Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-03-25 / 12. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 TÁGAS HELY. Élőének: 18 Zsoltár 1. 5. Bibliai rész: Zsoltár 18:20-51. Utóének: 40 Zsoltár 1. 2. 3. ELŐIMA. Hozzád kiáltunk, Úristen, midőn bűneink szorongatnak minket és te kiáltásunkat meghallgatod. Lehajolsz hozzánk az égből és kiemelsz bűneinknek toriból. Kiviszesz bennünket tágas helyre, mert kedvedet leled szabadi tásunkban. “Szeretlek, Uram, én erősségem! Az Ur az én kősziklám, váram és szabaditóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.” Szabaditásodat, óh Uram, nem is hálálhatjuk mi meg másként, hanem ha szeretetünk- kel és engedelmességünkkel szolgálunk néked. . .óh mindenható Isten! Légy ami menedékünk ezután is! Ha reánk jönnek a veszedelmek napjai: légy ami támaszunk! Ha legnagyobb ellenségünk, a bűn körülfogna, légy ami erősségünk. / Jó voltál te, Uram, mihozzánk mindig és az leszesz ezután is. “Az irgalmashoz irgalmas vagy, a tökéleteshez tökéletes vagy. A tisztához tiszta vagy; s a visz- száshoz visszás vagy. Mert te megtartod a nyomorult népet és a kevély szemeket megalázod.” Közöld velünk jóságodat életünknek minden órájában. Ámen! TANÍTÁS. Zsoltár 18:20. “És kivitt engem tágas helyre.” így énekelt minden időben Istennek minden szolgája. Pedig ez engedelmességet tételez föl. De ez az engedelmesség soha sem korlátozza az egyén cselekvőképességét. Krisztus senkit sem visz hátrafelé, hanem előre, kifelé, felfelé! Máté tágas helyre került, midőn elhagyta az adószedő fülkét, hogy kövesse a Mestert. Péter soha sem látott nagyobb dolgot a Galileai tengernél mindaddig, mig Jézus meg nem bízta őt azzal, hogy ezutuán már embereket halászszon. Pál a legjobb esetben is csak egy theo- lógiai szőrszálhasogató volt mindaddig, mig Krisztus meg nem jelent néki a damaskusi utón és meg nem töltötte szivét oly szenvedéllyel, mely arra késztette őt, hogy prédikálja az evangéliomot és a megfeszített Krisztust. Ha a pátriárkák, a próféták és az apostolok ma megszólalnának, valamennyien igy kiáltanának: “Istennek soha se mond: ‘Nem’.Hogy ha hiv: menj! Kivisz téged tágas helyre!” Mindannyiunkat hiv az Isten. És biztosak vagyunk a felől, hogy tágas helyre visz bennünket. Mennyire elszomorító mégis az a tény, hogy egyszer csak megvetéssel tekintünk azokra az apró-cseprő dolgokra, melyekkel nap-nap után bíbelődnünk kell. óh áldott az a lélek, aki tudja, hogy bárhová állította is őt a sors: ez az a tágas hely, ahová őt Isten hívta. Boldog azután az az ember, aki bir egészséges képzelőtehetséggel, mely kitolja falait és felemeli tetejét élete alacsony házának és megtölti azt látomásokkal, melyek egy kis jóakarattal, egy kis odaadással, egy kis lelkesedéssel könnyen meg is valósíthatók. Boldog az az ember, aki el tud merülni az irodalomban, mely szélesiti az életfelfogást, alakit ja a világnézetet s gazdaggá teszi az elmét. Kevés ember van abban a helyzetben, hogy sokat utazzék. De ott vannak a jobbnál jobb könyvek: az utleiró, történelmi s tudományos könyvek és a könnyebb súlyú elbeszélések és regények. Minél -több és minél változatosabb dolgot olvasni: ez tölti meg a gondolatok tárházát értékes anyaggal. Valamelyik Írótól azt a tanácsot olvastam, hogy lehetőleg mindig olyan könyvet olvassunk, ami oly életet ir le, mely feltűnően elüt ami megszokott életünktől. Hát erre a tanácsra alig van szükségünk. Valami benső ösztön úgyis ebbe az irányba vezet minket. Érezve, hogy mily szűk körre szorúl tevékenységünk: örömet találunk abban, ha államférfiakról, hadvezérekről, hősökről olvashatunk valamit. A legkezdetlegesebb korszakok és az azokban élt, sokszor túlbecsült, nagyok érdekelnek bennünket. Ismeretkörünket szélesítjük ilyen olvasmányokkal. Boldogok vagyunk aztán mi, ha el tudunk merülni abban a mély és élő hittel teli vallásosságban, mely kiemel bennünket teljesen önmagunkból, fölibe helyez az akadályoknak, teremt körültünk új világot és kivisz bennünket a legteljesebb és legtágasabb helyre, óh boldogok vagyunk mi, ha Isten valóban kivitt bennünket a nemes életnek erre a tágas helyére! Boldogok vagyunk mi, ha elmerülünk a Bibliában, ha átitatjuk a lelket a Biblia egyszerű és örökszép igéivel, ha csordúltig töltjük a tudomány poharát bibliai igazságokkal, ha elöntjük a szivet, a lelket, az elmét a Biblia forrásainak árjával, mert akkor valóban ott élünk azon a tágas helyen hová az Isten hivott bennünket. A Biblia a tudományoknak az a kútforrása, melyből kétezer év óta állandóan merit az emberiség és még ma sem merült ki. Ebből tudjuk meg azt is, hogy min: den más vallással szemben mily sokatfoglal magába a keresztyénség. Ennek a vallásnak alaphangja az egyénnek lehető legmagasabb kifejlesztése. Arra törekszik ez, hogy minden embert királylyá, minden szivet az ö- rökkévalóság trónjává, minden lelket egy imádságos zsoltárrá és minden életet egy megszentelt templommá tegyen. A legigénytelenebb élet is lehet isteni élet. És aki bizonyos a felől, hogy ilyen életet él, az bizonyos lehet a felől is, hogy élete valóban tágas térfogatú. A keresztyénségnek érezhető kiváltsága az, hogy az egyént a lehető legtökéletesebb fokra emeli. Hiába keresnők ezt Konfúcius tantiásaiban. Az értelmen a- lapúló sarkigazságok, a megáll apitásszeríi erkölcstantételek az egyént tökéletesebb gépezetté tehetik ugyan, de a szellemi életnek isteni forrásait nem fakasztják fel lelkében Buddha az e.gyén megsemmisülését taniCsaládi Kör. FAMILY ALTAR. ROVATVEZETŐ: Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkén.
