Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-07-29 / 30. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 1& átadván' egyleteik adományait: Chi­cago és Környéki Magyar B. S. E. 5.00, Első Magyar Női B. S. E. 10.00, Chicago és Környéki Szűz Mária Róm. Kat. B. S. E. 10.00, West Pullmani 1. Magyar B. S. E. 5.00, Bumsidei I. Magyar Munkás B. S. E. 10.00, Verhovai Egylet 37 fiók 25.00, Burnsidei Ref. Férfi és Női B. S. E. 50.00, Boros Jenőke ült aztán a zongorához és korát meghaladó brilliáns technikával a- dott elő egy zongora számot, mig a Ref. Énekkar Boros Jenő lelkész vezetésével énekelt több hazafias dalt. Általános fi­gyelem között állott azután szólásra a püspök és magas szellenü beszédet tartott. A Püspök Beszéde. Mindenek előtt köszönet a lelkes fogad­tatásért. Nagy lelki megnyugvásul szol­gál, hogy maga körül látja Chicago ma­gyarságát, felekezeti külömbség nélkül. Útjában több kevesebb fájó incidens érte S őt minden alkalommal szomorúan érin­tik az ellen-tétes hangok, mert az ő szive szeretettől ég, irtózik minden gyűlölettől, mert azzal csak magunk alatt ássuk -a vermet, a mi pedig egy uj világhábarut jelent. Majd foglalkozik Amerikába való jövetelének előzményeivel. Festi a világ­háború és forradalmak utáni állapotokat. Nem tudta tűrni a lelke a nyomorúságok látását. A munka pang, az ipari forráso­kat elvágták, a munkás kezek elgyongül- tek, a szegények éheznek és rongyoskod­nak stb. Azt mondották, hogy minek jönne ő Amerikába. Amerika nem fog törődni az ő missiojával. De ő tudta, hogy ha a nyomorúság érez-kürtjét megzenditi, meg fog tőle rezdülni Amerika szive is és visz hangozni fog jócselekedetek diszével. És nem csalatkozott. Mert politikája a sza­badság, egyenlőség és testvériség jegyé­ben mozgott mindég s lehetetlenség, hogy ezek az eszmék rokonszenvre ne találja­nak Washington és Lincoln hatalmas ho­nában. Harding, a fehér ház ura, fogadta őt s az elnök erős kézszoritása — melyre mindég büszke lesz, — bizonyság a felől, hogy helyes utón jár. A Magyar országon uralkodó nézetek az ő politikáját nem helyeselték. A világ­háború után otthon nem volt jogrend, sze­mélyi és vagyonbiztonság. A vörös terror után jött a fehér terror s őt egyik sem szerette, mert ő a szeretet fegyverével küzd, az erőszakot minden téren kárhoz­tatja s ellene fegyvertelen kézzel, életre halálra harczol s ha e harczban el kellene buknia: holt testére takaróul azokat az i- gazságokat tegyék, melyekért a harczot megvivta. A felelőtlen elemek Debreczenben nem tudtak teret hódítani, mert a város népét, a nagy templomot, collégiumot és polgár­ságot a reactio nem tudta meghóditeni. Debrecen főbirája a múltban arra eskü­dött, hogy az igazságot nem hamisítja, s a hamisságot nem igazítja. Debreczen min dég nyílt város volt, önkormányzattal birt és a békesség városa nevet viselte, a hol nem engedték a felekezeti kérdést és az osztály érdekeket kifejlődni soha. Debre­cent az iskolák városának is nevezik. Kol­légiuma 1549-ben alakult s mindég a sze­gény, de tehetséges ifjak otthona volt s a mellett a tudománynak és liberalizmus­nak temploma is. A Debreceni kellégium a szegények iskolája s érette most sok szegény imádkozik, ő is ott tanult, ott volt szegény diák, hogyne jött volna há- terre a nagy útra, mikor háláját igy róv- hatja le. Ö mindég a gyengék pártfogója volt s most, mikor a kollégium roskado­zik, oda állott, hogy az amerikai magyar­ság segítségével megmentse. A nagy hatást keltő beszéd után lelkes nők szedték összes az adományokat, mely a fenti összeggel együtt 172.16. Isten tisztelet a West Sidei Ref. Temp­lomban. Ugyanaz nap este 6 órakor a fenti temp lomban tartott apüspök Isten tiszteletet,, a hol a megérkezésekor Id. Ijártó Pál gondnok fogadta gyermek sereg körében. Itt is volt szép karének, melyet T. Boros- Jenőné lelkészné vezetett. A püspököt az egyházi beszéd végeztével Boros Jenő lel­kész és Szabó Károly főgondnok üdvözöl­ték lelkesen, melyekre az egyházfő szere­tettel