Emlitettem előbb, hogy az én eltávozásom után bent maradtak egy nehányan a csatlakozás hívei közül is. Mód és lehetőség volt tehát arra, hogy ennek a “gyűlésnek” minden fázisáról pontos tudomást szerezzünk. Ezek a tudósítások pedig sok más oldalról is furcsa világításban állítják elénk a történteket. így pl. a csatlakozásnak egyik bentmaradt hive mindjárt az én eltávozásom után követelte, hogy állapítsák meg előbb kiknek van szavazati joga? Éktelen zajongás és kiabálás között lehurrogták.

Egy másik azt kívánta, hogy távozzanak el a gyülésteremből azok az asszonyok, gyermekek, ifjak és leányok, akiknek az egyházi törvényeink szerint szavazati joguk nincs. Ennek is az előbbihez hasonló lett sorsa.

Eskü alatt tett vallomások igazolták, hogy szavazólapot adtak olyanoknak, még más vallásuaknak is, akiknek pedig szavazati joguk egyáltalán nem volt. Viszont, a csatlakozásnak jelen volt hívei közül többen nem kaptak szavazó lapot stb.

Bizony, nem volt ez egyéb, mint egy jól előkészített “puccs” avégre, hogy egy kisebbségi akarat tűzön, vizen, törvényen keresztül erőszakoltassék. Egy ilyen puccsot meg lehet csinálni egy ezélzatosan kezelt titkos szavazással, de teljes lehetetlenség az a névszerinti szavazással. Ezért kellett a titkos szavazás.

Az eskütétel elmaradása.

A történtekről jelentést tettem a konventi kiküK dötteknek. Jelentésemre Január 14-én, szombaton kaptam távirati választ, amelyben a konventi kiküldöttek utasítanak, hogy a választást terjesszem az egyházmegye elé s a hivatali esküt a megválasztottaktól ne vegyem ki. Elrendelik továbbá, hogy további intézkedésig a régi elöljárók maradjanak, hivatalban. Pár nap múlva megkaptam az Írásbeli választ is, amelyben a kiküldöttek a Január 8-iki gyűlés minden határoza