Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-05-27 / 21. szám

3 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. “Nagy dolgokat cselekedett velem az Ur a múlt hé­ten. Vasárnap este megtértem én. Utánnam megtért öt fiam. Holnap meg fog térni legidősebb fiam és a férjem, aki egy haszontalan istenkáromló. Nem tudja, hogy imádkoztam érte egész héten. De én tudom, hogy itt lesz holnap ő is, meg legidősebb fiam is. Isten vissza fogja adni nekem mindkettőt. És ha nem, — és itt Bi­bliáját magasra emelte — akkor ez a könyv hazudik. De én tudom, hogy igazat mond. Én tudom, hogy Isten meg fogja holnap mindkettőt menteni.” Nem lehet leírni azt a hatást, melyet ez a vallás­tétel a gyülekezetre tett. A lelkipásztor önkénytele- nűl is imára kulcsolta kezeit és imádkozott buzgón, áhi- tatosan ezért az emberért és fiáért. Másnap reggel hat órakor hazajön az ember a munkából. — egész éjszaka ugyan — is dolgozott — s igy szól' feleségéhez: “Kérlek, adj nekem egy kevés reggelit, de lehe­tőleg azonnal. Szeretnék egy kicsit lepihenni s aludni, amennyit lehet. Azután elmegyek a templomba. Meg­hallgatom ezt az evangélistát délelőtt is, meg délután is.” “Helyesen teszed,” — szólt a felesége. “Látszik, hogy nem hiába imádkoztunk érted egész héten.” “Mit csináltatok? Imádkoztatok? Kiért? Értem?” “Igen. Egész héten. A Krisztus megmentett en­gem a múlt vasárnap. Azóta öt fiamat vezettem el Isten országába s érted is imádkoztunk.” “Értem?” “Igen. Tegnap este is imádkoztunk. Maga a lelki- pásztor is imádkozott. A gyülekezet is imádkozott. Teérted.” “Hány órakor történt ez?” “Körülbelül félkilenc órakor.” “Most már mindent értek. Félkilenc óra tájban nem volt semmi dolgom a gyárban s szokásom ellenére elmerültem gondolataimba Eszembe jutott, hogy mily gonosz és istentelen életet folytattam én eddig s mint­ha valami megszólalt volna bennsőmben és mondá: “Térj magadba ember! Kövesd a Krisztust! Kövesd őt feleségedért, gyermekeidért, önmagadért és a Krisz­tusért !” És ez a szép család: az édes apa, az édes anya és hat fia ezen a napon egyszerre, együtt borált az úr Jézus Krisztus lábaihoz. íme: mit tett egy gyönge asszonynak erős hite s környezetére gyakorolt áldott befolyása! Óh e.gy megtért életnek bizonyságtétele nem tűr ellentmondást! Ha az ember önző, bíinös voltát levetkezi és felölti az alázatos, szent életet: élő tanúbi­zonysága lesz annak az igazságnak és erőnek, mely az úr Jézus Krisztus evangyéliomában rejlik, mely ezt az átalakulást előidézte. Ilyen átalakult élet, ilyen élő ta­núbizonyság, ilyen megfeszített ó — ember, ilyen új­jászületett új ember mutatja fel igazán azt az evan- gyéliomot, melyet korunk nyomott hangulata kiáltva követel. A tudomány, a történelem, az összehasonlító vallásismeret megvilágíthatja az igazságot úgy, mint az a Jézusban megnyilatkozott. De a végső érv, a meg­cáfolhatatlan bizonyíték mégis csak az az élő levél lesz, mely a szívnek húsból és vérből való táblájára Íratott és amelyet olvashat és ismerhet ezen a világon min­den ember. Livingston Dávid ilyen élő levél volt. Dr. Stanley azt mondja felőle: “Ha lelkem bronzíból, ha szivem kö­böl lett volna is, elmémnek erej e arra kényszeritett vol­na, hogy felismerjem benne a jóságnak szellemét. Ha lett volna benne valami a farizeusiből, vagy a hipokri- tából, vagy ha találtam volna benne csak egy szemer­nyit is a gonoszágból, vagy a nemtelen indulatokból: bizonyára mint kétkedő fordúltam volna el tőle. De bár nap-nap után, úgy egészségében, mint betegségében, tanulmányoztam őt: tiszteletem iránta csak mélyült, nagyrabecsülésem csak növekedett. Egyszóval ő kö­vetkezetesen nemes, istenfélő, egyenes és férfias volt egyiitlétünknek minden idejében.” Ilyen élő tanúbizonyságra szükség volt minden időiben, de talán soha sem inkább, mint napjainkban. Az emberek ma már únják a túdósok meddő vitatkozá­sait. Még azokat az alapvető elveket sem tartják kel­lő tiszteletben, melyeket a theológusok elengedhetet- leneknek hirdetnek. De kalapot emelnek és meghajol­nak annak az életnek tanúbizonysága előtt, mely a maga egyszerűségében is felmutatja előttük a krisztu­si igazságokat a maguk tisztaságában. Szép, szép a tudomány és elvitázhatatlanúl hasz­nos is. De egy kis gyermeknek az úr Jézus Krisztus­ban gyökerező hite és szeretete hamarabb megmutatja az utat, mely ő hozzá vezet és hamarleb mennyei iáng- ra lobbanthatja az életet, melyből aztán ragyogó fénnyel sugárzik az Isten és igazság mint a legmélyebb tudomány. Tartsd tehát életben hitednek, bizodalmád­nak és szeretetednek lángját mindörökké és igyekezz ezt az isteni lángot másokban is felgyújtani! Ámen! UTÓIMA. Könyörülő Isten, ki nem örülsz a bűnös elestén, de kedvesen veszed, ha hozzád megtér! Hozzád térünk mi is, mert bűnösök vagyunk. Benned keressük azt az áldott befolyást, mely életünket illatozóvá teheti és a te szentséges fiad életéhez hasonlóvá teszi. Fordúlj hozzánk és ne tagadd meg tőlünk ezt a kegyelmet! Nézd ezt a körüliünk nyüzsgő, morajló, marako­dó nagy tömeget: ezt az önző, hitetlen társadalmat! Mi, akik tieid vagyunk, érezzük, hogy ezeket csupán példaadásunkkal téríthetjük hozzád. Fakaszd fel hát szivünkben az örök jóság vizének kútfejét, hogy a szomjúhozók, akik náluk keresik ezt a vizet, megelé- gittessenek. Fakaszd fel lelkűnkben a hit vizének kútfejét, hogy a kételkedők meríthessenek és rajtunk keresztül hozzád megtérj enek. Úr Jézus Krisztus, Istennek szent Fia! Jöjj és élj itt mibennünk mindörökké. Formáld, alakítsd életün­ket, hogy tanúbizonyságaid lehessünk. Tedd életünket egy megszentelt zsoltárrá, egy áhitatos zsolozsmává, egy örök példányképpé, hogy akikkel sorsunk összehoz, lássanak meg téged mibennünk s borúijanak le előtted és legyenek most és mind örökre a tieid. Ámen!

Next

/
Thumbnails
Contents