Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-04-29 / 17. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 15 Nagy a változás a városban, az emberekben egyaránt. Csak egy nem változott, az a szives szeretet, a- mely amerikai munkálkodásom első esztendejében környezett. Ez, ha változott is, az idők folyamán nem ke- vesbedett, hanem növekedett. A gyermekek: ifjak, sokan családapák, családanyák ma, de ma is szeretettel vették körül a “isztetlendő bácsit”. Olyan jól esett látni hogy innen is került ki a magyarságból olyan, aki tiszteletet, megbecsülést szerez a magyarságnak, óh mennyire örülne az apa, ha élne! Ifj. Dr. Buczkó András, ez az ifjú, aki mint gyakorló orvos munkálkodik Sha- monkinban! Ezek-é az ifjú embereké a jövendő! Vajha tudnák, hogy fajunk ő velük áll, vagy esik. Husvét első napjára Traugerbe mentünk át. Megállapodtunk Harsányi Andor lelkésztársammal és ezután én fogom kiszolgálni egyszer egy hónapban azokat, akik ezen a vidéken munkálkodnak. Temészetes, hogy minden innen befolyó jövedelem is az árvaházé lesz. Itt is szépen összegyülekeztek a külömböző helyek ről a testvérek, összesen 52 vettek úrvacsorát s az a- dományok összege 55 dollár volt. Az ünnepélyes alkalmat felhasználtuk arra, hogy Józsit és Ilonát, akik már konfirmátiói kort értek, meg konfirmáljuk. Szépen, értelmesen feleltek és igy jogot nyertek arra, hogy az úrvacsorával éljenek. A konfirmálásra szépen felöltöztek. Ilonának rokonsága küldöttszép ruhát, keresményéből kapta meg azt a mire még szüksége volt. Józsinak Lengyel János testvérünk ajándékozott egy öltözet ruhát elnökünk pedig a cipőre ajándékozott. A felső kabát Lacinak egy régebbi felöltőjéből került ki. Nem volt semmiben hiány. Hogy az ünnep emlékezetesebb legyen, Vilma, Margit, Magda, Roza, lima, Man ci is átjöttek és énekelték a szép húsvéti énekeket, a- melyek bizony könnyeket fakasztottak a bányász testvérek szemeiben! Istentisztelet után a kirándulók Lengyel L. János testvérünknek voltak a szivesen látott vendégéi. Mire Traugerből hazaérkeztünk: már itt volt az elnök ur egy pár vendéggel, hogy még ezen az estén átvegyenek Johnstownba, honnan jokor reggel Winton dalebe kellett menünk templomszentelésre. A minő szép volt az első nap reggele, olyan csúnya lett a második nap hajnala. Szakadt az eső s igy zárt kocsit kellett fogadtaunk, hogy eljussunk Wintondalere. Ezena helyen most voltam először. Szép, egészséges bányate* lep. A superintendiens szereti a magyarokat. De most, hogy a bérharc kitört több olyan helyenis, ahol nem tartoznak a munkások a bányász egyesületbe: izgatott ság volt is. Ám az ünnepélyen egy kevés időre mtegje- lent a telep felügyelője is. A szertartást Porzsolt Ernő lelkész vezetése alatt, Szeghy János, Horváth Sámuel és Kalassay Sándor lelkészek végezték. Szeghy az elődmát mondta, Horváth Sámuel az alkalmi egyházi beszédet tartotta, Kalassay Sándor konfirmált és úrvacsorát osztott s ugyan ő nyitotta meg az istennek házát. Az ünnepélyen nagyon szép számmal vettek részt. Úrvacsorában 62 testvér részesült. Az adományok ösz- szege a templomépitési alapra: 150 dollár. Az egyház elöljárói és tagjai megígérték, hogy legközelebb az Árvaházra fognak egy nagyobb gyűjtést rendezni. Ez a gyűjtés mindjárt megtörténik, mihelyt a bányász életben egy kis megállapodás jön létre. Haza természetesen nem lehetett érni, csak Kedden reggel s már estve indultam Bloomfieldre, hogy résztvegyek a Presbyteriánus egyháznál munkálkodó magyar lelkészek értekezletén. Ezen az értekezleten kimondották, hogy Intézetünket a legmesszebb menő támogatásba fogják részesíteni és az igazgatóságba beválasztották Tóth Mihály alphai lelkészt és Wár- konyd Miklós közép-óhiói misszionárius lelkészt. Mind a ketten igaz szeretettel voltak Árvaházunk iránt kezdettől fogva s igy nagy reménységgel vagyunk munkálkodásuk iránt. Isten vezérelte őket hozzánk! A Nagy héten sok szép ajándékot kaptunk. Ezek! között a legkedvesebb volt mindenesetre az a negyven dollár, amelyet Lajos Miihályné asszony küldött be Duquesneből egy általa készített kézi munkának a ki sorsolásából. A sorsolásban részt vettek rajta és férjén kívül Horváth Sándorné és családja, Rezes Mihály, Varga János, Balázs Miklós, Kiss Lajos, Toboz Dániel. Végtelen hálás vagyunk ezért az adományért, mert ez azt mutatja, hogy a mi jó népünket mesterséges eszközökkel sem lehet azoktól a céloktól eltán toritani, amelyeket igaznak és jónak vall! Fogadják mindnyá- • jan hálás köszönettinket! Chicago-Burnsideból is hasonló jó jelentésünk van Innen 161 dollár és 47 cent küldetett be. Bizonyára sokan emlékeznek reá, hogy Januárban s aztán Március élj én jártam itt. Már Januárban megígérték a vezető testvérek, hogy dolgozni fognak az árvaház érdekében is. íme dolgoztak is. Ebben az összegből A Refoimátus Egylet adott 50 dollárt. Szentesy Ferencz gyűjtött 26 dollár és 70 centet. Körtvély Lajos gyűjtése: 34. 75 és Beleznay Ambrusné, kedves, régi ismerősöm, aki a Pittsburghi második templom építésnél is sokat tett, 55 dollár és 52 centet gyűjtött. Cantonból a március ünnepély tisztajövedelme gyanánt 108 dollár és 43 cent küldetett be. A résztvevő egyletek tisztviselőinek is tagjainak külön is megköszöntük az adományokat. Ugyancsak Cantonból természetbeli adományok is szép számmal érkeztek. Minden adakozó fogadja e helyen is hálás köszönetünket. Ilusvétra minden lelkésztestvérefnnek küldöttem húsvéti körleveleket azzal a kéréssel, hogy szíveskedjenek kiosztani. Nem tudom, hogy mennyiben teljesítették ezt a kérésemet. Ha teljesítették, kérem ne szün jenek meg inteni a mi jó népünket arra, hogy minél többen küldjenek adományt egyesen az Árvaházba. Szeretném meg látni, hogy müyen hatása van az ilyen körleveleknek. Mindenesetre többet érne, ha minden testvérnek a kezébe menne. Erre azonban az szükséges, hogy minden lelkész küldje be be az egyháztagok névsorát! Ez az egyedüli módszer, ami a sikert biztosítja. A legelső adomány Detroitiból jött a húsvéti körlevélnek az alapján! Odor Pál tesvér küldte az első öt dollárt! Vajha meghallgatnák a mi testvéreink a kérő szót Boldog husvét ünnepe után hadd következzék örvendetes pünkösdünk, hogy megvalósíthassuk az iskola építésnek a nagy tervét! Kalassay Sándor, árvaatya^
