Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-06-24 / 25. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. piliU1 MM iS«ü M syj VJi'Mi mi S^iMMÍKgESggSÉ I í 3 3J 3j Missziói Lélek és Magyar Református Egyház. Volt idő, amikor magyar református egyházunk vezetőit és tagjait tiszta bibliai hit hatotta át. Ez a hit bizonyságot tevő, bünbánatot ébresztő, megtérést hirdető, élő és munkás hit volt. Ez serkentette református elődeinket arra, hogy a magyarra leforditott bibliát, ha mindjárt sok fáradtság és nagy áldozatok árán is kinyomassák, terjesszék, értékes egyházi irodalmat teremtsenek, a protestáns külfölddel való kapcsolatot á- polják, egyházi intézményeket létesítsenek, gyülekezetek fenntartásával járó költségeket önként és megértő szeretettel f ledezzék, hitvallásokat készítsenek és kiadjanak, egyházfegyelmet gyakoroljanak, hitükért hősiesen harcoljanak s ha kell szenvedjenek. Mi képesítette mindezekre elődeinket ? A missziói lélek. A missziói lélek az a lélek, mely tele van találékonysággal, buzgó szeretettel és öntudatos kálvinista gondolkozással. Ez utóbbi főleg a nehézségektől, akadályok tói vissza nem riadó, lankadatlan munkában láttatik meg. A mi magyar református egyházunk sok kincset hozott magával a dicső múltból. Legdrágább kincsünk: a Szent írás, mely népünk kezében van. Aztán vannak megszervezett egyházaink, vannak templomaink, iskoláink, egyházi törvényeink, hitvallásaink, különböző egyházi építő munkánk, igehirdetőink, sőt van még valamilyen, — noha nagyon gyenge és színtelen — kálvinista érzületünk. De mi az, amiből csak igen-igen kevés van a mai magyar református egyházban? A misz- sziói lélek. A missziói lélek hiányára sok minden enged következtetni, de különösen igehirdetésünk, egyes lelkészek és gyülekezetek külső helyzete és némely egyházópitési munkamódszer. Ha missziói lélekben szűkölködünk, igehirdetésünk erőtelen, aminek következtében a lelki ébredésről, újjászületésről, megszentelődésről sokan úgy vélekednek egyházunkban, hogy ahhoz a mai embernek már nincsen semmi köze. A lelkész és a gyülekezet egymáshoz való viszonyában pedig sok esetben nem találjuk a kölcsönös szeretet és bizalom jeleit. Innen származik sok egyháznak nehéz anyagi helyzete, amin segítendő, az egyházi adószedésen kívül csupán világi eszközökkel, ügyeskedésekkel, próbáljuk az egyházat jövedelemhez juttatni. Ideje lenne hát felébrednünk és beismernünk azt, hogy a missziói lelket nem helyettesíthetjük pótszerekkel. Jaj nekünk, ha idegen tűzzel akarjuk pótolni Isten oltárának szent tiizét, ha emberi ötletekkel, erőfeszítésekkel akarjuk virágzóvá tenni Krisztus egyházát. Élet, fejlődés, virágzás csak ott lehet, ahol élet van. Adjunk hát helyet az élő Istennek, élő Krisztusnak, az élő Igének egyházi életünkben! Adjunk helyet úgy, hogy alázatosan könyörögünk Istenhez, a Szent lélek kitöltetéséért református Egyházunkra, annak gyülekezeteire, azok vezetőire és tagjaira. Ha a Szent Lélek közöltetik velünk, sokakban, vezetőkben és egyháztagokban felébred a bünbánat. Bocsánatot, kegyelmet nyerve, új életet kezdünk. Mi lelkészek örömmel hirdetjük azt az Igét, melyről magunk is megtapasztaltuk, hogy élet és erő származik belőle. Az egyháztagok szomjuihozó lélekkel kezdik olvasni bibliájukat és alázatosan ajánlják fel búzgó segítségüket gyülekezetük anyagi terheinek hordozásában s ezzel lezárul az Ínséges, nehéz esztendők sorozata. A lelkész a fellendülő egyházi élet kívánalmai szerint, fokozatosan, gyülekezetének lelkes tagjainak bevonásává 1 mind több és több egyházi munkába kezd. Ennek hamar hire megy és buzdító, példaadó lesz más gyülekezetekre is) Idővel a presbitérium üléseit, a lelkész! konferenciákat s egyéb egyházi tanácskozásokat a Léleknek valami csodálatos, üdítő fuvallata hatja át; az új életnek gyönyörű zenéje tölti be. Ha ezeket tapasztalva azt kérdezi valaki: mi ez ? mi történt itt ? — mondjuk ki bátran: Ez a missziói lélek! Hála Istennek végre odajutottunk ismét, hogy református egyházunk lelkipásztorait, gyülekezeteit s azoknak sok-sok tagját újból missziói lélek hatja át. Bethesda. B. R. DR. BALTHAZAR DEZSŐ DEBRECENI REFORMÁTUS PÜSPÖK CONNECTICUTBAN. Junius 10 és 11-én örömnapjai voltak a connecti- cuti magyar reformátusoknak. Akkor látogatta meg ő- ket dr. Balthazár Dezső debreceni református püspök, a magyarországi egyetemes református Konvent elnöke Mindenütt nagy előkészületeket tettek fogadására, s ahol megjelent, meleg szeretettel vették körül a magyarok, valláskülönbség nélkül. A templomokban tartott beszédeit nagy figyelemmel hallgatták meg úgy a reformátusok, mint a katholikusok közül is sokan, s az általános vélemény ma az, hogy a református egyházfőt érdemes meghallgatni, mert minden szavából hitének és magyar hazájának szeretete csendül ki. Bridgeporton a zsidóság is nagy ovációval fogadta, ők azonban úgy jártak vele, mint a kommunisták: dr. Balthazár nem arról beszélt, hogy milyen terror van Magyarországon, hogy mennyire üldözik a zsidókat, —• hanem arról, hogy milyen nyomorban van az ország, különösen a debreceni őskollégium és annak társintézményei s hogy ezek számára jött ő adományokat gyűjteni. A református főpap látogatásának ünnepségeiről a következő tudósításaink számolnak be: Wallingfordra szombaton este érkezett meg a püspök. Kíséretében voltak nt. Baja Mihály és nt. Komjáthy Ernő lelkészek, dr. Fényes Lajos, az Amerikai Magyar Népszava képviselője. A vasútnál nt. Kovács Béla lelkész, Farkas Lajos egyházi pénztárnok és koszorús leányok várták. Innen automobilon mentek a református templom elé, a hol már nagy tömeg várakozott s lelkesen megéljenezték az érkező püspököt. A lelkészlakban való rövid időzés után a templomba
