Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-03-11 / 10. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 9 lemes, erős akaratú, komoly életfelfogásu királyok alatt még lett volna remény a nemzeti függetlenség és boldogulás biztosítására: de mivel épen ez hiányzott legjobban, az asszír birodalom keze egyre mélyebben belenyúlt a zsidó nép életébe. Az utolsó embert, aki meg akarta menteni a nemzetet, meggyilkoták s maga a gyilkos lett királlyá s kilenc évig uralkodott. A teljes széthullást azonban már akkor nem lehetett megakadályozni. Mai leckénk ennek a szomorú korszaknak utolsó esztendei fölött tart szemlét és elsorolja az okokat, a- melyek a nemzetet a pusztulásba kergették. Az első ver sek az utolsó kilenc esztendőről beszélnek, a többiek pedig'visszatekintenek a több mint 200 esztendeig tartó hanyatlási korszakra. Egyszer másszor akadt jóravaló király, előállott néhány lelkes próféta, hogy a vesztébe rohanó nemzetet megállítsa a lejtőn, de az egész idő alatt mégis csak a ravasz, gonosz, lelkiismeretlen emberek befolyása érvényesült, akik azután elrontották magát a népet is. Az igaz Isten tisztelete csaknem teljesen feledésbe merült. Bálványoknak hódolt mindenki, behódoltak a környező pogány népek befolyásának, nem törődtek a tiz parancsolattal. Nem csoda, ha Isten elhatározta, hogy a két testvérország, Izrael és Juda közül csak az egyiket, Judát hagyja meg. A mostani világot rengető időkben, amikor szintén nemzetek pusztulnak el és uj nemzetek születnek, nagyon hasznos lesz, ha mélyebben bele próbálunk pillantani Izrael bukásának okaiba. 1. Izrael kicsiny ország volt, területe alig volt 200 mértföld hosszú és száz mértföld széles. El lehetne mondani róla, hogy ilyen kis ország nem remélheti,hogy állandóan ott marad a térképen. Meg lehetne jegyezni azt is, hogy amikor ilyen kis ország két. hatalmas, nagyravágyó birodalom közé van ékelve, nem lehet reménye a hosszú életre. Nagy hadserege, nagy hadvezére nem volt Izraelnek. A nép sem gondolt hódításokra, a katonai szellem teljesen hiányzott belőle — előbb utóbb el kellett hát tűnnie a nemzetek közül. Mindez azonban nem kielégítő magyarázat. A választ maga a Biblia adja meg, mikor azt mondja: Mindez azért történt, merd Izrael gyermekei vétkeztek Jehova, az ő Is tenök ellen. A történetírók adhatnak különféle magyarázatokat, de az igazság az marad, amit a Isten igéje mond. A nép bűnei hozták el az egész ország számára a pusztulást. A bíin gyöngítette el őket, az engedte be az ellenséget falaik közé, az vitte őket bálványimádásra, az nevettette ki velők az Isten parancsait, az pusztította el őket. Ez igy volt igaz minden időben, igy igaz ma is. Semmi kétség benne, hogy Magyarország szomorú sorsának előidézésében is része volt a rossz vezetőknek, a vallástalan, bűnöknek hódoló népnek. Egy nemzetet csak Istenben hivő, neki szolgáló, munkás, józan életű nép tarthat fönn. A magyar nemzetnek is csak akkor lehet reménye a föltámadásra, ha ezeket az erényeket minél szivósabban megőrzi magában. Magyar szülők, magyar nevelők, a jövő nemzedékek lelkének kialakítása a ti kezetekben van. Neveljetek hivő, imádságos lelkű, munkás, ihazaszerető gyermekeket s akkor remélhettek boldogabb jövőt, “vig esztendőt” a magyar hazának is. 2. A pusztulás nem jött figyelmeztetés nélkül. Isten aggódó szeretettel figyelte az ő választott népét. Prófétákat küldött hozzájuk, akiknek semmi más feladatuk nem volt, csak az, hogy a népet visszavezessék az Isten útjaira. Azokon, akiket a Biblia felsorol, számos más prófétát is küldött az Ur Izraelnek, úgyhogy a nép egyáltalában nem mondhatta azt, hogy az Ur minden előzetes figyelmeztetés nélkül sújtott reájuk. Az Isten hosszutürő s ezt Izrael népe tapasztalta legjobban. Ma is az, erről pedig mi, ma élő bűnös emberek tehetünk tanúbizonyságot. Senkisem mondhatja el, hogy az Isten elfeledkezett róla, hogy nem ismertette meg vele az ő akaratát, hogy az Ur Jézus tanításairól, az ő váltságmunkájáról sohasem hallott. Mindenki tudja, hogy a tízparancsolat mit tilt s a Megváltó mit parancsol. Mindenkinek módjában áll az Isten igéjét magános óráiban olvasgatni, hirdetését a templomokban hallani. Prófétai lelkű keresztyének ma is élnek, akik a lelkek mentését vallják életük legnagyobb hivatásának, vannak lelkes igehirdetők, fáradhatatlan egyházi munkások, ártatlan gyermekek, akiknek lelke az Ur Jézussal van tele, templomok, amelyek szeretettel várnak mindenkit, evangéliumi könyvek, újságok, amelyek mind az Ur szolgálatában állanak, amelyek mind az Ur tanító, dorgáló, bátorító, figyelmeztető szeretetének eszközei. Bennünket sem büntet az Isten váratlanul, figyelmeztetés nélkül, csak akkor, amikor már az ő hosszu- türésének is vége szakad. Hallgassuk meg ezeket az atyai figyelmeztetéseket, nehogy akkor eszméljünk fel, amikor késő, amikor a jó alkalmat elmulasztottük"! 3. Izrael népe könnyű zsákmánya lett a bálványimádásnak, mert úgy gondolkozott: Ezek a szomszédos országok milyen nagyok és hatalmasok, pedig a bálványokat imádják. Mi az igaz Isten választott népe vagyunk és mégis a mi országunk a legkisebb, a mi népünk a legszegényebb. Hány szegény ember van, aki a- zért, mert esetleg a gazdagok jobb módját látja, azokat próbálja utánozni, legalább a hitetlenségben. Hányszor halljuk keresztyének szá jából a szemrehányást, hogy lám, ez vagy az az ember sohasem jár templomba, egyházhoz nem tartozik, kigunyol mindent, mi a vallással van összekapcsolva, nyíltan istentagadónak mondja magát s mégis boldogul. Saját háza, automobilja, pénze van, a jó keresztyén pedig szegény marad. Ne irigyeljük soha senki látszólagos jómódját, szemfényvesztő könnyű életét. Izraelt is az vitte a pusztulásba, mert megirigyelte a szomszéd országok könnyű, de bűnös életét. Isten nem földi jólétet, nem könnyű földi életet ígért azoknak, akik követik. Senki sem azért keresztyén, mert itt a földön akar magának kincseket szerezni az Isten segítségével. A mi jutalmunk a mennyek országában van éltévé számunkra. Éljünk úgy, hogy ezt az örökkévaló jutalmat érdemeljük meg elsősorban. A többiek úgyis “hozzáadatnak’’ ehez. Ezt a vasárnapi iskolai leckét kidolgozta Vasváry Ödön pittsburghi lelkész.
