Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-05-06 / 18. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

7

Ez a konferencia, az Ur Jézus Krisztus nevében, a General Assembly utján, arra kéri a közegyházat, hogy.

,a) Buzgó imáiíkkal és erkölcsi támogatásukkal siessenek segítségére ennek a vergődő anyiaszentegy- háznak;

b) Siessenek anyagi támogatásara ennek a küzdő testvér anyaszentegyháznak, hogy megfelelhessen küldetésének s megmenthesse ia lelkeket Isten országa számára.

A határozati javaslatokat a konferencia változtatás nélkül egyhangúlag fogadta el és megbízta a belmisszió vezetőségét, hogy juttassa ezeket el a májusban összeülő General Assembly elé.

A konferencia az árvaház igazgatóságába tagokul Tiszt. Tóth Mihály alphai s Tiszt. Váfkonyi Sándor martms-ferry-i lelkészeket nevezte ki.

A következő lkát évre' a hét tagból álló végrehajtó bizotságba a következők választattak be: angol részről: Rév. John Sharpé és Rev. H. W. Holt; magyar részről: Tiszt. Tóth Mihály, Alpha, N. J. Tiszt. Dókus Gábor, Canton, Ohio, Tiszt. Kovách Ferenc, Bloomfield, N. J. Tiszt Papp Károly, Adiena, Pa. és Tiszt Józsa

Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkész.

MIKOR A MUNKA ISTENITISZTELET.

Élőének: 126 dics. 1. 2. 3.

Bibliai rész: Máté 25:31-46

Utóének: 83 dics. 1. 3. 4.

ELŐIMA.

Leborúlunk előtted, szerelmes Atyánk az Ur Jézus Krisztusban, hogy nagy neved imádásában téged dicsőítsünk! Halld meg könyörgésünket! Fordúlj felénk kegyelmesen! Bűnös voltunkat ne nézd, hanem könyörülj rajtunk és tisztíts meg minket a legrútabb lelki szennytől: az önzéstől!

Szánalommal ismerjük be, Atyánk, hogy mi a boldogságot az élvhajhászásban, a világi hírnévben, kincsben és dicsőségben kerestük mindig és megfeledkeztünk arról, hogy a legfőbb boldogságot a mások jólétének munkálásában találjuk meg. Az éhezőnek nem adtunk kenyeret, a szomjúhozónak írem adtunk vizet, a jövevény előtt bezártuk ajtónkat, a ntezitelent ném ruháztuk fel, a beteget nem látogattuk meg és a foglyokról megfeledkeztünk.

Meg tudsz-e nekünk bocsátani, óh irgalmas Isten! íme, itt állunk előtted és bünbocsánatért esedezünk. Ne taszíts el magadtól, hanem fogadj kegyelmedbe és szülj bennünket újjá! Töröld ki szivünkből az álnokságot! Teremts mibefnnünk új lelket! Nevelj barfnünkét

Károly, Farrell, Pa. lelkészek. A végrehajtó bizottság elnöké képviseli a presbyteriánus egyház fönnhatósága alatt munkálkodó magyar lelkészeket minden tekintetben, ; ; ~' -mi Jfcji ' ■*.. ..l|. - >'■'! •%*{ i? :-vj

Rövid isteníti sztélét keretében ezután a" jelenlevők magukhoz vették az Úrvacsoráját, melynek kiosztásában Rév. Sharpéi, Holt, Dókus és Tóth vettek részt.

Mielőtt a konferencia szétoszlott volna, csütörtökön este részt vett Dokus Sándor felszentelési ünnepélyén a .newyorki magyar református templomban. Ezen az ünnepélyen Bibliát olvasott Dikovics János tanár, imádkozott Tóth Mihá/ly alphtai félkész, prédikált Kalassay Sándor árvaatya, a felavatási imát idő. Dókus Gábor south-norwalki lelkész mondotta, az uj lelkipásztorhoz beszédet D‘r. Weber intézett. A new- arki magyarság ez alkalommal csaknem zsúfolásig megtöltötte a szép és tágas templomot.

Az isténitisztelet utfcn Dr. Lusk a konferenciát Szép szavak kíséretében zárta be s a lelkészek a jól végzett munka édes érzésével távoztak a két napig tartó konferenciáról. TÓTH MIHÁLY.

*) Lapunk múlt heti számára érkezett.

CSALÁDI KÖR.

FAMILY ALTAR.

ROVATVEZETŐ:

arra, hogy másokkal mindenkor jót tegyünk, mert ez ami idvezitő Jézusunknak örök parancsa! Ámen! .

TANÍTÁS.

Máté 25:40.

Egy fiatal, de törekvő lelkipásztort papjává választott egy nagyobb gyülekezet. A fiatal lelkipásztor a meghívást elfogadta és szent lelkesedéssel kezdte meg felelősségteljes munkáját a nagy gyülekezetben. Az első nehézséggel a vasárnapi iskolában találkozott. Nem volt megfelelő számú tanítója. Végig futott tehát az egyháztagok névsorán s megakadt szeme az e- gész államban nagy hírnek örvendő törvényszéki biró nevén.

Eleinte habozott. Nem volt elég bátorsága arra, hogy ezt a nagy tekintélyű embert fölkérje az egyik osztály tanítására. Félénkségét azonban legyőzte s néhány nap múlva bekopogtatott a hírneves törvényszéki bíróhoz.

“önhöz jöttem,” — szólott a lelkipásztor. “Nincs elegendő tanítónk a vasárnapi iskolában. Arra szeretném tehát önt tisztelettel felkérni, hogy fogadja el a fiúk egyik osztályának tanítását.”

“Micsoda?!” pattant föl a nagytekin télyü férfiú. “Hogy én legyek az ön vasárnapi iskolájában az egyik tanító ?”

“Persze! Hiszen azért jöttem, hogy erre kérjem. Önnek ezek a fiúk szót fogadnának, önt nagy tiszteiében tartják. Nem is gondolja, hogy mily kiváló tekintélynek isménk önt.’’

“De...de... hát hogy én tanítsak egy tucat kamasz suihancot? Nem, nem, nem tehetem. A törvényszéken való rendkívüli elfoglaltságom nem engedi.”

“De, uram, a rendkívül elfoglalt emberek szokták a legszebb és a legjobb munkát végezni. Azután meg nékünk okvetlen szükségünk van ezekhez a fiúkhoz egy kiváló tanítóra. Ugyan, kérem, nem próbálná meg?”

“Meg csak ne is gondoljon rá. Ki van zárva. Le-