Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-08-19 / 33. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 jeruzsálemi falat építtette föl, hanem más tekintetben is a nemzet egyik legnagyobb vzetőjévé vált. Próbáljunk néhány maradandó tanulságot levonni Isten e hű szolgájának történetéből. 1. ) Nehémiás már a fogságban született s igy Iz­rael földjét, Jeruzsálem városát sohasem látta. S még­is, amikor rossz híreket hall felőle, szive olyan fájda­lommal telik, meg, hogy nem tud uralkodni könnyein. A király udvarában jó dolga volt. Tekintélyes állást töltött be s később még sokra vihette volna, ha a benső szózat el nem hívja annak a kötelességnek teljesítésére, amit az Isten úgy látszik egyedül neki szánt. Vájjon a Biblia sok nagy és nemes alakja közül van-e. még egy, aki méltóbb volna arra, hogy épen az Amerikában született magyar református fiatalság példaképe legyen az ősi haza szeretetében ? Nehémiás már a fogságban született s apái földjét sohasem látta, de szeretni, érte rajongani, érte aggódni sohasem sziint meg. Vájjon abban a második, harmadik magyar nemzedékben, amely itt elfoglalja majd az úttörő, templomépitő, val­lását, hazáját mindig híven szerető apák helyét, lesz- nek-é ilyen fiatal Nehémiások? Most, amikor annyi lesújtó, elszomorító hir jön hazulról, amikor hü test­vérünk, Baltazár püspök, épen olyan sötét képeket raj­zol szavaival elénk hazánk és anyaszentegyházunk je­lenéről, mint amilyet Hanáni rajzolt Nehémiás lelke elé, megdobban-e az amerikai magyar református fia­talság szive úgy, mint ahogy Nehémiásé megdobbant? Szülők, lelkipásztorok, magyar testvérek, neveljétek úgy a rátok bízott gyermekeket, hogy Nehémiás val­lását és hazáját szerető lelke lakozzék mindenkor ben­nük! 2. ) Nehémiásnak eszébe jutott, hogy Isten min­dig hűséges és igy mint hűséges Atyához fordul hoz­zá. Ha sírunk, ha fájdalmak hasogatják lelkünket, eszünkbe jut-e az Atya, úgy, mint Nehémiásnak? ö sem a királyhoz, a földi hatalmassághoz fordult először, hanem az Úrtól kért reményt és biztatást. Imádsága mindenkor példaképe lesz az Istenbe vetett rendület­len bizalom kifejezésének. Életünknek kis vagy nagy­jelentőségű eseményeiben soha se feledjük el, hogy az Úrtól kell először kérnünk segítséget és útmutatást. — E leckéket kidolgozta: Vasváry Ödön pittsburghi lelkész. “AZ ISTEN SZERETET.” Ének: 50 dics. 1, 3, 4, 5, v. Biblia olvasás: János 1 levele: 4:7-21. ELŐIMA. Hálát adunk neked jóságos Istenünk, hogy adtál nekünk szivet, mely szeretni tud és lelket, mely fele­melkedik hozzád az imádság szárnyain és társalog veled Te szerettei minket előbb és a szeretet által ma is szivünkben lakozol. A Te szereteted nélkül üres, rideg és kietlen volna ami keblünk. Tápláld és növeld ezt á szeretetet szivünkben, hogy tudjunk érezni embertár­sainkkal és úgy szeressük őket, nmiképen Te szeretsz minket! Gerjeszd fel a szeretet szent tüzét )mi bennünk, hogy lobogva égő Ián gjától tüzet fogjon a hideg em- bersziv! Szálljon szikrája szerte mindenfelé és gyújtsa mennyei tűzre a közömbös lelkeket! Úgy igazgass minket, hogy abba a körbe, ahozá atyai gondviselésed helyezett, új életet, új elevenséget önthessünk! Ahol a hit fáklyája kialudt, ott világítson a mi hitünk! Ahol a vallásosság melege megszűnt, ott árasszon áldást adó meleget a mi lelki életünk. Készíts el minket az Ige befogadására s a Te Szent Lelked által légy ez órában mi közöttünk s maradj ve­lünk életünknek minden napján! Hallgasd meg. Uram, könyörgésünket az Ur Jézus Krisztus érdeméért! — Ámen! I. János 4: 16. Ködös, nedves őszi nap volt. A vidéki városka ká- vóházában az egyik asztal mellett szomorú arccal ült egy fiatal nő. Látszott rajta, hogy komor gondolatok­kal foglalkozik: a halálra gondolt, önkezével akart vé­get vetni értéktelen életének. Nagy oka volt rá. Is­merősei elfordultak tőle, barátai megvetették, szülei megtagadták és most nincs senkije, nincs semmije. Mindez azért, mert egy szerencsétlen pillanatban bűnt követett el. Gondolataiban annyira elmerült, hogy nem vette észre, amikor a városka vasárnapi iskolájának nö­vendékei minden asztalra egy egy négyszögletes, kis kártyát helyeztek evvel a felírással: “Az Isten szeret téged.” Mikor a kártyát meglátta s tartalmát elolvasta nem tudván hogyan került asztalára: Isten kezét látta benne. Arca felvidult. Szemeiből a reménység sugarai ragyogtak. Hogyne! Hiszen őt, akit mindenki megvet, akit e földön már senki sem szeret, szereti az Isten. Lelkében egy új és boldog jövő kezd kialakulni. A kár­tyával kezében felkereste a közelben székelő Keresztyén; Nők Egyesületét. Munkára ajánlkozott. Pár év múl.a országos hirü misszionárius nő lett belőle. Ezer és ezer lélek látta e nőn keresztül Isten szeretetét megnyilvá­nulni. A meg próbáltatások nehéz óráiban ezer és ezer lélek kiáltott fel örömében, mikor hallotta e nő ajkairó' azt az édes biztatást: “Az Isten szeret téged.” Életünk legkedvesebb és legdrágább tapasztalata ez: “Az Isten szeretet.” Ebből önként következik az, hogy az Isten szeret téged, az 'Isten szeret engem. Ez a tudat elégséges arra, hogy minden jó lelket a legtisz­tább örömre hangoljon. Elégséges arra, hogy a kétség- beesés örvényéből kiragadjon és vezessen, segítsen az élet göröngyös utain, ama fölséges cél felé. CSALÁDI KÖR. FAMILY ALTAR. ROVATVEZETŐ: Tóth Mihály detroiti ref. lelkész

Next

/
Thumbnails
Contents