Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-07-01 / 26. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Rovatvezető: Vasváry Ödön pittsburghi lelkész. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE, JULIUS 9-RE. Dániel megmagyarázza a király álmát. Dániel 2. Aranyige: “E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lették, aki örökkön örökké uralkodik.” Jelenések 11:15. Dániel próféta, akiről mai leckénk beszél, a zsidó nép történetének egyik legnagyobb alakja volt. ő maga Juda földjén született s azok között volt, akiket Joákim uralkodásának harmadik esztendejében Nabu- kodonozor babyloni király fogságba hurcolt. A próféta legföljebb 15 esztendős volt, amikor életének ez a fordulópontj a elkövetkezett. A fiatal fiú sorsa nem volt közönséges rabszolga sors Babyloniban sem. Bár a zsidók legnagyobb része igen nehéz körülmények között élt, mert gyilkos munkákat végeztettek velők, Dániel kikerülte ezt a sorsot. A király elrendelte, hogy válogassanak ki néhányat a zsidó fiuk körül, hogy amikor neveltetésük befejeződik a király személye körül teljesítsenek szolgálatot. Azok ban az időkben gyakran tettek így az uralkodók abban a hiszemben, hogy az igy kiválasztott rabszolga ifjak engedelmes és vak eszközeik lesznek. Az igy kiválasztott fiuknak testben és lélekben egyaránt tökéleteseknek kellett lenniök. Innen tudjuk, hogy Dániel is ilyen volt. A neveltetés és az általa élvezett előnyök ára az volt, hogy el kellett felejteniük a népet, a melyből származtak, nyelvét és szokásait sőt vallását is,, annyira, hogy még nevüket is pogány nevekkel cserélték ki. Dániel és társai azonban ellenállottak ennek az átalakító folyamatnak s nemcsak nemzetiségüket, hanem vallásukat is féltékenyen őrizték s nem hajoltak meg a pogány szokások és szertartások előtt. Nem nyúltak például azokhoz az ételekhez sem, amelyeket a mózesi törvény értelmében nem volt szabad élvezniük. Nabukodonozor király egy éjszaka sajátságos álmot látott, amely mély benyomást gyakorolt rá, amelyet azonban felébredve, elfelejtett. Hasztalan hivatta össze a bölcseket és csillagvizsgálókat, egyik sem tudta eszébe juttatni a királynak az álmot. A halállal fenyegetett bölcsek végre Dánielt kérték föl, hogy próbálja megtenni azt, amit ők lehetetlenségnek tartottak. Dániel el is mondta, hogy a király egy óriási szobrot látott, amelynek a feje aranyból, melle és karjai ezüstből, dereka rézből, lábai vasból és lábfejei agyagból voltak. A szobrot azonban leütötte egy hatalmas szikla, amelyet valami titozkatos erő egy láthatatlan hegyből vágott ki. A szobor összeomlott, porrá lett, amit a szél elfujt, a nagy sziklából pedig egy óriási hogy lett, amely az egész világot betöltötte. Ez volt az álom, amint azt a király is csodálkozva ismerte el. Dániel úgy magyarázta meg, hogy az arany fej a Ibábyloni birodalmat jelenti, amelynek megszűnése után kisebb jelentőségű országok keletkeznek. A következő birodalom lesz a mód-perzsa, amit az ezüst mell és karok jelentenek, azután jön a görög macedóniai birodalom, amit a réz jelez, majd a római birodalom jön, amely a leggöngébb alapon, az agyaglábakon fog állani. Ezután az Isten maga állítja fel az ő birodalmát, amelynek sohasem lesz vége. Ez lesz az a szikla, amely ráesik a nagy szobor lábára és összedönti azt s végül annyira megnövekszik, hogy betölti az egész világot. Dániel magyarázata csodálatosam megfelel a történelem későbbi eseményeinek, mert minden úgy történt, amint megmondotta. Az utolsó világbirodalom végső korszakában született a Megváltó, akinek országa ma már betölti az egész világot, akinek Igéjét ma már a föld legelrejtettebb zugaiban is tanítják és hirdetik. Nagyon sok tanulságot le lehetne vonni ebből a nagyfontosságu eseményből. Nézzünk meg ezek közül néhány clyat, amelyek legközelebbről érdekelnek bennünket. 1. ) Dániel életének történetét vizsgálva, meglátjuk, hogy nála minden az Istenen és az ő akaratán alapult. Életének minden körülményében az Istenhez fordult tanácsért, segítségért. Olvassuk, hogy ibölcseségét Istentől kapta, látjuk, hogy maga is érezte az Isten irgalmának szükségességét, hálát adott Istennek, amikor el tudta mondani az álmot, ezt egyedül Istennek tulajdonította, sőt a királynak is megmondotta, hogy Istentől nyert hatalommal mondja el és magyarázza meg álmát. Megmondja neki azt is, hogy a csodálatos álmot is Isten bocsátotta reá. Nem Hivalkodott föl sikerén, hanem alázatosan adott hálát Istennek érte. Vájjon a legtöbb ember nem bizakodott volna-e el az ő helyében? Tanuljuk meg Dánieltől, hogy életünk minden körülményében mi is hasonló bizalommal és szeretettel forduljunk Istenhez s ugyanolyan lélekkel adjunk neki hálát. 2. ) Dániellel el akarták felejtetni nemzetét, meg akarták tagadtatni .vallását, ki akarták vetköztetni nem zeti jellegéből, de sem ő, sem társai nem engedtek az idegen és pogány befolyásnak. Mózest is igy nevelték valamikor az egyptomi király udvarában, de ő is megmaradt a zsidó nemzet fiának és az egy igaz Isten gyermekének. Dániel, épen úgy mint Mózes, megtanulta mindazt, ami jó és hasznos volt az idegen környezetben is, de a rosszat nem tanulta el. Mi, amerikai magyar reformátusok is sokszor kerülünk hasonló körülmények közé. Bennünket sem a hitünkből, sem a nemzetiségünkből, sem a nyelvünkből, sem szokásaink ból nem akar kivetkőztetni senki sem, de azért mi is ki
