Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-08-26 / 34. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. mével végezték felelősség teljes tisztüknek áldott munkáját az Egyesület tisztviselői egy negyed századon át, — figyelve a magukra maradottak sóhaját, segitve az elhagyatottakat, az árvákat és özvegyeket. — Annak a szép könyvnek, melyben Nt. Kalassay Sándor árvatya oly híven leírta az E. 25 éves történetét, minden lapja és sora tanúság a mellett, hogy az Am. Magy. Ref. Egyesület betöltötte mindenkor a szeretet törvénye által eliibe irt nemes hivatását, lpyed-ad,hótnn cméáyaoihao taoii aoiméáy aoiméáaa Az amerikai magyarság mindezt tudja és elismeri- A Ref. Egyesület egyike a legtiszteletre méltóbb magyar közintéz ményeknek Amerikában! — Isten iránti hálánk lerovása, — az E. tisztviselői iránti elismerésünk kifejezésé után az ézdem koszorúja megilleti azokat a buzgó osztálytisztviselőket és hü egyesületi tagokat, kik a maguk szerény helyzetében megtették a mi töltik telt az E. fejlesztésére, felvirágoztatására. Névtelen hősök azok, kik életük erejét, testi fáradságukat, lelkűk buzgóságát mások javára adjak oda. — Ilyen névtelen hősei nagyszámmal vannak az Amerikai Magyar Református Egyesületnek. Egyesületünk ügybuzgó titkára minden nemes, jó igyekezetével azon van, hogy minél többen legyenek E. -ünk kebelében az olyan osztály tisztviselők és köztag- gok, kik mások javára és érdekében készek a keresztyén szeretetet mezején tevékenykedni. — Ezen felebaráti segítő gárda tagjainak megnövelése érdekében bocsátotta ki központi titkárunk a tízezres tagsági létszám elerés alkalmából azt a lelkesítő, szép körlevelet, melyet egész terjedelmében a fenntiekben közöltünk. — VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE, Szeptember 3-ra. Rovatvezető: Vasváry Ödön pittsburghi lelkész. Nehémiás felépiti Jeruzsálem falait. Aranyige: ‘‘A mi Istenünk hadakozik érettünk!” Nehém. 4:20. Nehémiás fiatal ember volt még akkor, amikor Isten testvérének szomorú üzenete által figyelmeztette vallása és nemzete iránti kötelességeire. Talán az érzékeny fiatal lélek mozdult meg benne, amikor zokogva siratta meg népe szomorú tévelygését. Nem sok idő kellett hozzá, hogy elfelejtsen sírni s fiatalos arcvonásait úgy megkeményitsék az élet küzdelmei, hogy egészen más ember legyen belőle. Ha sirt is akkor, amikor Hanáni keserű lélekkel panaszolta el neki nemzete nyomorúságait, az a sirás nem lágyította el, sőt ellenkezőleg, megkeményitette úgy, hogy azonnal uj ösvényre lépett, amelyről azután le'nem tért soha többé. Ebben a leckében már mint kemény, határozott, elszánt vezérrel találkozunk vele, aki összeszoritott fo •- gakkal, kemény ököllel s még keményebb akarattal har colja meg a maga igaz küzdelmeit. Nem várt semmi jót attól az időtől, amikor majd ott lesz Jeruzsálemben, de a valóság még a vártnál is rosszabb volt. Megérkezése nagy esemény volt Jeruzsálemben, hiszen mindenki tudta róla, hogy a hatalmas perzsa király védelme alatt jött. Tisztelettel és hódolattal tekintettek reá, de azt nem tudták, hogy tulajdonképen miért jött. Ő maga nem szólt senkinek három napig. Három nap múlva néhány bizalmas emberével éjszakának idején körüljárta a várost, hogy saját szemeivel győződjék meg a város nagy szükségeiről. Mikor mindent szemügyre vett, elmondta terveit a város népének vezetői előtt, akik azonnal lelkesedéssel karolták fel eszméit. Zorobábel és Ezsdrás már javítottak valamit a falakon, de még mindig olyan rossz állapotban voltak, hogy a várost egyáltalában nem védelmezték meg. Nehémiás ennek a helyreállítását ttizte ki legelső feladatául. Mindenkinek dolgoznia kellett, Nehémiás pedig mindenütt ott volt, ahol buzdítani, bátorítani, segíteni kellett. A szomszédos törzsek, a szamaritánusok, az ammoniták, az arabok és fiilszteusok felkerekedtek, hogy megakadályozzák a munkát, de amikor látták, hogy a nép egységes, jobbnak látták abbanhagyni az alkalmatlankodást. Néha a nép elégedetlenkedett, mert megunta a nehéz munkát s félt is az ellenségtől, de Nehémiás úgy segített a bajon, hogy amig a nép egyik fele dolgozott, a másik fele állig felfegyverkezve, őrt állott. A száznegyven év óta romokban heverő falat igy sikerült 52 nap alatt helyreállitaniok. 1. Az elcsüggedt, tehetetlen nép csak akkor tudta meg, hogy mégis van benne erő, amivel nagy dolgokat tud véghezvinni, amikor Nehémiás odaállította őket a munkához. Mi is nagyon sokszor elesettnek, tehetetlennek érezzük magunkat s csak akkor látjuk, hogy erősebbek vagyunk, mint hittük, amikor az Isten valami megpróbáltatást küld számunkra. A zsidó nép követte azt a vezért, akit Isten küldött neki. Kövessük mi is azokat a vezéreket, akiket az isteni gondviselés a mi körünkbe küldött s akiknek munkáján az Isten lelke nyugszik meg. Minden lelkipásztor egy egy Nehémiás, aki felépíti a lelkek rombadőlt falait, hogy védelmük legyen a bűn és kisértés ellen. Ha hozzáfogunk a munkához, akkor látjuk csak, hogy bár gyöngéknek tudtuk magunkat, mégis tudunk nagy munkákat véghezvinni. Rájövünk, hogy jobb keresztyének vagyunk, mint hittük, hogy a keresztyén élet könnyebb és szebb, mint akkor gondoltuk, amikor még nem törődtünk komolyan vele. Nehémiás ezt az önbizalmat adta vissza népének. Ez az önbizalom a keresztyén életnek is egyik fontos kelléke. 2. Mikor a munkához készülődő nép végignézett a százados romokon, érthető, hogy elkeseredett s azt hitte, hogy azzal a feladattal nem tud megbirkózni. S mégis megbirkózott vele. Mi se higyjük sohasem, hogy a magunk lelkének romjait nem tudjuk eltakarítani, hogy az esztendős vagy évtizedes biinös lim-Iom eltakarítására képtelenek vagyunk. Mardosson bármennyire a lelkiismeret, az Isten irgalmába vetett bizoda- lomnak még erősebbnek kell lenni bennünk. Mindnyájunk lelkében vannak eltakarítani való romok: lássunk hozzá a munkához, mig nem késő, hogy ellenfelünk, a Sátán megszégyenüljön. “Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít!” (Filipp. 4:13). Ezen leckéket kidolgozta: Vasváry Ödön pittsburghi lelkész.