Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-03-04 / 9. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 15 két s elfajult életet éltek, teljesen átadván magukat a részegeskedésnek, mulatozásnak és mindenféle kicsapongásnak. S ami még rosszabb volt, a bálványimádás egyre jobban terjedt a nép között. Különösen Izraelben voltak a viszonyok igen szomorúak s Ámos próféta kemény figyelmeztető szavai elsősorban ennek az országnak szóltak. , Ámós feladata z volt, hogy ennek a jólétben és bűnben élő népnek felnyissa a szemeit s emlékeztesse őket az igaz Istenre, aki látta minden tettüket s hogy a gazdagokkal is átéreztesse a szegény nép szükségeit. Nehéz feladat az ilyen minden időben s igy Ámós feladata sem volt könnyű, ő tisztán látta, hogy az elpu- hult, semmi komoly dologgal nem törődő nép csakis romlásába roban s ezért megbízatását a legnagyobb buzgósággal igyekezett teljesíteni. A prófétta azonban szegény és külsőleg egyszerű ember volt, akinek intő szavait épen úgy kinevették, mint ahogy először Jónást is kigunyolták Ninivében. Általában ez a sorsa azoknak az embereknek, akik valami nagy változást akarnak előidézni egy nép életében. Luther Mártonnak is ez jutott először osztályrészül, Lincoln Ábrahám sem menekülhetett meg tőle. Először mindig kinevetik, bolondnak tartják azt, aki valami uj dologgal áll elő. Bell, a telefon feltalálója csaknem koldusbotra jutott már, úgyhogy az utcán szólított meg embereket, hogy elmagyarázza nekik a találmányát, de majdnem mindenki gúnyolódva hagyta ott. Ámos azonban, mint minden agy lélek, nem nyugodott. Megbiza-' tását becsülettel el akarta végezni s nem törődött az emberek gúnyolódásaival, akik közül az egyik pap még hazaárulással is megvádolta. A pogány papok természetesen halálosan gyűlölték a szigorú életű prófétát s ezért emelték ellene a hazaárulás vádját. Ráparancsoltak, hogy pusztuljon el onnan és ne merészeljen többé a néphez szólni. Ámós azonban kij eletette, hogy ő nem a maga öószántából vagy nagyravágyásából lett prófétává. Isten volt az, aki elszóliototta őt békés munkájától s ő adta neki a prófétai megbízást. S mindaddig, ameddig az Ur mondani akar ő általa valamit az ő népének, ő mondani is fogja. Ámós működése azonban nem járt eredménnyel. Szavait nem hallgatták meg s következő leckénk elmondja majd, hogy az intő szavak visszautasításának és kinevetésének milyen követkeményei lettek. Ámós működéséből és szavaiból sok mindeféle tanulságot le lehet vonni, de a legnagyobb tanúság belőle az, hogy a biin zsoldja mindig a Hálál. A bűnt mindig büntetés követi, akármi is legyen az a biin. Legyen hár bálványimádás, kicsapongás, részegeskedés, naplopás, felfuvalkodottság lopás, rablás vagy bármi más, már mindegyik e’őre magában hordja a büntetését. 1. A történelem elég bizonyságot nyújt arra, hogy a züllött, kicsapongó életű országok a lehető legrövidebb idő alatt elpusztulnak. Az ilyen élet csaknem minden esetben a nagy gazdagság és hatalom eredménye. A római birodalom akkor kezdett hanyatlani, amikor a nép régi erényei eltűntek s becsületes, igaz életű ember alig volt az egész birodalomban. El is pusztult. A hanyatlás jeleit mi májunk is láthatjuk itt az Egyesült Államokban, amely a háború következtében óriási kincsekhez jutott, amelyben számtalan a máról holnapra meggazdagodott ember, akik a könnyen jött vagyonnal könnyen is bánnak. A példa ráragad a szegényebb emberekre is. Csak igy lehet hogy az Egyesült Államok népe az elmúlt esztendőben 8710 millió dollárt költött, fényűzésre, amiből egyedül dohányra elment 1800 millió dollár candyre ezer és automobilra 200 millió. A jólét és fényűzés ugyan megcsappant most már, de a leg- szomorubb eredmény, az istenfélelem csökkenése nem szűnt meg. A túlságosad könnyű és vidám élet elfeledteti az emberekkel az élet legnagyobb igazságait. A földi vagyon növekedése és az istenféelelm csökkenése hozta magával azt is, hogy az emberi társadalom mindinkább osztályokra tagozódik, amely osztályok között az ellentét, sőt az ellenségeskedés is mindig nagyobb lesz. Ami természetes is. A szegény, elnyomott és kizsákmányolt, dolgozónép nem tudja lelki felháborodás nélkül nézni a tétlen és fényűző életet, amit sokan folytatnak. Ámós idejében is igy Volt. ő is látta a kiáltó és igazságtalan ellentétet az egyes osztályok között és egyforma igazságot, tisztességes megélhetést követelt mindenki számára. Rámutatott, hogy a gyöngébbekkel senkinek sincsen joga embertelenül bánni, hogy a köz legnagyobb terheit a legerősebbeknek keli hordozni s hogy a gazdagság, hatalom azért van, hogy hordozzák ezeket a terheket, nem pedig azért, hogy kibújjanak alóla. A francia nép elnyomása, a legfelső körök hallatlan fényűzése és bűnei a. frncia forradalmat készítették csak elő, amelyben megbünhődtek a- zok, akik az országot a lejtőre vitték. Amint az egyes ember, úgy egész nemzetek sem vétkezhetnek büntetlenül. A lecke azonban nemcsak a fényűző gazdagoknak, hanem minden embernek szól, tehát a szegényeknek is. A szegéy emberek között is vannak, akik megfeledkeznek magukról s átadják magukat ugyanazoknak a szén vedélyeknek, amelyeket Ámós próféta ostorozott Izraelben. A mértéktelenség, részegeskedés egyformán biine minden társadalmi osztálynak s ellene minden embernek, minden keresztyénnek egyforma elszántsággal kell harcolnia. Ez az ország most már szigorú törvénnyel tilt minden szeszes italt, de az emberek mégis sokféle uttat módot találnak a törvény kijátszására. Amikor az Ur Jézus azt mondotta, Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené, azt értette alatta, hogy az Isten törvényei mellett a világi törvényeknek is engadelmeskedníink kell. Igyekezzünk mindig megmaradni a rendes, józan élet utján, amely nem tagadja ugyan meg tőlünk a megengedett szórakozást, de Isten és embertársaink ellen- való véteknek tartja a dorbézolást és kicsapongást. Ápoljuk szivünkben az egyiittéi’zés, a cselekiiő felebaráti szeretet érzelmeit, hogy mindenkor készek legyünk segíteni azokon, akik súlyosabban érzik az élet terheit, mint mi. Ámos üzenete ezt akarja az emberek szivébe írni. Ezen vasárnapi iskolai leckét kidolgozta Vasváry Ödön, pittsburghi lelkész.
