Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-07-01 / 26. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. • • Önbizalom. A REFORMÁTUSOK LAPJA RÉSZÉRE IRTA: KOVÁCS ANDOR LECHBURGI REF. LELKÉSZ. Az önbizalom a férfiasság fundamentoma. Ez volt az első keresztyének egyik legdrágább kincse. Ez táplálta atyáinkat hosszú századokon keresztül a nagy tu- sák hevében. Az önbizalom emelte ki Luther Mártont kortársai közül. Kossuth Lajost a mindenkori magyarok sorából megkülömböztetett tisztelettel ez ismertette meg az amerikaiak előtt is. Halgasd meg kedves testvérem mit mond Kossuth Lajos Bostonban: ‘‘Humility is the part of wisdom and is most becoming in men. But let no one discourage self-reliance; it is, of all, the greatest quality of true manliness.” A ki mint kis diák a kerítés tetejére hágva hallgatta a nagy szivü Kossuthot, most nyolczvan éves korában azt mondja nekem, hogy életében soha sem hallott olyan lebilincselően szép angol beszédet mint a minőt Kossuth Lajos mondott amerikai útja alkalmával. Ezt egy amerikai mondja. Mennyire jól esik az a mi lelkűnknek, hogy voltak és vannak ilyenek is a magyar nemzet fiai között! Ezt a csodálatosan szép nyelvezetet pedig mi is tudjuk, hogy Kossuth Lajos az angol Bibliából nyerte a mig a magyai főváros hírhedt börtönének falai között töltött két esztendőt, mint politikai fogoly. Az önbizalom azonban nem elbizakodottság. Az első apostolok önbizalommal rendelkeztek, de nem voltak elbizakodottak. Ök tudták kiben bíztak és kitől nyerték az önbizalmat. Meghalgatták a panaszt és a- zonnal cselekedtek. Bíztak a saját férfiasságukban Jézus által és senkit a bajokért nem okoltak. Az első lépésnél elkövetett hibát meglátták és helyre hozták a mulasztást mielőtt a második lépést megtették volna. Önbizalommal rendelkező férfiakhoz illő módon egybe gyűjtik a kiket választottaknak neveztek és igy szólnak: “Nem jó nékünk elhagyni az Istennek beszédét!” Vissza csak azonnal a forráshoz!... És választának sáfárokat, a kik jó bizonyságtétellel rendelkeztek. Az elmaradhatatlan formalitás kedvéért ezt a szokást ma is megtartják az evangélium szerint reformált egyházakban. De a külömbség az, hogy a régi, igazi önbizalom helyét a választottaknál az önelbizakodottság váltotta fel. Mig az önbizalom egy megmérhetetlen é- pitő erő, addig az önelbizakodottság egy nyers erőszaktételre ösztönző hatalom. Az önbizalomhoz a választottaknál három fő-fő dolog szükséges: 1. Posessio...Krisztus tulajdonává lenni 2. Confessio...Krisztusról vallást tenni, 3. Professio...Az ö neveért mindenre készen lenni. Mivel pedig a szív teljességéből szól a száj, szivünkben kell lakást adni Jézusnak. Csak azután tegyünk ö róla vallást, ha ötét magunkénak mondhatjuk, de tanítani a Jézus nevében annak a ki e két előbbi fő dologgal nincs tisztába, egész felesleges. Felesleges pedig azért, mert az olyan ember cselekedetekkel nem erősítheti saját beszédét. Az emberek beszéde mindig bizonyításra szorul és a legjobb bizonyság az ő cselekedete. Fordnak ama kijelentése, hogy hetenkint 5000 autót fog ezentúl gyárjából ki adni, nem lepett meg. De az Amerikai Magyar Református Egyesület derék főelnökének felfedezése igazán meglepett. Nyolczvan... Negyven... Tiz! Ez igazán az Ábrahám esetére emlékeztetett. Ábrahám önbizalommal fordul a Jehova trón jához: “Uram! lesz talán tiz! Ugye kedves testvérem azt elhiszed, hogy minden Sáfár abból gazdálkodik a mivel rendelkezik. Abból senki sem szolgálhat fel a mi nincs! önbizalommal rendelkező Sáfárokra van szükségünk! Olyanokra a kik Urnák szolgái mindnyájan! Mert mit érhet a kincs ha nincsennek igaz Sáfárok? Minek a vagyon ha... nem lenne gondviselője? Mit érne ma nekünk az ezeréves dicső Honnak múltja, ha annak főidén idegenek lettek úrrá? Ha a honfiak bujdosókká lettek és a leányok is csak szolgaságra és sanyaruságra tartattak meg? Sáfárok! Urnák szolgái mindnyájan! Mit érhetne nekünk egy olyan vallás a melyben nem lakozik szeretet? Mit ér a véka alá rejtett égő gyertya? Annyit csupán, a mennyit használhatna a vaknak a világosság. Kedves testvérem! A te szépen hangzó keresztyén nevedhez jóbizonyság kell. Mi lehetne az más mint a te saját cselekedeted? Ettől legyen hangos a világ, nem pedig a hadilármától. Ne legyen önelbizakodott közöttünk senki, de figyeljünk a nagy apostol tanítására melyben kéri az Efézusbeli Véneket: Viseljetek gondot ti magatokról és az egész nyájról, melyben titeket a mi Istenünk elhívott!” Külömben hiába volt minden küzdelem, hiába minden áldozat, az elfoglalt magaslatokat a melyekért Sok vér omlott, elébb-utóbb szégyenkezve kell elhagynunk, ha önelbizakodottak lennénk. Tekintsetek csak szélyel a nagy mezőn. Mit láttok? Pásztornélküli nyájakat? Igen. De most már ne csak a pásztorok nézzenek szélyel. De a mező, a nyáj is ébredjen fel és kérje a nagy mezőnek Urát, hogy bocsássa ki az ö önbizalommal rendelkező munkásait az aratásra. “Put the right man on the right place, my Lord!” Állass mindeneket az őtet megillető helyre, oh Uram! Dereng, hajnalodik már. Bizzunk benne hogy eljön a virradat is nem sokára. Hányat megvetett eddig az elbizakodottság, félretolt a méltatlankodás, hány nagy tehetség ég el lassan s biztosan, mint az üres szobában égő, egyedülálló gyertyaszál. Ég a munkavágytól. S hányán alusszák a Jónás álmát a Társis felé haladó hajón? Kissé többen mint hinni is mertük v^lna. Önbizalom-szülte igaz szolgálat, apostoli egyenesség és hiv sáfárkodás pótolhatja ki csak az eddigi mulasztásainkat. Az árvák, özvegyek, szegények, betegek és aggok, mind egyegy alkatrészei az Isten gyülekezetének. Ezek megtartása nélkül nincs és nem is lesz i- gazi gyülekezet. Erre a nagy munkára önbizalom kell és nem önmegelégedés, vagy önelbizakodás. Ébredjen
