Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-04-29 / 17. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Bethlen Gábor, látva a tanácstalan társaságot, asz tálától felállva igyszolt: Na hanem tudjátok, mindjárt megmutatom én nek tek. S ezzel szobájába távozott. A teremben levők azt hitték hogy most valami legújabban felfedezett öldöklő fegyverrel tér vissza aminővel győzött a németeken is. Nagy kíváncsisággal várták visszajőttét s előre elképzelték, miféle borzasztó öldöklő szerszámothoz magával. Kevés idő múlva vissza is tért a fejedelem. Mindenki azt nézte, hogy mit hoz a kezében? mi lehet az a rettenetes legerősebb fegyver. Mikor a nagy fejedelem belépett, általános elámu- lás fogadta. Egy ezüst sarkos, aranykapcsu fekete könyvet tartott jobbjában. Semmi egyebet. Egyenesen a hegedősök elé lépett vele. Nézzétek, a keresztyén embernek ez a legerősebb fegyvere! S elibük tartott egy bibliát. Valóban úgy van! a keresztyén református embernek legerősebb fegyvere az élet minden küzdelmei Közt a mi szent könyvünk: a biblia. Ez erősít, ha gyengék vagyunk, ez biztat, ha csüggedünk; ez bátorít, ha félünk; ez nyújt nekünk ren- ménységet a sors csapásai közt. Ez ment meg az élet túlkapásaitól, ha szerencsés helyzetben vagyunk. Nincs is erősebb fegyver a hitét igazán valló kálvinista embernek, mint a biblia! bármilyen sorsban éljen is. *)Különös örömmel közöljük ezt a hitépitő, hit- erősitő szép tárczát, a melyet a böszörményi ref. iskolar kiváló hírnevű igazgatója, Porcsalmi Gyula Ur küldött lapunk számára. Bírjuk a jeles tollú tanférfiú Ígéretét, hogy hasonló tárczákkal a jövendőben is felkeresi lapunkat. Előre is köszönettel vesszük. Szerk. Segély kiálltás otthonról. Kedves jó Testvérem! Barátom! E sorokat én, a tiszaszalkai református egyház uj lelkésze irom, ki hivatalomat dec 4-én vettem át egyhangú megválasztatásom után. Szomorú nehéz időkben állított ide az Ur! Szép új templomunkon kívül minden egyebünk a pusztulás szélén áll. Templom kertünk üres, sivár és kopár, templomunkban nem szól az orgona, mert rossz és a sípokat elrekvirálta a háború, harangjainkat hadi czélokra elvették, s nélkülözünk egy áldozati asztalt. Az iskola teteje hová gyermekeink tanulni járnak, olyan mint a rosta, elpusztulással fenyegeti az idő. Egyházi ép ületeink, lakások, istállók hasonló sorsban vannak, ki és bedült kerítéseink védelmet sehol nem nyújtanak. Es mi — lelkész és presbiterek — tehetet lenül, kétségbesve fájó sizvvel nézzük a romlást a pusztulást. A néppel karöltve a rendes egyházi adón felül önkéntesen összeadtuk alig nélkülözhető pénzünket, mindenki amennyit csak tudott, de ezzel sem tudunk segíteni a nagy szükségen, nyomorúságon. Hozzátok fordulunk uj hazában lakó jó Testvéreink! gyertek segítsetek! Mentsük meg őseink szent örökét — ne hagyjuk elveszni. Hozzád fordulok első sorban is kedves Testvérem, nélkülözhető pénzeddel siessél segítségünkre. A legkisebb összeg, amit adsz,—nekünk itt sokat jelent. De ne ezt nézd — Tedd szivedre kezedet, gondolj arra, hogy rokoni, családi szent kötelékek fűznek téged ide, ehhez a hazához, ehez a községhez s hidd el, hogy ezerszeresen megáld és megjutalmaz érte az Ur, ha egyházát menteni igyekszel. Jutalmazzon is, áldjon is meg minden filléredért. Megkérlek, ne sajnáld a fáradságot, egy kis gyűjtést csinálni a magad körében. Jobarátaid, ismerőseid, társaid, alatt vagy feljebbvalóid neked is vannak, kérjél azoktól is adományt. Meglásd nem tagadják meg. De annál többet fogsz kapni a Te doháraidhoz — minél odaad óbban és kész őrömmel fáradozol a gyűjtésben. Ugy-e megteszed Testvérem?! Áldjon meg érte a jó Isten, adja vissza nektek ezerszeresen amit adtok— mi pedig lelkűnkben igaz szeretettel őrizzük nevetek! Légy szives az összegyűjtött adományt a tieddel együtt még febr. hóban ha lehet postára tenni. “Két szer ád aki gyorsan ad.” Czim ez legyen—Református egyház. Tiszaszalka Bereg megye. Ha a pénzt megkaptuk, templomban kihirdetjük, nyugtát küldünk róla, és az egyházi lapokban is közöljük az adó mányozok neveit. Adományaitokat hálás szívvel várva— egyházunk nevében üdvözöllek és maradok szerető testvéred az Urban. Kelemen Gyula ref. lelkész. *) A fenn ti megható kérő szózatot egy buzgó hit- testvérünk, a New-Brunswicki, N. J. lakos derék Balázi József atyánkfia küldte be lapunkhoz közlés czéljából. És mi, bár érezzük, tudjuk, hogy a jelen idők nem igen alkalmasok bárminénü gyűjtési akczio kezdésére, mégis szent kötelességünknek ismerjük e megható kérő levélnek a leközlését, mert abban a kellemes reményben vagyunk, hogy lesznek többen lapunk ezernyi olvasói között, kiknek szive megindul a levélben rajzolt szomorú állapotok ismertetésén és felbuzdul arra, hogy adományt juttasson a nehéz helyzetben levő kisded gyülekezet részére. Balázsi József hittestvérünk, ki e kérő levelet eljuttatta hozzánk, — személyes fáradozásra kész, hogy üresen ne legyen haza küldve ez a kérő iv. A kik azért úgy érezik, hogy Istentől nyert javaikból valamit áldozhatnak .e segélyre rászoruló kisded gyülekezet részére, — küldjék el adományaikat a következő czimre: Mr. Jós. Balázsi R. F. D. 3, B. 22 A New-Brunswick, N. J. Balázsi testvérünk minden cent adományt nyugtáz a REFORMÁTUSOK LAPJÁBAN. Mi pedig a megbízhatóságért való felelősséget szives örömmel vállaljuk ez ügyben. Szerk.
