Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-07-15 / 28. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 kor, valóra v.i-lha'. i:K( -u . I *jrs nagy álmát: feltámaszthatjuk M .,;yároi • u 11 Ar rí ka segítség s?®;. Mikor és hogyan kezdjünk ehez a munkához? Azonnal. És pedig úgy, hogy a júliusi és augusztusi nyári magyar iskolákba küldjük el a gyermekeinket azokhoz a magyar egyházakhoz, a melyek magyar elemi iskolát tartanak fenn. Azokat a gyermekeket pedig, akik elvégezték az elemi iskolájukat: küldjük el szeptemberben Lancasterbe az akadémiára, a kik pedig már felsőbb iskolába mennének: a collegeba. És a kiket ez a kérdés érdekel: kisérjék majd figyelemmel e nyáron erről adandó bő közleményeinket és tudósításainkat. Valaha az volt a jelszó, a mely után a magyar nemzet álmodozva ment és a melyre ma már csak mint el- szállott álomra gondolhat: Tengerre magyar! Az amerikai magyarnak senki sem adhat jobb jelszót ennél: Iskolába magyar! i volt a cső magban? A REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK TÁRCÁJA. (Folytatás a múlt heti számból) — De nekünk a két korona is kell. Kell orvosságra, fiacskám. Meg a doktornak, meg kenyérre. — Az nem sok, az a két korona! Anyuskám, csak most adja nékem! Annyi gyerek ment oda! — Na! Vidd már, ha olyan nagyon ráestél. Az öröm egy kiáltásban tört ki Juliskából. Kivette a ládából a ruháját, felvette és ment. Futott az egész utón. Büszke volt, hogy milyen gazdag ő, neki van pénze, amit elkölthet. Csupa ujjongás volt az egész gyermek, minden mozdulata. Felsietett a lépcsőn. Bátran ment, mert jobb ruha volt most rajta a bátorsága utat nyitott neki,. Belépett a nagy terembe. Disz és szin volt ott minden. Finom, parfőmös hölgyek lebben tek ide-oda. A sálrak mélyéiből kedves mosolyok sugároztak. Pojácák, kis iparművészeti munkák, képek, papirfigurák keltek el nagy á- rakon. Csitri lányok virágot árultak melegtől lankadt- fejü fehér szegfűt, rózsát. A büffé ben gusztusos sütemény-piramisok bomlottak szét s fogytak el egy pillanat alatt. A kislány égő szemmel, száradt torokkal hajlott mindenfelé. Szeretett volna mindenből valamit hazavinni a kis vacsokba. A szint, az illatot mind oda •• plántálni és megszépíteni vele a csúnya, hideg szegénységet. Ott bolyongott talán egy óráig. Izadtan gyűrte a kétkoronást és nem tudta, hogy mit vegyen érte. Minden 10—20—100, meg több korona. Megszomorodott. Minden reménye és előre rajzó öröme belezsugorodott a kis rongy két koronába. Két korona. Elhatározta, hogy megkérdezi valakitől, mit lehet venni két koronáért? Egy szép leány állott mellette. Mosolygósán beszélt egy íehérkesztyüs, elegáns bácsival. Tőlük kérdezte : — Mit lehet kérem két koronáért venni? — Levegőt! — mondta az elegáns bácsi és kac/igtak mind a ketten. A szégyen lángot vetett az arcába. Közben egy sátor elé sodródott. Egy csomó, színes papírba pólyáit holmi volt ott. Akkorák, mint egy szivar. Egy cédula jelezte: Zsákba macska! 2 korona! Juliskának megdobbant a szive. A sok fényes néni mégis csak csak gondolt azokra is, akiknek csak 2 korona minden vagyonuk! Egy szép hölgy állott a sátorban. Kezén kesztyű és hímzett ruhája, meg aranyos haja volt. Tessék adni egy zsákba-macskát — szólt oda Juliska. — Itt van. Juliska odaadta a két koronát átvette a kis csomagot és elment. Vájjon mi lehet benne? A mama milyen nehezen adta a pénzt! És hátha valami arany lesz benne? Egy gyűrű, vagy valami egyébb nagyon szép! ő már hallott ilyest, hogy a gazdagok aranyat tettek a szegények kenyerébe. Hátha ebben is....? Zúgott körülte a tömeg. A meleg zsongás egészen magához emelte s égő arcában ott lobogott minden fénye és örömbe a teremnek. Egynek érezte magát mindenkivel, illatosnak, akinek van valamije. > Egy sarokba húzódott, hogy ott kibontsa a zsákbamacskát. Kis testét forgó remegéssel járta át az izgalom. Reszketve gyöngyölgette a papirt. — Mi lesz — mi lesz — motyogta. És kihullott belőle valami. A földre esett. Sietve utána kapott. Fölvette. Egy fél dióéj volt benne! A csalódás egy pillanat alatt lerontott benne minden csodavásárt. Leomlott minden fény, minden gyönyörű melegség s hideg gyöngy futott a homlokára. Visszament a sátorhoz s szinte gyűlölködő kiáltással lobogtatta a papirt a csunya-szép néni felé. — Néni! Ebben nem volt semmi! Ebben csak dióhéj • volt! — Nem tehetek róla! Azért zsákba-macska! Nem tudja senki, hogy mi van benne! Azzal elfordult tőle. Arcán sem mi részvét. A ridegsége megdermesztette a kis leány minden érzését. Tanácstalanul nézett körül. Kis, szürke semmi lett újra. Az ujjongó, ragyogó tömeg kitaszította magából. Eldobott kis féreggé vált, semmivé zsugorodott. Min den pillantás fölötte nézett el. Riadt érzéssel fúrta át maga a tömegen az ajtó felé. Kitántorgott — a lépcsőházban alig lézengett v^ laki — Hideg csillogás volt ott minden — Juliskának tele volt könnyel a szeme — a cifra vaskorlát ott mere- dezett előtte — nekidült és hangosan, nehéz, felcsukló sírással zokogott. A bazárban akkor kezdődött a zene.... Chicago. OTTHON.
