Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-07-08 / 27. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. az alkalmat, még azok sem vonják el gyermekeiket a- kik tudtokon kivül a félre magyarázás áldozatai lettek. Gyermekeiken ne álljanak bosszút azzal, hogy eltiltsák őket az ősi fészek-tői, ahol eddigi ismereteiket és tudásukat szerezték, — s ahová a gyermek saját bevallása szerint szívvel lélekkel vágyakozik. Ha azt akarjátok hogy gyermekeitek ne bánatúl, hanem örömötökre legyenek, ne vonjátok el őket az iskolából, haem küldjétek fel őket rendesen mindennap hogy nektek haszno tokra, vénségetekre vigasztalásotokra legyenek. EGY OKOS INDÍTVÁNY AZ ÁRVAHÁZ ÉRDEKÉBEN. Pünkösd után való vasárnapon Medinában osztottam urvaasorát. Ennek a kis leányegyháznak a tagjai már régen kértek arra, hogy látogassam meg őket és ismertessem meg velők személyesen az árvaháznak a munkáját. Jogosan kérték, mert ez a kicsiny leányegyház sokkal többet tett az árvaházért, mint aránylag akármelyik nagy népességgel biró egyházunk. Az itteni testvérek nem elégedtek meg azzal, hogy az általános gyűjtéshez hozzájárultak, hanem időköziben is gyűjtöttek és pedig nemcsak pénzt hanem gyümölcsöt ruhaneműt, baromfiakat és más ilyen dolgokat. örömmel mentem el hozzájuk. Közöttük egy pár régi ismerősem is van s vannak, akik a Református Egyesület megalapításától kezdve mindig odaadással, hűséggel munkálkodtak a mi református közéletünkben. Reggel, miután pünkösd után egy héttel voltunk, alkalmi istentiszteletet tartottunk és az úrvacsorát kiszolgáltattam. Harmiczan vettek úrvacsorát, a melyhez a szentjegyeket Metti Ferencz és kedves neje a- dományozták. Délután ismét szép számmal jöttek össze a testvérek. Többen más vallásu testvéreink közül is. Itt sokan tagjai a Református Egyesületnek, azok is, akik nem egy templomba járnak, de gyakorolják a testvérszeretetnek a nagy munkáját. Istentisztelet végeztével értekezlet volt s itt terjesztette elő Jakab Ferencz és Metti Ferencz azt az okos és megszívlelendő indítványt, amelyet ez alkalom mai testvéreimnek a tudomására óhajtok hozni. Az indítvány az alapítványok kérdésével foglalkozik, de olyan térre is átmegy, amelyre én magam nem is mertem volna gondolni addig, amig Arvaházi munkálkodásunk át nem megy a köztudatba. Az indítvány, amelyet medinai osztály egyhangúlag elfogadott és elfogadásra ajánl, a következő: A medinai osztály, az Arvaház javára két száz dolláros alapítványt tesz s ennek az alapítványnak a kamatát, évi 12 dollárt mindaddig fizetendi, amíg az osztálynak 12 tagja lesz,., vagy is addig, amig mint egyesületi osztály működik. Engem szerfelett meglepett ez az okos, életre való indítvány, amelyet a medinai osztály megkeresése alapján egyesületünk összes osztályaihoz beterjesztünk. Elég egy szempillantásig gondolkoznunk e felett elfogadása mint jelent. Nincs olyan kicsi osztályunk, amely mint osztály, a nevét meg ne örökíthetné azzal, hogy egy bármilyen csekély alapítványt tegyen. Én azt hiszem, hogy számot vetve minden körülménnyel, egész biztosan lehetne egy ötven ezer dolláros alapítványra számítanunk. De még akkor sem erőltetnék meg magukat osztályaink, ha ez az alapítványi összeg százezer dollárra emelkednék. A legutóbbi kimutatás szerint 124 működő osztályunk van. Ha míndenik osztály a maga tehetőségéhez képest tenne alapítványokat^ nagyobb osztályok nagyobb, a kisebb osztályok kisebb adományokat: el lehetne érni az óhajtott czélt. Az indítványt szives megfontolás, tanácskozás és határozat hozatal tárgyává ajánljuk! Hogy az osztályok az alapítvány kamatainak a fedezéséről miként gondoskodnak, az mindenik osztálynak a belügye volna. Sok eszköz áll rendelkezésre. Ezekre nem szükséges e helyen reá mutatnom! Az osztálynak emez indítványa mellett felmerült egy másik indítvány is, amely már az egyéni, családi alapítványok megtételére vonatkozik. Mi magyar reformátusok szegények vagyunk e világ szerint. Közöttünk nincs olyan ember, nincs olyan család, amelyet gazdagnak lehetne neveznünk. Sok pénzű, nagy alapítványokat tehát nem várhatunk,, nagy hagyományokra nem számíthatunk. De ha szegények vagyunk az anyagiakban, gazdagok vagyunk a lelkiekben. Erre mutat árvaházunknak egy esztendei munkálkodása. Ezt a lelki gazdagságot mutatja az az indítvány, amely szintén Medinából származik. Mikor az egyesületi osztály megtette a fentebb említett indítványát és bejelentette ennek az elfogadását, azonnal felállott az osztálynak elnöke Metti Ferencz ur és bejelentette, hogy ő és kedves neje, aki egyik alapitó egyesületi tagnak, Pataky Jánosnak a leánya, hogy ők egy száz dolláros alapítványt tesznek, úgyhogy életükben annak kamatait évről-évre befizetik, ha egyikük elhalna az örökös fogja fizetni és ez fog gondoskodni arról, hogy az alapítvány tevőknek a végakarata mindig teljesítessék. Ezen alapítvány megtevése után Jakab Ferencz osztályunk jegyzője, régi, hűséges munkása minden magyar református ügynek, jelentte be, hogy ö és családja szintén tesznek egy 50 dolláros alapítványt. Ennék a kamatait fizeti a míg életben van s úgy végrendelkezik, hogy az alapítvány összege, halálesete után vonassák le a haláleseti dijiból. . . . ! Bizony ezek a testvérek vettek Szentleiket! Nekem semmi részem nem volt ezeknek az indítványoknak a megtételében! A Szentlélek munkája volt ez! Én nem is mertem volna előhozni. De most, hogy a jószivü, nagyon ko- ************************************í{.****##^ * MEGJELENT. MEGJELENT. * * CSALÁDI KÖR. j * (Family Altar) * '* Irta; — Tóth Mihály alphai ref. lelkész. * % A 94 lapra terjedő, csinos kiállítása kötet tartalmaz % * XII rövid, de isten szép egyházi beszédet, a hozzájok tar- * * tozó elő és utóimával. Kiadja a Prezsb. egyház Publica- S ± tion Board]a. — Ara; — 60 cent. * ^MEGRENDELHETŐ A REFORMÁTUSOK LÁPJÁNÁL. * * % tt-********************************»********.;«.*.
