Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-03-04 / 9. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. járult hozzá az otthonos légkör megteremtéséhez a szives házigazda, aki testünknek kényelmes pihenőhelyet, jó táplálékot készíttetett. Mindennel ellátott minket az utolsó — törülközőig. Vendégünk, Takaró Géza, természetesen nemcsak az esti Istentiszteleteken prédikált, hanem részt vett délelőtti és délutáni tanácskozásainkon is. Sőt szerdán este amerikai testvéreinknek vetített képekkel illusztrált hatásos előadást is tartott angol nyelven. Buffaloi, lackwannai és tonawandai látogatásunk ideje tehát nem múlt el nyomtalanul. Hisszük, hogy nem csak reánk, lelkészekre tett mély benyomást ez a látogatás, hanem a gyülekezetekre, a hívők lelkére is. Ezek a virágzó és gyümölcsöző egyházak, melyek nem egy és ugyanazon egyházi fenhatóság alá tartoznak, ennélfogva nincsenek szervi egységben és szervi közösségben, hanem amelyek közül egy a Presbyterian, kettő pedig a Reformed Church gondozása alatt áll, ékes példaadói azoknak, akik az egyházi hovatartozandóság kérdésein pártoskodva mondják: én a Pálé, én pedig Apollósé, én pedig Kéfásé vagyok. A Bethesda Lelkészi kör legközelebb összejövetelét Clevelandban az Első Egyháznál fogja megtartani Márczius 19-25. napjain. Református egyházaink e legnépesebb és sok tekintetben legelső gyülekezetébe, ahol oly nagy méretű és oly gyorsan haladó evangelizáló és egyiháztársadalmi munka folyik, mint sehol másutt ref. egyházaink között Amerikában, reményteljes várakozással készülünk! _______ *) Midőn a fennti érdekes és lelkesítő leírást Nt. Bogár Lajos toledoi lelkipásztor ur tollából közöljük,— egyszersmind e sorok utján is felkérjük őtet arra, hogy ne feledkezzen meg ily nemű referádát majdan küldeni nekünk a clevelandi evangélizálo összejövetelről sem. Az ilyen irányú és tartalmú czikkek azok, melyek lapunkban való megjelenésre első sorban tarthatnak jogosultságot. Köszönet a figyelemért a czikkirónak. Szerk. Válasz. a magát Amerikai Magyar Református Egyház címen nevező Episcopális Magyar Egyházmegye vezetőjének. Az Amerikai Magyar Népszava igen tisztelt Szerkesztőjének szives engedelmével hosszú hallgatás után kényszerítve érzem magamat arra, hogy önnel szemben nem az eddigi cikkező urak igazait védjem, de fent nevezett lap 14-iki számában a kért bizonyítékokat úgy Önnek, mint minden megfontoltan Ítélő népünknek kezéhez szolgáltassam. Napi és heti lapjaink közül nem egy teljes egészében közölte a konventi kiküldöttek által kötött Tiffini-Egyezményt. Vájjon ön mikor szemfor- gatóájtatossággal rebegi a kenetteljes szavak halmazát, gondolja, talán jobb, ha az igazság véka alá rejtve marad?... Nem úgy Uram... Eddig az ön ellen irók ön szerint megfontolva és tudatosan közöltek alaptalan híreket, én elkerülni óhajtom e fenti vádnak még csak látszatát is és oda folyamodok, a honnan vett bizonyítékok súlya alatt az önök igazi, másként református neveze- tök, az által megsemmisülnek. 1921 október 26-ról keltezetten a Prot. Episcopál egyház központi hivatalától Mr. Thomas Burgers secretary of Foreign-Bom Americans Division aláírással vettem az önök által kötött Princetoni Egyezmény hitelesített másolatát angol nyelven; felhivatván, hogy ezt a gyülekezet körében tárgyaltassam. Én biz azt nem cselekedtem, de “ad acta” tevén, átadtam a feledésnek. Látva azonban, hogy ön az óvás aláírói között engemet is ért megrovás után tovább folytatja kegyességtől csöpögő, eszmefuttatásait, legyen szabad utalnom, — úgy hiszem jó részben az ön által is szerkesztett — Egyezmény pontjaira. Ha a szerkesztő ur engedelmet ad lapjában, úgy hajlandó vagyok a hivatolt egyezményt teljes egészében leközölni, most legyen elegendő válaszul a szemelvényes kivonat. Az egyezmény bevezető sorainak 4-ik kikezdése szó szerint igy hangzik: “Amennyiben a nevezett parochiák és missiók kívánnak az Episcopál Egyház gondozása, felügyelete és segélyezése alá jönni és a prot. Episcopál Egyháznak püspökei, mint az egyezmény harmadik része, hajlandók a nevezett parochiák és missióknak ilyen gondozást, felügyeletet és segélyt adni a következő feltételek alatt.” E pontok csupán lelki kapcsolatot képeznek ön szerint, holott nagyon is szorosra fűzik a szálakat az Episcopál Egyházzal. De beszéljenek a feltételek: “1. Minden parochia vagy missió aláveti magát a- ma kerület püspöke személyes lelki felügyeleti és kormányzási jogának, amelyben él.” Hol itt Uram a független magyar Református egyházi szervezet? “2. Nevezett parochiák lelkészei anélkül, hogy eddigi lelkészi jellegüket semmisnek tekintenék, hajlandók felvenni a prot. Episcopál egyház püspökeinek kezéből a pótló felszentelést az Episcopál egyházkivánal- mai szerint”. Hiszen csak igy lehetnek önök magyar Episcopális papokká, de miként is nevezhetik magukat tovább Református lelkészeknek, a mikor fölszentelt plébánosokká lettek? “3. Nevezett parochiák vagy missiók alakíthatnak magoknak olyan szervezetet, melynek neve: Magyar Convocatio vagy Egyházmegye, annak vezetője az egyházmegye dékánja, ki évenként lesz kinevezve a püspöki tanács által az egyházmegye ajánlatára... Kötelessége a magyar episcopál munka terjesztése... tanácsadó- alárendeltje minden kerület püspökének... fizetését az elnök püspök és a tanács állapítja meg és utalja ki..” Hol van itt nevezve az önök szervezete Magyar Református és Független Egyháznak, mikor nagyon is függő helyzetbe jutva nem alkotmány szerint, csak kikötött egyezségben kapnak mézes madzagot egyházmegyét játszani, aminek jogköre egyenlő a semmivel, mert hiszen minden a püspöki tanácstól és püspököktől függ, mint Ön annyira szereti hangsúlyozni Apostoli eredettel? Bizony csak Magyar Episcopális Egyház- megyésdi az és nem más, ha valaha ön dékán ur hív szolgálataiért püspökké lép elé, akkor sem lesz abból Református Egyházkerület. ”4. Minden parochia vagy missió vagyonának bir- tokjogcime a tagok ellenőrzésében marad a következő
