Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-01-21 / 3. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. a magyar reformátusok egyugyanazon gyékényre tévén ki egyházi portékáikat. Vájjon féltételezhető é az, hogy az episcopál egyház minden ellenszolgáltatás nélkül hozza meg azt a nagy anyagi áldozatot, mellyel együtt jár a magyar református gyülekezetek átvétele? Nagyon naiv embernek kell annak lennie, ki ilyet elhigyjen! S ha csakugyan úgy van, hogy az episcopális vallásra való átmenetellel a magyar reformátusok semmi hitcserét nem követnek el, — akkor véleményünk szerint sokkal egyszerűbb s jobb, ha nem is lesznek a magyar reformátusok soha episcopálistákká, hanem maradnak azok a kik voltak: — magyar reformátusok az episcopális vallás határain KIVEL. Különös azonban, hogy mig az episcopálista püspök azt igyekszik erősitgetni, hogy a magyar reformátusok SEMMI hicserét nem követnek el azáltal, ha e- piscopalistákká lesznek, addig másfelől egyes magyar lelkészek, — már ti. i. azok, kik episcopálistákká lettek, minden áron azt akarják elhitetni kevés számú követőikkel és erösitgetik is hírlapi közleményeikben, hogy a régi magyar református egyház történelmi múltjában tulajdonképen azonos az episcopalista egyházzal! Ez természetesen nem egyébb, mint a dolgok czélzatos és helytelen beállítása. A tiszta valóság az, hogy a magyarországi ref. egyház SOHA létezésének egyetlen korszakában sem volt más, mint Evangéliumi református keresztyén egyház, mely a zsinatprezsh'tery rendszer alapján állott és nem a püspöki rendszer alapján. Érdekes és jellemző különben az is, — a mi meglehetős világosságai dönti el a hitcserére vonatkozó kérdést, — hogy az Episeopái egyház hivatalos lapja a CHURCHMEN a múlt év Nov. 21-iki sz. ban szóról szóra közölvén az episc. püspökök és egyes magyar papok közötti szerződést,— ahoz a következő szerkesztői megjegyzést kapcsolja: “We publish herewith the terms of Agreement, signed by the Eastern Classes of the Hungarian Reformed Church in America, and the representatives of our Communion, by which some 15 thousand Hungarians will become Protestant Episcopalians. THEIR MINISTERS WILL BE REAODAINED,— THEY THEREFORE ENTER THE MINISTRY OF THE EPISCOPALIAN CHURCH AND CEASE OF COURSE TO BE ANYTHING ELSE. The commision of our Church, which has the negotiations in hand, is to be congratulated upon adding this considerable body of communicants to our Church. Editor. MAGYARUL: “Alább közöjük azon Egyezményt, a mely a magyarországi ref. egyház keleti egyházmegyéje és a mi közegyházunk képviselői között köttetett, a mely által mintegy 15 ezer magyar lesz EPISCOPÁLISTÁVÁ. AZ ő LELKÉSZEIK ÚJRA LESZNEK SZENTELVE, — MINEK KÖVETKEZTÉBEN ŐK AZ EPISCOPÁL LELKÉSZ!KARNAK TAGJAIVÁ VÁLNAK ÉS MINT ILYENEK, MEGSZŰNNEK MINDEN MÁS EGYEBEK (t. i. magyar REFORMÁTUSOK) LENNI.” Azt hisszük, hogy az Episcopál egyház hivatalos lapja szerkesztőjének ezen közlött nyilatkozata félreért hetlenül kitárja a való igazságot, mely is a jelen esetben nem más, mint az, hogy az episcopálista egyház kebelébe átmenő lelkészek MEGSZŰNNEK magyar ref. lelkészek, a gyülekezetek pedig magyar REF. Gyülekezetek lenni. Nem csoda, ha ily körülmények között az összes érdekelt gyülekezetek körében éles visszatetszést szült a tervezett hitcsere, melybe a pásztorok belekényszeríteni kívánták volna az ő gyülekezeteik tagjait is. Nem csoda, ha egyes helyéken lemondásra kény- szeritették a vallást változtató papokat, más helyt pedig, visszaszenteltetik az Episcopálista módra átszentelt templomot, és inkább lemondanak még arról is, hogy karácsonyi ünnepeik legyenek, ha azok nem tarthatók meg az ősi, evangéliumi református vallás és anyaszentegyház kebelében ? De hát méltán kérdezi az amerikai magyar református közvélemény: — mit szolnak mindezekhez a conventi küldettek? Vájjon helybenhagyásukkal szentesítik é ezen elszakadási törekvéseket avagy érvényesítették é a nálunk letett erélyt és jogokat abban az i- rányban, hogy úgy a magyarországi ref. egyháznak, mint a ref. hitvallsnak érdekei megóvassanak ? Erre valóban kiváncsi minden magyar református ember Amerikában? Szerk. AZ ÁRVAHÁZI NAPTÁR. Kalassay Sándor árvaatya szerkesztésében megjelent a tényleg megnyílt árvaház első naptára, az 1922 évre. Nagy 8-ad rész alakú, 208 oldalra terjedő pompás kötet ez, amely, mint nyomdai munka is joggal követeli meg magának az első helyet. Borítékján az árvaház képével, a képen átirt fölirással: “Amerikai Magyar Református ÁRVAHÁZI NAPTÁR az 1922-ik évre.” És amit ez a vaskos kötet első szempillantásra i- gér: azt bőven beváltja a gazdag tartalom. Az irodalmi részt Dr. Pólya László nagyszerű verse vezeti be, melyet az árvaház fölszentelésére irt s a- melynek czime: “Erős várunk nékünk az Isten.” Ezután következik az árvaiház történetének ismertetése, berendezése, szabályzata stb. Majd a többi fejezetek következnek, mint az egyházi irodalom, szépirodalom, történeti események, végül a kalauzok és árvaházi adományok. Ezek közül a fejezetek közül nekem legjobban tetszik a kalauzok rovata. Egy olyan munkában, mint pl. az Árvaházi Naptár, közönségesen nem szoktunk nagy jelentőséget tulajdonítani a kalauzoknak. Hiszen utóvégre is a közérdek szempontjából nem nagyon fontos az, hogy egyik vagy másik egyháznak kicsoda a lelkésze, gondnoka vagy presbitere. De ennek a kalauznak az a körülmény ad érdekességet, hogy ez az első', amelyben vegyesen foglalnak helyet a különböző egyházak.
