Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-04-22 / 16. szám
I 10 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. MI A HÍR CANADABAN? MEGÉRKEZTEK. A vándormadarak? Nem hanem a bennünket több mint 2 évvel ezelőtt el hagyott Szabó család érkezett vissza körünkbe! Felesleges bővebben megírni, hogy ki az a Szabó család ? itt mindenki ismeri őket s e lap olvasói többször találkoztak velük. Üdülni, egészségüket, visszanyerni mentek le az E. A. meleg éghajlata alá-s fris, jó egészségben tértek hozzánk vissza. Canada legjobb ország a föld kerekségén szegény embernek, de hosszú telével testet és lelket ölő. Ez alól próbálkoznak szabadulni sokan, de csodák, csodája, az innen elmentek előbb, utóbb visszakerülnek. Isten hozta ismét körünkbe a Szabó családot! ELMENTEK... Újabban a jelenlegi szűk viszonyoknak tulajdonithatólag Szakács Balázs, Balog Lajos, Halmi János és Kői Béla távoztak el telepünkről családjaikkal. Reméljük, hogy eltávozott honfitársaink egy, két év múlva meg fognak győződni arról, hogy most mindenütt rósz s úgy meg lehet élni Békeváron, mint akárhol. EGY PÉLDA. Egy esztex-házi róm. kath. atyafitól kérdeztem a mjnap, hogy hát ők megfizették-e egyházi járulékaikat a múlt évben? Megfizettük, kérem alásan-,-volt a rövid de megnyugtató felelet, s még pedig úgy, hogy minden egyébb bajaink közt elsőnek tettük az egyházunkat, mert hát tetszik tudni, annak meg kell lenni. Tudjuk, hogy Eszterháza a legrégibb magyar telep s egyháza a legrégibb egyház Canadában (1885). Szép és dicséretes dolog ezektől az eszterházi róm. kath.-tól, ahogyan egy- házuki'ól a mostoha viszonyok közt is gondoskodnak. Bezzeg nem úgy cselekesznek a mi ref. atyánkfiái, akiknek elői*ébbvaló az, hogy valamely világi újságra kalandáriu- mostul előfizessenek, hogy éven átal a sok szürke, értéktelen anyaggal megtölt hessék a fejüket, minthogy az egyházukat a í-osz viszonyok közt segítsék! Nincsen olyan ember, ki egy kis akai-attal az egyházi járulékát meg nem tudná fizetni! Ahogyan azok megfizettek, kik a múlt évre is a szokott pontossággal megfizettek, úgy mások is meg tudnának fizetni, ha meg volna bennük az akarat! A helyzet a vezetőket gondolkodásia s munkára szólítja fel. Mennyivel jobb volna annyival előrébb állani, mint amenynyivel hátra vagyunk. Jó napokban gondolnunk kellene a rósz napokia! A PERSELY. Új gondnokunk óhajtja behozni a vasárnapi perselyt a templomba. Többször volt már en'ől szó, de minden alkalommal elvettetett azzal az ellenvetéssel, hogy a farmernek nincs mindig pénze. Sok olyan egyén fordul azonban meg esztendőt átal templomunkban, akik telepünknek nem állandó lakói s igy rendesen egy centtel sem járulnak hozzá templomunk fentartásához. Hányszor megtörténhetnék, hogy egy ilyen látogató egy dollárt is tenne a' perselybe.-Vegyük a kiplingi példát: itt mindössze egy maroknyi gyülekezet 5-6-7 dollárt ad vasárnaponként a perselybe. A rendesen fizető farmerek is adhatnak 5 vagy 10 centet s ez által az adakozásban megnyilvánuló istenitiszteletek is gyakorolnék*) *) A nélkül hogy csak a‘ legkevésbé is megkritizálni akarnánk a békevái'i gyülekezet rendtartását, talán szabad annyit megjegyeznünk, hogy tudomásunk szerint ez az egyetlen gyülekezet Amerikában, hol az alamizsnálkodást kikapcsolják az ist, tiszteleti rendtai’tás keretéből. — Az adakozás az Uj Testamentum tanítása szerint épenugy hozzátartozik az ist. tisztelethez, mint az imádkozás, vagy maga az Ige hirdetés. A hol az adakozás elvan törülve, ott nincs alkalom és mód adva a hitet jocselekedet gyakorlásával megmutatni a templomban. — Egy papi vizsga alkalmával, mikor egy papjelölt kifelejtette az ist. rendjének elsorolásából az adakozásra való felhívásnak megemlítését, az elnöklő püspök nem en gedte addig által a papi vizsgán az ifjú papjelöltet, migcsak nyomatékosan nem figyelmeztette