Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-01-21 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 Élőének: 29 Zsoltár 1. 2. 3. 4. (Ujénekes) Bibliai rész: Máté 7: 13-29. Utóének: 220 dics. 1. 2. 3. 4. (Ujénekes) ELŐIMA. örök Isten, ki időnként őrállőkat állítasz a gyülekezetekben/ Imára kulcsoljuk kezeinket és könyörgünk néked: ajándékozz meg minket kegyelmeddel ez órában. Fordúlj hozzánk kegyelmeddel. Világosítsd meg rajiunk orcádat. Bölcsességed táplálja elménket. Szereteted hassa át szivünket. És a buzgóság ragadja magával lelkünket, hogy elménknek minden gondolata, szivünknek minden dobbanása, lelkűnknek megnyilatkozása a tiéd legyen. Véled és a te nevedben óhajtjuk mi, felséges Ur, megkezdni egyházi munkánkat ebben az évben. Nálad nélkül szavunk pusztába hangzó szó csupán. Véled a- zonban eleven fűz az, mely megemészti a polyvát s megtisztítja az aranyat a salaktól. Zendűljön meg, Uram, a te szavad itt e szent heben és rengesse meg bennünk a szeretetnek, a méltányosságnak, az alázatosságnak, a szerénységnek indulatát, hogy hasznos és tevékeny őrállói lehessünk szent- séges Sionoünak. Ámen! TANÍTÁS. Máté 7: 16. Egyszer a fák elhatározták, hogy királyt választanak. Fölkeresték tehát az olajfát és azt mondották néki, hogy legyen a királyuk és uralkodjék fölöttük. Az olajfa pedig igy felelt: “Megválljak-e kövérségemtől, mely miatt engem Isten és ember egyaránt tisztel és hajlongjak ide is, oda is a fák fölött?” Szóval nem vállalta a királyságot. Ezután elmentek a fák a fügefához és azt mondották néki, hogy legyen a királyuk és uralkodjék fölöttük. A fügefa pedig igy felelt: “Megváljak-e kedvességemtől és édes gyümölcseimtől s hajlongj ak ide is, oda is a fák fölött ?” Szóval ez sem vállalta a királyságot. Ekkor a fák elmentek a szöllőfához és azt mondották néki, hogy legyen az ő királyuk és uralkodjék fölöttük. A szöllőfa pedig igy felelt: “Megváljak-e zamatos boromtól, mely Istent és embert egyaránt felvidít és hajlongjak ide is, oda is a fák fölött?” Szóval nem vállalta a királyságot. Végűi a fák valamennyien a galagonyabokorhoz fordultak eme szavakkal: “Jójj hát te-, légy ami királyunk és uralkodj felettünk!” A galagonya pedig felelt: “Ha igazán királylyá kentek magatok fölött, akkor gyertek és keressetek védelmet az én árnyékomban; ha pedig nem jőtök, akkor jöjjön tűz a galagonyabokorból és eméssze fel Lebánon cédrusait!” Ez a mese megkapóan írja le egyházi életünknek ma nagyon is időszerű helyzetét. Minden református egyház január hó folyamán választja meg tisztviselőit a következő évre. És az egyház tagjai szeretnék megnyerni az egyik igazán kiváló és alkalmas egyént az egyház gondnokának. De ez az egyén, miként az olajfa, úgy gondolja, hogy a saját érdekeit nem rendelheti alá az egyház érdekeinek s különben is ő nem hiszi, hogy alkalmas lenne másoknak irányítására s vezetésére. Az egyház tagjai ekkor, miként a fák a fügefához fordultak, egy másik, szintén alkalmas és tehetséges egyénhez fordulnak, de ez meg nagyon szerény és csak a saját ügyeivel kíván foglalkozni. Felszólítanak tehát egy harmadikat, aki, mint a szöllőfa, ismeretes eredményes munkálkodásainak gyümölcséről. De ez is, miként a mások kettő, nem fogadja el a jelölést, mert nem hajlandó megválni fáradságos munkájának gyümölcsétől. Végűi az egyház tagjai, miként a fák, igy szólnak egymás között: ‘Okvetlen szükségünk van vezetőre, aki irányítsa az egyház ügyeit s felügyeljen a jó rendre, mert különben egyházunk széthull, mint az oldott kéve.” Körűi néznek tehát maguk között és megakad szemük talán a legalázatosabb emberen, akire eddig még csak nem is gondoltak s valaki elkiáltja magát: ‘‘Itt van az öreg Galagonya! Bár nem alkalmas erre az állásra, de hátha csuda történik és bevállik! Eddig mindig hűséges tag veit. De meg úgy sem akarja az állást más betölteni. Ajánljuk fel hát neki! Ha használni nem fog, de legalább rém is árthat.” Galagonya úr erre rendkívül komoly és méltóság- teljes arcot vág. Mellét kifesziti. Torkát megköszörüli és szólásra emelkedik: “Vagy úgy? Engem akartok gondnokotoknak? Helyes. Ti akarjátok. Elfogadom. Köszönöm bizalmatokat. Biztositlak benneteket arról, hogy az állást legjobb tehetségem szerint fogom betölteni” Bár többen érzik, hogy hát még se kellene ilyen embert ily fontos állásra jelölni, az egyhangú választás azonban megtörténik. Mikor állását jogerősen elfoglalja: egyszerre valóságos zsarnokává lesz az egyházközségnek, miként a galagonya a fáknak. A tagok valami üdvös határozatot hoznak: ő egyhangúlag kijelenti, hogy nem egyezik bele, mert ő azt nem úgy akarja s megmondja nekik nyíltan: “Ha nem engedelmeskedtek nekem és nem teszitek azt, amit én akarok, haragom tüze megemészt benneteket s hivatalos hatalmánál és jogaimnál fogva letörök mindenkit, aki ellenem szegül.” Mily szánalomra méltó állapot! Lebánon szép, derék és igazán királyi cédrusait uralja és zsarnoki önkényével letöri egy jelentéktelen, egy törpe, egy tövises galagonya. Általános igazság az, hogy sok ember, aki nem elég nagy arra, bogy valami fontos állást betöltsön s mégis megválasszák erre az állásra: egyszerre zsarnokoskodni, uralkodni, parancsolgatni akar és szemérmetTÖVIS A TESTBEN. Családi Kör. FAMILY ALTAR. ROVATVEZETŐ: Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkész.
