Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-08-19 / 33. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. lesz nekem földem is, búzatermő földem... Pedig van. A múlt napokban volt a cséplés. Engem is, mint jó gazdát, ott lepett a jó hazai por. Nagy, száraz szelek fújnak már hetek óta. Esőt szomjuhoz a föld. Nincs kilátás tengeri termésre. Beszélgetünk. — Majd megsegít a jó Isten! — — Meg, mint a háborúban. — — De haza segítette életben. — — Bár ott maradtam volna. Hát élet az ilyen élet?! Bizony ilyen beszédek folynak sok-sok szájról. A háborús évek borzalmas emléke, átélt szenvedése, a jelen nyomasztó bizonytalansága, sápadt nyomorúsága, az emberek önzése, szívtelensége, a lelkek alacsony- sága, elhomályosítják Isten képének napnál fénylőbb világosságát. Úgy hogy a ma élő felnőtt nemzedékkel igazi missiói munkát nem is lehet végezni, annyira kilendítette a lelkek egyensúlyát a háború. Pedig most már idehaza is biztató jelek mutatják a követendő lelkipásztori munka számára a helyes útat. — Én azért ebben az ötezer lelkes tiszta magyar református községben egy új nemzedéket akarok nevelni. Jelen munkám gyümölcseit azonban majd csak öreg napjaimban szemlélhetem, ha éltet az Isten. Már eddig is megalakítottam a konfirmált fiúk és leányok egyletét, alakulóban van a 16 éven felüli Ifják kér. Egyesülete. Idehaza is, mint Amerikában, a nők nagy erősségei Református Sionunknak. Munkába állítottam őket is, megalakítván a nőegyletet. Ez a nőegylet a nyári munka idején 24 gyermeket gondoz Napközi Otthonában. (Erre a célra szívesen vennénk 1 vagy 2 dollár adományt! Hafény képet közölne szerk úr, elküldeném első falusi Napközi otthonunk fény képét). Legnagyobb baj itt is, hogy szegények vagyunk, de hát majd meg gazdagít bennünket a gazdag Isten. Jövő hónapban a Duna part- jáh Tahitót faluban lesz a Kér. Ifjúsági Egyesületek Konferenciája. Én is részt veszek a konferencián és majd tudósítást küldök a Szerkesztő urnák. Addig is mig újra felkereshetem soraimmal szerkesztő Urat, áldja meg az Isten e lap olvasóival együtt. Atyafiságos szeretettel Nagy Ferencz volt amerikai, jelenleg Sárrét, — udvari-i ref. lelkész —0— Az amerikai magyar reformátusságnak nem esett 1 szivéből annak a derék lelkipásztornak, Nt. Nagy Ferencz urnák a neve és egyénisége, a ki több éven keresztül szolgált különböző amerikai magyar ref. gyülekezetekben, legutóbb a roeblingi N. J. egyházban, j- A jeles tollú és kiváló képzettségű lelkipásztor rövid idővel ezelőtt hazament látogatásra az édes hazába. Otthon azonban úgy megszerették őtet a jo Sárrét — udvariak, — hogy meg választották őtet papjuknak és kérték, hogy ne menjen vissza többé Amerikába. — 'Nt. Nagy Ferencz lelkész nem tudott kitérni a hívek megható kérése elől, és elfogadta az egyhangú megválasztást. — így került be magyar lélekkel, amerikai munkakedvvel és egyházi szellemmel ez a derék lelki- pásztor egy népes és vezető hazai gyülekezetbe. — Sárrértudvariból keresi fel az itt közölt poetikusan megirott és felette érdekes Hazai levéllel az amerikai magyar reformátusságot lapunk utján. — Bírjuk a költő és iro pap szives Ígéretét, hogy ezután is megajándékoz .bennünket egy-egy szép költeménnyel, vagy egyébb közleménnyel. Szerk. Rovatvezető: Vasváry Ödön pittsburghi lelkész. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE, AUG. 27-RE. Nehémiás imádsága. Nehémiás 1. Aranyige: “Igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése’’. Jakab 5:16. Múlt vasárnap Ezsdrásról tanultunk, aki a második visszavándorlo sereget vezette Izrael földjére. Ezen a vasárnapon egy fiatal udvari emberről tanulunk, aki hosszú éveket töltött a perzsa király udvarában, mint a király pohárnoka. Nehémiás volt ez a fiatal ember, aki nagy örömmel üdvözölte testvérét, Hanánit, amikor az Jeruzsálemből eljött őt meglátogatni. Haná- ni már évek óta Jeruzsálemben lakott s Nehémiás természetesen afelől kérdezősködött leginkább, hogy hogyan mennek a dolgok Jeruzsálemben. Hanáni nem tudott jó híreket mondani. Keserű szívvel, nehéz lélekkel sorolta el, hogy a jeruzsálemi nép nagy nyomorúságban és gyalázatban él. A város kőfala lei’ontatott és kapui tűzben égtek meg. Minden szó a szivébe nyilait Nehémiásnak. Kicsordult a szeméből a könny s napokon át sírva, keseregve bőjtölt, szakadatlanul buzgó imádsággal ostromolva az Istent. Imádságában, amely leckénk nagyobb részét foglalja el, úgy könyörög az Istenhez, mint aki mindenkor hűséges atyja volt az ő népének s kéri, hogy hallgassa meg kérését. Beismeri, hogy a nép ismét eltért az ő igaz útjairól s nem tartotta meg fogadásait, de emlékezteti az Urat arra az ígéretére, amit Mózesnek tett, hogy akik elszéledtek bűneik miatt, újra összegyiijtetnek a legtávolabbi helyekről is s bocsánatot nyernek, ha megtérést tanúsítanak. Ezt a bocsánatot kéri Nehémiás is azoknak a zsidóknak, akik visszamentek Jeruzsálembe. Nehémiás lelki fájdalma, amely az arcán is meglátszott, feltűnt Artaxerxes királynak is, úgyhogy meg kérdezte bánatának okát. Nehémiás őszintén elmondotta, hogy milyen rossz híreket hallott s megkérte a királyt, engedje őt is vissza apáinak földjére, hogy ott népének javára munkálkodhassál A király ezt meg is engedte s Nehémiás csakugyan elment Jeruzsálembe, amelyet azelőtt sohasem látott, ahol azután nemcsak a
