Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-08-12 / 32. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. része a külvárosokban fekszik, hol az angol nem is hasz­nálhatnák a templomot. A magyarok által épitett ma­gyar templomok mindég a magyarság birtokában ma­radnak mindaddig mig gyermekeink vagy unokáink azokat használni kivánják vagy tudják. Ne attól fél­jünk tehát hogy az angolok elveszik tőlünk a mi temp-- lomainkat, hanem inkább attól, hogy mi magunk vé­szit j ük el ezen templomokat az által, ha folytonosan harczban állunk egymással, veszekszünk és czivodunk, a helyett hogy a hitben építenénk egymást. Elvesztjük a mi templomainkat és egyházainkat az által, ha nem törődünk a mi gyermekeink magyar és vallásos szellem­ben való nevelésével, — és ezt már csakugyan nem te­heti meg egyetlen amerikai hitfelekezet sem mi éret­tünk, mert erről gondoskodni a mi kötelességünk. Templomainkat, egyházainkat meg akarjuk tarta­ni magyar és református templomoknk és egyházak­nak? Vájjon elérjük é ezt a függetlenkedés utján? Az én határozott meggyőződésem az, hogy épen ez a mozgalom lesz az, a mely sietteti azt, hogy elveszítsük a jövendő nemzedéket, mint egyházfenntartó elemet. Bármily nehezünkre esen is be ismerni, be kell ismer­nünk, hogy a mi gyermekeink ha felnövekednek és ön­tudatosan meg fogják tudni Ítélni a különböző hit- felekezetek munkálkodását, — oda fognak huzni, a hol amerikai szellemű egyházi munkát látnak végeztetni. Lehet hogy a túlzó magyarok megítélik bátorságomat, hogy ezt megmondom de azt hiszem igazságot mondok, mikor állítom, hogy pár évtizeden belül eljön az idő, mikor magyar templomainkban angolul is fog kellení prédikálni a lelkészeknek, ha csak megakarják tartani gyülekezetük számára a növekvő generációt. De nem folytatom tovább. Mindezeket inkább csak azért írtam meg, hogy bizonyítsam, miszerint ha vala­ha, most van szükségünk egy erős és hajthatatlan szel­lemű egyházi lapra, mint a minőnek bizonyult Nt. Lfr szerkesztése alatt AZ AMERIKAI MAGYAR REFOR­MÁTUSOK LAPJA. őszinte hittestvéri szeretettel vagyok Clairton, Pa. F. Nagy István, a clairtoni prezsb. egyház gondnoka. Arvaházi hírek. DR. BALTHAZAR DEZSŐ PÜSPÖK LÁTOGATÁSA LIGONIERBAN. Hogy Dr. Balthazár Dezső nem csak azért jött, hogy áldott utazásai alatt nagy céljának a debrecze- ni kollégiumnak és a hajdúböszörményi Kálvineumnak minél több adományt gyűjtsön, hanem hogy betekint­sen az amerikai magyarságnak s közelebbről a reformá- tusságnak az életébe: azt semmi sem igazolja jobban, mint az, hogy utazása közben időt szakított magának az amerikai magyar református Árvaház megtekintésére is. A püspök Johnstownból hajtatott ki Ligonierbe. Nagy Dezső testvérünk volt olyan szives, hogy szép au­tóján szállitóttá ki a püspököt és a kíséretében levő Baja Mihály debreczeni lelkészt és Kalassay Sándort, az árvaatyát, aki az egész hetet a püspök úrral töltötte. Épen dél volt, amikor a püspök ur Ligonierbe meg­érkezett, hol már az ötven főnyi gyermek sereg és az alkalmazottak várták a főpásztornak a megérkezését. Alighogy lemosták az útnak a porát, azonnal az Ízletes, egyszerű ebédhez ültek le a kedves vendégek a gyerme­kekkel együtt. Mgjelent a püspök urnák az üdvözlésé­re L. Lengyel János igazgatósági tag is az ő kedves ne­jével és két gyermekével, hogy a püspök urat szívesen üdvözölje az igazgatóság nevében is. Délután pihenéssel és sok-sok levélnek a megírásá­val telt el s alig vette észre a püspök ur, hogy már va­csorára szól a csengő. Vacsora után, a rendes isten tisz­telet alatt, amelyen már részt vett Papp Károly palmeri lelkész a nejével, Dókus Sándor lelkész és Kára Péter Brownsvilléből, azért jöttek át, hogy a püspök urat üd­vözöljék: az árvaatya mondta el az árvaháznak a csodá­latos, felemelő történetét s jelezte, hogy a látogatásnak a napjai aranybetükkel lesznek beírva az árvaháznak a történetébe. Püspök urat könnyekig meghatotta ez a csodálatos történet, amelynek minden egyes eseménye bizonyság a mellett, hogy azon a hegyen, ahol az Árvaház van, Isten van jelen. Ő visel gondot azokra, akiket reá bízott az ő hűséges gyermekeire, az amerikai magyarságnak arra a részére, amely kész arra, hogy az ő kicsinyeiről gondot viseljen. Gyönyörű beszédében rámutatott arra, hogy ez a hely a Tábor hegye, ahol Krisztus megdicsü- lesének tanúi azok, az ő jó( selekedeteikkel mutatják meg az ő hitüket. Éneklés, imádkozás után még egy kevés időt beszélgetett a többi vendégekkel s aztán a- iudni tért, hogy reggel megújult testtel és erővel feléb­redvén az álomból, folytassa a munkát, amit el kell vé­geznie. Pénteken estve a gyermekek egy kis vizsgasze- rü előadást tartottak, amelyet Melegh Gyula lelkésznek az imája rekesztett be. Szombaton reggel búcsúzott el a Püspök ur a gyer­mekseregtől cs az árvaatyától s az intézetnek minden alkalmazottétól, szép beszédben intvén a gyermekeket arra, hogy fogják meg az árvaatyának, az árva-a-nyá- nak a kezét, mert az ő kezüket Jézus fogja s itt e földön senk're se bizhatjuk magunkat, mint egyedül ő reá, aki ut, éle: és igazság. E látogatás alatt, a püspök ur nem egyszer kife­jezte szivbeli örömét, megelégedést a tapasztalt dolgok felett s áldása nyugszik ezen az intézeten, amelynek a célja az, hogy minél több gyermeket megmentsen az é- letnek! , A gyermeksereg éljen kiáltások között bocsátotta el a püspök urat, akinek a látogatását soha-soha nem fogják elfeledni Ligonierben. TÖRÖS MIHÁLY LEVELE Törös Mihály a Református Egyesület portage osz­tályának az elnöke. A napokba minthogy úgy se dolgoz­nak a bányásztestvérek, ellátogatott az Árvaházba s miután az árvaatyát nem találta idehaza a következő szép levelet küldte be hozzánk. “Nagyon sajnálom, hogy junius 27-ikén nem volt találkozásunk az amerikai magyar reformátusoknak

Next

/
Thumbnails
Contents