őtet arra, hogy az adakozásra való felhívást soha el ne felejtse a szertai'tások illetve az ist. tisztelet rendjéből, mivel ez épen olyan fontos és elen- gedhetlen alkati’észe magának az ist. tiszteletnek, mint a szertartások bármely más re sze. Szerk. AZ ELCSAVARODOTT ÉNEK. Szemlátomást lehet észrevenni, mint pusztul, vész ki közöttünk az éneklés tudománya. Egy impromtu istenitiszteletet tartottam egy canadai városkában, ahol csak néhány ref. család lakik s ahol csak ritkán fordul meg ref. lelkész. A kis gyülekezet egy részét meghívtuk, mig amá- sik része “véletlenül” került oda. Természe tesen énekléssel nyitottuk meg összejövetelünket. Egyes jelen voltak érezték, hogy már ebből bizony ők is kiveszik a részüket s egész a karattal neki dűltek a xxv-ik zsoltárnak. Már a 3-ik szótagnál búcsút vettünk a xxv-ik zsoltár kegyes dallamszerzőjétől, s ettől kezdve végig barangoltunk az egyházi enekszerzés minden fülünkbe ötlő hangján. Az volt a nagy szei*encse, hogy végeztével mi is bevégeztük. Ref. családapák! A legkevesebb, amit magatok és gyermekeitek érdekében megtehettek az, hogy hosszú téli estéken s vasárnapokon tanuljatok meg énekelni. Alcái-hány í'ef. ember szívesen megtanít titeket, ha hozzá folyamodtok. Még a madár is tudja szép énekekkel dicsőítem a teremtő és megtartó Urat, hát a ti szivetekből és ajkatoki'ól ki kell-e pusztulni a zengzetes dicséretnek? Kovács János, békevári ref. lelkész. Magyar lelkészjelölt kitüntetése. A Saskatooni Px-ezsb. egyetem theolo- giai fakultásán Ápr. 5-én voltak megtartva a zái’ó vizsgálatok. Ezeknek lefolyása annyiból érdekel bennünket, hogy a vizsgázók között egy derék magyar theologus- nak a neve is szei’epel, és pedig a Dr. Hoffman Ferencz űré, ki, mint lapunk olvasói is tudják, — rab magyar — ként végig szenvedte a szibériai internáltatás- nak minden nyomorúságát, mig végre Chinán át, teméntelen szenvedés és nyomorúság után át tudott jutni az E. Álla- monba, és most odaado buzgosággal és szent lelkesedéssel látja el időközökben Canada egyes telepein lakó magyar református testvéi'einknek lelki-szükségleteit. A vizsgák lefolytéról a Saskatooni Daily Star nevű angol újságban a következőket olvassuk: — A theologián a zára vizsgálatok e hó 5-én tartattak meg. A sikerrel vizsgázók között volt egy derék magyar férfiú is,— dr. Hoffman Ferencz személyében, a kit e napon rendes lelkésszé szenteltek fel. Az ünnepély kezdetén Dr. Oliver az intézet igazgatója szép beszéd kíséretében sorolta fel Dr. Hoffmannak érdemeit, megemlékezvén különösen ai'ról, hogy mily odaado munkát fejt ki Dr. Hoffman a canadai egyes telepeken szétszórtan lokó magyar í'eformátusok között és ezeknek javára. Az ünnepély végeztével pedig az Igazgató egy magyar nyelvű, diszkötésü Bibliát nyújtott át az uj lelkésznek a sas- ktoaoni és manitobai biblia Társulat emlék ajándéka gyanánt. *) Dr. Hoffman lelkipásztor urat a REFORMÁTUSOK LAPJA is szívélyesen üdvözli abban a szent hivatásban, melynek végére eljutott Isten szent kegyelméből. Legyen örömteljes és áldásos mindenkor az a szentmunka, melyet ő Isten országa tei-jesztése érdekében végezni fog. Szerk. Felkérettünk az alábbi sorok közlésére: Kedves Testvéreim az Urban! 1921 Jan. 4-iki kelettel a Wiener Bank. Verein Magyarországi fióktelepe utján az American Express Company, New Yoi-k megbit fásából kaptam pénzes levőkben 16 dollár New Yorki fizetés ellen értéke gyanánt a 570 kor. K. 9120 koronát. Kérném szépen tudatni engemet hogy ki küldte fent nevezett összeget? Batta János, i*ef. lelkész. KÉRJEN MUTATVÁNYSZÁMOT az egyetlen, magyar nyelven megjelenő amerikai gyermeklapból, mely nek czime GYERMEKKERT. Ha megismerte és megszerette azt, — rendelje meg gyermekei, — roko nai, vagy keresztgyermekeinek. Előfizetési dijj csupán 60 cent egy egész évre. Kiadóhivatal: — 607 Greenfield ave. PITTSBURGH, PA.
