Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-09-16 / 37. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.. b Elő állott az a veszély, hogy a mckeesporti per eldőlte után még a duquésn'ei atyafiak is rá találnak eszmélni, hogy csakugyan magukra maradnak s akkor esetleg baj talál lenni Köpeczen. Sebestyén lelkésztársam joggal tarthatott és joggal tarthat attól, hogy még Duquesneben is kisiklik lába alól a talaj, ha rájönnek, hogy mégsem jó az embernek egyedül lenni! A Ref. Churchnél már lehetetlenné tette önmagát, még ha Duquesne is elmarad: akkor már hiba van a kréta körül! Gondoskodni kellett arról, hogy a duquesneiek lássák, hogy nincsenek egyedül. Tartania kellett a lelket a mckeesporti atyafiakban s é végre rendes Istentiszteletek tartását kezdi meg közöttük. Gyülekezetünk további rontására helyiséget is kap annak a banknak a halijában, amelylyel egy 'házunk kezdettől fogva dealolt. Más fegyvertársat is kap a mckeesporti hírhedt hecc-káplánnak, a kath. ple- 'banusnak személyében. Hogyne, hiszen Rómában nagy öröm az, hogyha a kálvinisták veszekednek és egymást rontják. (Még nagyobb a felett, ha episkopalistákká, vagyis félkatholikusokká lesznek. Szerk). Hogy az augusztus 12-én kiadott bírói Ítélet hatását ellensúlyozza: a tudatosan rósz hiszemü ámítástól sem riad vissza. Nyíltan hirdeti, hogy ez még nem ítélet és hogy csak legyenek nyugodtan, egészen bizonyos a győzelem. Mi a templomot augusztus 17-én meg nyitottuk, tehát ezt is ellensúlyozni kell. Lapjában megírja, hogy a megnyitott templomot újból becsukták. Mellékes, hogy egy szó sem igaz belőle, de csak hadd legyen maszlag a közönségnek. Egy pár Héttel ezzel is tovább tart a dicsőség. így sülyed mind mélyebben és mélyebben alá, mind addig a pontig, ahol már a tudatos és nyilt hazugság is jó, csakhogy mások rontására legyen. Közben pedig prédikál az Istennek házában és hirdeti az “igazságot,” a testvéri szeretetet, a békességet, és az egymáshoz való jó akaratot. A mai napig ez az én lelkésztársam, az én jó barátom szereplésének szomorú története. Szomorú és dicstelen szerep, amely a legkevésbbé sem méltó egy lelkészhez, aki magát a Krisztus szolgájának vallja. A történethez semmit hozzá nem tettem. Csak azt írtam meg, amit vagy a magam szemeivel láttam, vagy pedig amiről közvetett utón megbizonyosodtam. Inkább még elhagytam a történetből egyes dolgokat, amelyekről irás közben vagy megfeledkeztem vagy pedig csak mellékes dolognak Ítéltem. így pl. az általa alapított, de már régebben hallgató “Kálvin Szövetséget” és annak szégyenbe fűlt mckeesporti szerepeltetését és sanda czéljait. Sebestyén lelkésztársam, alacsony, személyi okokból, a demagógiának arra az útjára lépett, amelyen nagyon könyü tapsokat aratni, de amely végeredményében örvénybe vezet. Légvárakát épit, amelyek előbb- utóbb összeomlanak, őt, lelkészi méltóságának kivételével, ezek a romok nem fogják maguk alá temetni. Hiszen elég ügyes ahhoz, hogy Amerikában bármint is megéljen. De az összeomló falak súlya alatt szenvedni fog majd a Krisztus egyháza és jajjongani fognak azok, akik most tapsolnak és a szappanbuboréknak, mint a gondtalan gyermekek, ujjongva Örülnek. Eljön az idő, amikor Sebestyén lelkésztársam is meggyőződik arról, hogy a demagógia “játszva emel s mosolyogva ver le.” McKeesport, Pa. Melegh Gyula, ref. lelkész. Magyarországi Utam. A Reformátusok Lapja számára irta: Nt. Laky Zsigmond newbrunswicki ref. lelkész. A múlt, sz. ban említett Lelkészi kari összejövetelen a lelkészek érdekes, lélekemelő és építő tárgyakról beszélgettek. A lelkészi kör vezetője Nyáry Pál, a pécsi református egyház lelkésze. Mikor a lelkészek köre megalakult, csak 6-an voltak jelen. A gyűlés, melyen e sorok írójának is szerencséje volt jelen lenni, a kör harmadik gyűlése volt, s ezen már 16-an voltak. Azóta több összejövetelt tartottak, s mint értesültem, min- denik gyűlés dicséretesen látogatott volt. Az első meglepetés itt Pécsett ért engem. C. E. betűs meltiit láttam a lelkész kabátján, de láttam egyik másik egyháztag ruháján is. Megkérdeztem az egyiket hogy miért viselik. Abban a hitben tettem fel a kérdést, hogy elfogadható feleletet nem fogok kapni. Nagy meglepetésemre az egyszerű egyháztag azt felelte, hogy ó is, meg többen vele tagjai a Christian En- devour Society-nek, vagy ahogy magyarul elnevezték a Keresztyén Szövetségnek. Ezelőtt 18 esztendővel alakították meg Pécsett, s sok tagot számlál az ő Egyesületük. A lelkészek körének összejövetelével kapcsolatban ez a C. E. Society.'“Szeretet vendégséget” tartott. Kár hogy az Amerikai magyar református egyházakban nem tartanak ilyen szeretet vendégségeket. Bizonyára azért van, mert némileg ismeretlen az ilyen egyházi gyülekezés. Sok tekintetben hasonlít az úgynevezett “Tea Estely”-ekhez. De mig a mi tea estéink inkább 'társas összejövetelek, szórakozás és ismerkedés szempontjából, s az egyházon kívül tartott tea estélyek sok tekintetben takaró alatti ital árusító esték, addig a hazai szeretet vendégségek vallásos jellegű össze jövetelek. Az egyházhoz tartozó valamelyik intézmény, a női egylet, ifjúsági egylet, énekkar, vagy mint Pécett a Keresztyén Szövetség csoportja rendezi az estélyt, illetve a vendégséget. A tagok össze hoznak mindenféle szükséges élelmi szert, süteményt, gyümölcsöt, teát, s bizony némely esetben rumot is,-bár csak egy esetben szereztem-erről személyes tapasztalatot, — s miegyebet, valamilyen alkalmas, de nem ritkán alkalmatlan helyiségben megtartják a szeretet vendégséget. A program többnyire Imával kezdődik, s folytatódik vallásos énekkel, azután következik Biblia magyarázat, közben az énekkar közreműködik. Mig a vendégek az összehozott jó dolgokat fogyasztják, sza- vallatok, tanulságos beszédek hangzanak el. A pécsi szeretet vendégséget a C. E. gyülekezeti teremben tar-