válaszolt. ***************************** ************************************************************ Munkálkodik a segítő' szeretet. Múltkori híradásunktól kezdve a bridge- porti State streeti egyház, az east chicagói egyház küldték be alapítványaiknak a ka­matjait. A buffaloi egyház Lórántffy Zsu- zsánnak Egylete pedig 47 dollárt küldött be. Ebből a szép adományból Koncsol Em­ma szedett be, mintegy 21 dollárt egy terítő sorsolásából. Fodor Gyula testvé­rünk Detroitból évi 25 dollárnyi összegnek a befizetését Ígérte meg, ami megfelel 500 dollárnyi egyéni alapítványnak. Midőn a szives adakozóknak e helyen is köszönetét mondok: kérem, hogy a test­vérek gondolkozzanak az egyéni alapít­ványok, az évi hozzájárulás felett. Osz­tályaink pedig az osztályok alapítványa felett. Érdemes e felett gondolkozni is úgy cselekedni, amint a szivünk parancsolja! Mikor ezeket az adományokat felemlí­tem nem szabad megfeledkeznem a trau- geri és vidéki testvérekről, akik azokon a havisz istentiszteleteken, amelyeket nálok tartok eddig 150 dollárnyi adományt ad­tak. Nem felemelő dolog ez egy parányi, maroknyi magyarságtól. A traugeri ado­mányról lévén szó, meg kell említenem Lengyel János testvérünket, aki a napok­ban is egy szállítmány kávés csészét aján­dékozott az árvaháznak s mindannyiszor valahányszor kijön, kedes megeleptést csi­nál a gyermekseregnek. A napokban innen avárosból két helyről is kaptunk igen értékes ruhaadományo­kat. Sokat át keli alakítanunk, de elvégez­zük! Hát a magyar családok nem küldhet­nének viselt ruhákat, a kereskedők talán újakat is. Van különösen két fiunk. Senki se gondol reájuk. A szó teljes értelmében a nyakunkba várták őket. Egyik 12 éves, a másik 8 éves. Nem volna-e valaki, aki ruhát, cipőt küldene ezeknek a szerencsét­leneknek ? Még csak azt kell itt megemlítenem, hogy a múltkori két rendebeli kérelmemre nem igen kapok válaszokat, pedig az it­teni bányász család gyermekeinél gyor­san kell cselekednünk. Van-e szükség erre az árvaházra? Ezt a kérdést nem is kellene feltennünk, mert minden jó szivü magyar ember csak igennel felelhet erre a kérdésre. Hogy még is felteszem, annak az az oka, hogy rá­mutassak arra tényre, hogy ebben a hó­napban 23 gyermeknek a felvételét kérel­mezték. Hogy helyet biztosíthassunk mindenik- nek: előtérbe tolul az építkezésnek a prog- gramja. Ez az árvaház akkor lesz méltó a magyarságho*, ha lehetővé tesszi, hogy legalább száz gyermek részére legyen hely ebben az intézetben! 23 árva! Már ennyi magában is elég ar­ra, hogy komolyan törekedjünk őket meg­tartani a mi fajunknak! Magyarságunk ne legyen csak üres jelszó, hanem elkötelez- testés azokkal szemben, akik magyarok­nak születtek, de nem lesznek azok, ha nem törődünk velük! Évi Jelentésem: A jövő hónap elején szét küldöm az egy­házakhoz, az egyesületi osztályokhoz, az egyletekhez egy évi munkálkodásról szól jelentésémet. Ekkor inditjuk meg a máso­dik évi gyűjtést. Kérem azokat, akik bőveb ben akarnak megismerkedni ezzeUanagy munkával, hogy ezt a jelentést olvassák el diadalra jutatja! A ki ezt a jelentést elolvassa: az meg­fog győződni arról, hogy velünk volt az Ur! Benne bizunk, benne reménykedünk: tel­jes bizalommal vágjunk az iránt, hogy ő a mi testvéreink által minden tervünket, amit az ő nevében akarunk végrehajtani, díodlra jutatja! Picnic az árvák szórakoztatására. Kövér Sándor agilis elnökünk, akinek: egyik legkedvesebb foglalkozása az, hogy az árvaházat minél teljesebbé s az árvá­kat minél boldogabbá tegye: a johnstowni egyház elöljáróságával megegyezett arra nézve, hogy Augusztus 13-ikán délután a Faith Parkban tartsnak egy picnicet. A tervszerint délelőtt az árvaatya prediklá- na a templomban és az árvák teljes szám­mal résztveszneka templomban és énekel­nek nehány éneket. Délután lenne a szó­rakozás. Az árvak nagy érdeklődéssel vár­ják az érdekes eseményt, amely hisszük, hogy teljes sikerű lesz! Kalassay Sándor, árvaatya­I Árvaházi hírek.

Next

/
Thumbnails
Contents