Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-08-19 / 33. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 jó barátság tartott fogva. Ismét mások minden gondolkodás nélkül, könyelmüen haladtak az árral., nem véve észre, hogy ez az ár örvény felé sodorja őket. így adódott össze az a körülbelül 70 főből álló párt, amelynek legnagyobb része később már aggódó lélekkel nézte a fejleményeket és nagyon szívesen venné ma már, ha mindazok nem történtek volna meg, amelyek megtörténtek. Jó részük vissza is húzódott és a rombolás munkájában tevékeny részt nem vett. Nem elitélni, hanem csak sajnálni tudom őket. Nem egyebek ők, mint szerencsétlen áldozatai a lelkiismeretlen bujto- gatásnak. Elitélni csak azokat lehet, akik tudatos gonoszsággal pusztítottak s akik még a legkisebb tisztességről is elfeledkeztek. A Reformed Church szerepe. Teljes lehetetlenség, hogy ne szóljak ezen a helyen a Reformed Churchről is, amelynek helyzete az egész mozgalom alatt, igen kényes volt. A támadóknak folyton az a csatakiáltás volt az ajakán, hogy a Ref. Church csak az egyházi birtokot akarja! Nem akarok én most vitatkozni ezzel a nemtelen váddal. Immár nincsen arra semmi szükség. De bizonyos, hogy a Ref. Church nemes lelkű és érettünk nagyon sok anyagi áldozatot hozó vezetőit mélyen bántotta ez. Amikor az események már nagyon kezdtek elfajulni és szinte nyilvánvalóvá lett, hogy azokat többé pör nélkül befejezni nem lehet: dr. Schaeffer nagy szeretettel mondotta n^kem: hagyjam ott az egészet s ne emészszem magamat! Különösen pedig semmiképen bele ne menjek abba, hogy pörre kerüljön a dolog, mert az ellenségek akkor fogják még csak igazán kiabálni, hogy ime, a Ref. Church még perelni is kész az egyházi birtokért! Meg is akartam fogadni a tanácsát. A legboldogabb nehány napom az volt, mig ebben az elhatározásban arra a gyűlésre vártam, amelyen lemondásomat bejelentem. A gyülekezet reálisabban gondolkodó része azonban, amelyről én mindig tudtam, hogy a többséget és a nagyobb erkölcsi értéket képviselik, és amely rész a maga felfogásában soha, egy perczig sem ingott meg: nem egyezett ebbe bele. Nagy lelki tusát kelletfvivnom önmagámmal, mig végre engedtem a lelkiismereti kötelességnek és megmaradva, elfogadtam a reánk kény- szeritett harczot. Tettem ezt a gyülekezet akaratának engedve és a Reformed Church akarata, sőt kifejezett tiltakozása ellen. Kaptam is érte Dr. Schaeffertől és Dr. Souderstől elég pirongatást, Írásban és szóban egya ránt. Később, a többiek során, majd elmondom ennek is a részletes történetét. Azért kívántam ezt ezen a helyen leszögezni, hogy lássa meg mindenki, hogy ez a per nem a Reformed Church pőre, hanem a mckeesporti egyház pőre volt. A Reformed Church, eltekintve a tárgyaláson igénybe vett tanúvallomásoktól, sem erkölcsileg, sem anyagilag nem vett részt a pörben. Kik támogattak? Természetes dólog, hogy ezt a nagy harczot önmagámban nem tudtam volna megvívni. Csak szólásmód, hogy itten első személyben beszélek. Hiszen a harcz nem az enyém, hanem a gyülekezeté volt. De hivatalommál fogva én voltam annak a vezére. Bizony, nem bírtam volna el még a vezetést sem, ha nem álltak volna mellettem azok, akik az igazság mellett mindig készek voltak bizonyságot tenni. Fogadják viszonzásul e helyen is az én igénytelen köszönetemet. Első sorban a gyülekezetnek az a része, amely kezdettől fogva mindig kitartott. Soha gyülekezet nagyobb kisértésnek és megpróbáltatásnak item volt kitéve, mint a mckeesporti egyház e harczok folyamán. A csillogó, csábitó jelszavak, az igazság mszábe öltöztetet' T hazug állítások, a nemzeti és egyéni hiúságra való hivatkozás stb. mind, mind csatasorba állíttattak, csakhogy a többséget sikerüljön megszerezni. És szembe e tömérdek kisértéssel, ennek a gyülekezetnek a zöme mind végig megállóit. Gyakran merítettem magamnak erőt abból a tudatból, hogy nagy igazságnak kell annak lennie, amely mellett egyszerű, szegény emberek oly tömérdek kísértéssel szemben is megállanak. / Hálásan köszönöm nem csak a magam, hanem az egyházam nevében is, szives készségüket azoknak, akik az öt napon keresztül tartó tárgyaláson vallomásaikkal bizonyságot tettek mellettünk. Köszönetét mondok Keller ügyvédnek, aki ügyünket oly nagy körültekintéssel és teljes sikerrel vezette. Legyen szabad itt egy perczig tovább időznöm. Keller ügyvéd egy fiatal, kezdő, zsidó vallásu ügyvéd. Gyakran hallottam szemrehányást azért, hogy miért nem hívtam tapasztaltabb és keresztyén ügyvédet? Keller ügyvédnek a megbízatása valóban az én személyes munkám volt. Annyira, hogy arról az egyháznak sem volt előzetesen hivatalos tudomása. Már régebben ismerem őt. Gyakran kértem és kaptam tőle egy és más jogi ügyben szives tanácsot, és tanácsaiban sohasem csalódtam. E pör tulaj donképeni megindulása előtt is többször tanácsolt engemet. Amikor azán tényleg kitört a vihar, az események oly rohamosan követték egymást, hogy a szó szoros értelmében, egy óra alatt kellett az ügyvéd megválasztásáról határozni. Természetesen nem volt idő tanácskozásra. Én magam pedig természetszerűleg, minden habozás és fontolgatás nélkül fordultam ahhoz, akinek jó akaratú taná - csait már máskor is igénybe vettem. A választásban nem is csalódtunk meg, amint azt az eredmény legjobban bizonyítja. Nehéz harczot kellett pedig vívnia neki is. Támadóink egyik ügyvéde e vidék legkeresettebb ügyvédei közé tartozik. Volt egye temi tanár, aki az ügyvédi tudásnak, ahol arra volt szükség, az ügyvédi furfangnak, ügyeskedésnek minden fegyverét fölhasználta, de mindezek hiába valóknak bizonyultak a Keller logikus, tömör és mindig világos okfejtéseivel szemben. A hasonló esetek egész tömegét kutatta föl, és pedig évtizedekre visszamenőleg, csakhogy annál jobban megvilágítsa és támogassa az ügyet. A “caset” külön tanulmánynyá és igazán mélyreható tanulmánynyá tette, nem sajnálva a sok időt kívánó fáradtságot. Aránylag az anyagiakban is nagyon szerény volt, de ez nem tartozik a nyilvánosság elé. Az ő díjazásánál sokkal nagyobb jutalom reá nézve a siker és én kedves kötelességemnek érzem, hogy jutalmazásához e néhány elismerő és köszönő sorral egyházunk nevében is hozzájáruljak.
