Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-03-18 / 11. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

3

Az amerikai magyar papság helyzete.

Fichte János Tódor bölcsész, aki 1762 május 19-én született, nem tartotta a miniszterelnökséget nagyobb szerencsének, a falusi papságnál. Szerinte a földön minden olyan kimondíhatlan, leinhatlan kicsiny, hogy boldog érzetet a léleknek nem a társadalmi állás, nem a vagyon, csak az adhat, ha az embert nemes lelkek szeretik, ha tudja, hogy vannak akik sorsunkon meleg, ö- szinte részvéttel csüngnek, ha bennünket az emberiség átkának, terhének, ingyenélőjének nem tartanak!...

Fichte jeles papi diplomával a kezében, ily bölcsészeti felfogása miatt, hiába keresett papságot, mellőz- tetett, kénytelen volt elébb nevelői, később jogbölcsészeti tanári állást elfogadni.

Boldog Fichte.... nemesen tisztán érző lelked mit szenvedett volna, ha történetesen Amerikába kerültél volna papnak?! Visszavágynál a temetőbe. No, de mi amerikai papok is csak oda jutunk egyszer!

A papság nehéz élete elbírálásánál legelőbb is rá kell gondolni az előkészületekre, az elemi, a gymnáziu- mi tanulmányokra. A latin, görög, a német nyelv és irodalom elsajátítására. Az egyetemen, a theologián a görögön kívül a héber nyelv titkaiba való betekintési képesség megszerzésére. A népszerű orvostan egyhaz- jog, a szent beszédek elméleti, gyakorlati életbe való átviteleire. Mily sok nyilvános vizsgát kell kiállania tudományokkal gazdag tudós tanárok előtt. Ismernie kell minden vallásfelekezet rendszerét tudományosan. Ismernie kell az Ádámkori theokrácián kezdve a Buddha, a Brháma dogmáit. A Schakkerek és a macskaimádó egyipomiak hitábrándj ait.

És midőn mindezeket tudja és erről hivatalos pecsétes bizonyítványt kapott, akkor káplán lesz, a háború előtti időkben Magyarországon évi 240 koronáért s teljes ellátásért, amikor a pap kocsisa, ha nem több, de ugyanennyi fizetéshez még mellékjövedelem gyanánt ostorpénzt is kap. Itt Amerikában kapott egy segédlelkész a reformátusoknál lakást, havi $50.00-rt koszt nélkül, a római katholikusoknál, havi $40.00-rt és teljes ellátást. Ugyanekkor egy 16 éves ifjú heti keresete több vala.

E közben az öltönyei szakadozni kezdenek, havi törlesztésre megtanulja szegény káplán az adósság csi- nálás művészetét, ha kivált még özvegy édes anyja is van, kit segít: mire pappá lesz, már kezes nélkül, kurátor aláírása nélkül már be sem bútorozhatja tisztességesen a lakását.

A fiatal lelkész, ifjú léikének törekvéseivel ostorozni kezdi a divatból kiment ócskaságokat, avult rossz szokásokat. Az ifjak által, a képzettebbek által az égig magasztaltatok: az öregek által pedig kedvetlenül fogadtatok, ócsároltatik. Beszédeit az irniolvasni alig tudó ember bírálgatni, kritizálni kezdi: leszólja uton-utfélen azt a papot, aki Európa tudós tanárai előtt tett bizonyságot arról, Fogy az Írás magyarázáshoz ért, hogy az

Isten titkainak méltó sáfára felhatalmazott ige hirdetője!

Ritka, szerencsés pap, aki eltalálja a helyes közép utat. S ezután, ha nőtlen, gyanú és leselkedő ólálkodók léptei kisérik mind otthon, mind vidéken. Ha családos, a nélkülözés, a felhánytorgatott falat, teszik keservessé az ő életét.

Hétköznapokon könyörög buzgó népe előtt, vasárnapokon és ünnepnapokon épületes beszédeivel hivja népét a keresztyéni erények gyakorlására, a Jézus kö: vetésére. Megragad minden alkalmat, hogy a népet a babona ösvényéről leíéritse, az alaptalan félelmek kísértéseitől megszabadítsa, híveit emberszeretetre, törvénytiszteletre oktatja; és mindezért mi a jutalma? a pap ingyenélő! Ez a butaság felfogása róla.

Megkereszteli a kisdedeket, könyörög a szülék s a kisded életéért, beavatja a kereszténység által a Jézus földi egyháza tagjai közzé. Ha elmegy a keresztelőbe s talán nem tud vigadni a mulatókkal, mint ők szeretnék, mert hiszen pl. a felesége beteg, vagy a gyermekek közül valamelyik válságos kórállapotban van: érzéketlennek, ridegnek tartják őt; ha nem megy a keresztelőbe, kevélynek tartják, ha elmegy s örül az örülőkkel, s a toastoknál néhányszor kiüríti poharát: mértéktelen. Ha lakodalomban még nótázik is a mulató sereggel: akkor dőzsölő, tivornyázónak kiálltják ki. Ha papi komolyságát igyekszik megőrizni, akkor alakoskodó, farizeus.

Ez az ameriaai papság helyzete. Ez egész élete fáradozásainak a jutalma. Civakodó, veszekedő házastársak megunván a szerencsétlenül kötött házasság igáját: paphoz mennek. A pap kötelessége a kibékités. Ha kibékiti őket, a papot átkozzák, ha egy ideig újból ösz- szemennek, de a pap az oka, hogy szivükben az egymás iránt érzett jó hajlandóságot nem tudta nekik visszaszerezni. Ha a hallgatói közül valaki beteg, a lelkész kötelessége meglátogatni a beteget és az imán kívül még orvos hivását is ajánlja, s ha mégsem gyógyul meg a beteg, vagy ha épen meg talál halni: a lelkészt okozzák a beteg haláláért.

Uriszent vacsorát évenként, esztendőnként hat iz- benoszt. A kenyeret és bort mindenkinek személyesen a helyébe kell vinni, s ha osztás közben megtörténik, hogy eltéveszti a pap, utoljára kinek nyújtotta a poharat, s másodszor is megkínál pl. egy nőt, aki nem utálja a bornak "italát, örökös haragot vesz a pap magára, hiszen bár akarata ellenére, mint iszákost a pap pellengére állította "ot. Fél egyre kíjő a templomból, szerény ebédjéhez ül.

Jön két-három követ, ágyban fekvő betegnek kell vinni a szent jegyeket. A lelkésznek hivatala parancsol. Testi éhségére gondolnia nem szabad! Halottja van. Vasárnap következik, három szent beszédre kell készülnie. Késő esti órákig olvasgat, ir, tanulgat. A hívek a villanyvilágitási számláit sokalják! Előkészületei után, nyugodtan hajtja fejét szerény nyughelyére, gondjai mellé fekszenek.... az állom szempilláira nehezedik, hóm lokán tanyát vernek a gondredők. Egyszer csak éjfél- után felcsengetik. Haldokló beteg kíván venni uriszent vacsorát. Egy haldokló beteg kíván vigasztalást. A pap-