Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-05-20 / 20. szám

6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE MÁJUS 21-RE. Hilkia Főpap megtalálja a Törvénykönyvet. 2 Krón. 43. r. 14-16 és 29-32 versek. Aranyige: 119 Zsolt. 105 v. “Az én lábamnak szö- vétneke a Te Igéd, és az én ösvényemnek világa”. Ezékiás fia, Manasséj s unokája Amon haszonta­lan, bálványimádó királyok voltak. Nagy rendetlen ségben volt azért az ország, mikor a 8 esztendős Jósiás a trónra jutott. A Zofóniás próféta által nevelt király, mihelyt ifjúvá cseperedett, azonnal kiirtatta a bálvá­nyokat az ország területéről és hogy a Jehova templo­mát a népekre nézve vonzóvá tegye, elrendelte annak rendbehozását. Célja az volt, hogy belássák az ország népei, hogy csak az egy igaz Istenben bizhatnak igazán. A szép cél kivitelében a jóságos Isten csodálatos módon jött segítségére az ifjú királynak. A javító mun­kákat ellenőrző Hilkia főpap megtalálta a rég elveszett Törvénykönyvet, mely a Szentirásnak egy része volt. Nagy lett az Istenfélő ifjú király öröme. De mikor Író­deákja, Saphán elolvasta előtte a könyv tartalmát, el­szomorodott, mert csak igy látta igazán, hogy a nép menynyire eltért az egy igaz Isten parancsaitól. Össze­hivatta tehát a népet és felolvastatván előttök is Isten akaratát, megfogadtatta velők, hogy attól többé el nem térnek és megbecsülik őseik vallását. Nagy és korszakalkotó események fűződtek min­denkor a Biblia megtalálásához. Mint Judaországában Józsiás előtt, úgy a keresztyénség történetében is a kö­zépkoron keresztül el volt veszve a Biblia. Ha volt is pár példány, az oly drága volt, hogy három háznak az árát keTiett odaadni egy példányért. Nem ismerték ma­gok a papok sem, hogy tudták volna tehát azt magya­rázni? Isten azonban ismét gondoskodott róla, hogy a Biblia igazságai közkincsekké legyenek. A 16-ik század elején egy ifjú szerzetes. Luther FELHÍVÁS! Felhivom a Pittsburghi és Vidéki Re­formátus Segélyző és Egyházi egylet, osz­tály tisztviselőiéinek a figyelmét, hogy fő­tisztikarunk, elhatározta, hogy 1922. Má­jus hó elejétől egész Deczember hó 31-ig kedvezményben részesít minden tagot, aki tagot szerez egyletünk részére, bármeljik osztálynál. A tagokra a kedvezmény a következő: A mely tagtársunk tagokat szerez, min­den tag után, a főtisztikar egy dollárral ajándékozza meg, azt a tagot, a kinek ne­ve mint ajánló tag fog szerepelni a fel­vételi ivén. Márton a Wittenbergi egyetemi könyvtárban egy Bib­liapéldányra akadt és annak olvasása közben elretten ve győződött meg arról, hogy az emberiség minő tévutakon jár és mennyire ellenkezően tanít a Bib­lia tanításával maga az egyház is. Azonnal felhívta a pápának a figyelmét arra, hogy az egyház több taní­tása nemhogy bibliai alapon nem nyugszik, hanem az­zal egyenesen ellenkezik. A pápa és az egyház vezetői nem hallgattak azonban reá, mivel nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy beismerjék a nép előtt eddigi té­vedéseiket. Luthert kirekesztették az egyházból, ki igy kényszerülve volt uj egyházi társaságot alapítani. — Ugyanígy volt később Kálvin is és Lutherrel egyidő- ben Zwingli. Bár e három reformátor egyes kisebb részletekben eltért egymástól, megegyeztek abban, hogy a vallásnak, hitnek alapja egyedül a Biblia. A pro testánsck szerették is a Bibliát. A Reformáció idejé­ben nagyon sok eset volt arra, hogy az üldöztetések kő zöttkészek voltak inkább a protestáns vallás követői a halálra menni, mint Bibliájuktól megválni. Hát mi szeretjük-e úgy a Bibliát, mint protestáns őseink? Kell, hogy szeressük, hiszen boldogságunk, üdvösségünk van abban. “A Biblia a legáldásosabb adomány, a mit az ember az Istentől vett”, mondotta Lincoln Ábrahám s egész élete, működése tanúbizonyság volt arra, hogy mily nagyszerű, századokra kiható eredményeket tud elérni az az államférfi, ki a Bibliát szereti. Hogy a földön most oly nagy a nyomorúság, bol­dogtalanság, 'ennek oka az, hogy a békeszerződések megalkotásánál nem volt ott a tanácskozások asztalánál a Biblia. A Biblia elhanyagolásának nyomorúság, a vele va- lónfoglalkozásnak pedig boldogság a következménye. Mire vágyunk inkább? Ugy-e a boldogságra! De ha erre vágyunk, akkor szeressük a Bibliát, ol­vassuk mindennap, hiszen a zsoltáriró is azt mondta: “Az én lábamnak szövétneke a te Igéd és az én ösvényem nek világa.” Sokszor énekeljük a Vasárnapi iskolában: Nem hagyjuk el a Bibliát, Isten szent igéjét: Ez támasza az aggoknak és ifjaknak vezér; Ez nap, mely fényes sugarát utunkra hinti el, Ebből halljuk Jézus szavát, ez Istenhez emel. Ezen vasárnapi iskolai leckét kidolgozta: Nt. Urbán Endre buffalói ref. lelkész. A Belépti dijak csak úgy maradnak, mint ahogy az alapszabály előírja. Ezen nincs semmi változás sem. Kedves tisztviselő tesvérek, és tagtár­sak ? Karolják fel tehát az alkalmat, hogy melyik tagtárs tud több tagot szerezni egyletünk részére ezen az éven? Ne felejt­se el hát egy tagtársunk sem, hogy ahány tagot ajánl, anyi Dollárt fog a főtiszti­kartól kapni. Azon reményben, hogy minden tagtárs legalább egy tagot fog szerezni ezen az éven, Vagyok tagtársi szeretettel. Kovács István, főkönyvelő. KIADOHIVATALI ÉRTESÍTÉS. Miután a főt. Publ. Boardok elhatároz­ták a napokban tartott bloomfieldi ma­gyar Presb. conferenczia megkeresésére, hogy a Hozsánna énekes könyvek ezután 50 centert terjesztessenek: ennek követ­keztében kérjük mindazon testvéreinket, kik lapunk kiadolvátalától a régi árban kaptak volt ezen kiadványból, hogy visz- szatéritési igényeiket bejelenteni szíves­kedjenek. A kiadohivotal minden egyes rendelő­nek megtéríti a 25 cent különbözetet. Tiszteletei A REF. LAP. KIADÓHIVATAL.

Next

/
Thumbnails
Contents