Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-08-19 / 33. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 9 MESTEADI LÁTOGATÁSÁRÓL. evvel a felírással: “Az Isten szeretet.” Valakinek eszébe jutott, hogy ez még sem helyes dolog. Meg is mondta az embernek, hogy helytelenül cselekedett, amikor egy ilyen ide-oda forgó, változó dologra egy örök és változhatatlan igazságot vésetett. “De helyesen cselekedtem,’’ felelt az ember, “mert ennek az az értelme, hogy akár merre fújjon is a szél, az Isten mindig szeretet. “Úgy van. öröm és boldogság tölti el lelkünket, mert az Isten szeretete valtozhatatlan, melyre az élet bizonytalan körülményei és változó viszonyai között mindenkor számíthatunk. óh milyen áldott következményekkel járna az, ha széles e világon mindenütt el tudnók vezetni embertársainkat annak megismerésére, hogy: “Az Isten szeretet”. Amen! UTÓIMA. Hallottuk, Uram, az Igét és szivünk megtelt mennyei érzéssel. Köszönjük szeretetedet, mely minden munkádban, de főképen ;;zent fiadban oly ékesen beszél mihozzánk. Taníts minket megismerni az ő utait! Tégy bennünket hozzá hasonlóvá!........................................... “Éleszd a 'szeretetet én bennem, ki vagy végetlen szeretet. Segíts hozzád hasonló lennem, ki áld személyt és nemzetet. Főképen számnak mozdúlása, mint szivem nek dobbanása, minden legyen bizonyítása: te vagy szeretetem tárgya.” ............................................,................. Állj mellénk, Uram, éber és vezérlő szereteteddel valahányszor a bűn sötét éjszakájában eltévedünk! A- mikor pedig a fájdalom és megpróbáltatás borús fellege szakad reánk, vigasztaló szent lelked lebegjen felettünk És ha a kisértésekkel szemben gyöngéknek mutat kozunk, siess ami megtartásunkra! Világosítsd meg a te orcádat mi rajtunk, hogy láttassák meg dicsőséged életünkben. A te szent Fiad ér- cV'"éé”t kériirk. Ámen! .................................................. Árvaházi hírek. A JOHNSTOWNI PICNIC. Hetek óta készültek a mi gyermekeink arra a kirándulásra, picnic-re, amelyet Kövér Sándor Egyesületünk elnöke a johnstowni református egyház elöljáróságával karöltve rendezett egyenesen azzal a célzattal, hogy gyermekeink egy feledhetlen szép napot töltsenek el a johnstowni magyarság körében. Hetek óta egyik fegyelmi eszköz volt az iskolában ez a jelszó, hogy nem jön Johnstownba, a ki nem viseli magát jól. És mindenki igyekezett arra, hogy magát jól viselje. Nem is maradt a múlt vasárnap az Árvaház ban csak a “bébi,” akit már csakugyan nem lehet elvinni. A személyzetből azonban idehaza maradtak azok, akiket munkájuk egészen leköt. Vasárnap másfél órával korábban keltünk fel mint rendesen s még is elkéstünk, Nem voltunk egészen készen mire az automobilok’megérkeztek Johns- townból. Egy ilyen kirándulásra való előkészület egy kis család körében is nagy izgalommal jár, hát még a mikor egyszerre 51 egyén kél útra. Elnökünk pompásan elrendezett mindent s mikor a reggeli ének elhangzott a gyérmék ajakán, azonnal indult a kis sereg kifelé s megszállotta az automobilokat, amelyek a gyönyörű vasárnap reggelen a felségesen szép Lincoln Highwayn egy óra és tiz perc alatt Johnstownba röpítették a szép barna egyenruhás, fehér kalapos gyermek sereget. Miután Johnstownban “day-light saving” idő szerint élnek az emberek, már tiz óra elmúlt, amikor odaértünk s igy egyenesen a szép templomba mentünk ahol a gyermekek és felügyelőik a számukra feltartott padsorokban elhelvezkedtek. Már akkor, amikor bemen
