Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-02-25 / 8. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

5

pálisokkal, kérdem: ki fogja őket ezen a Lambeth Con- ferencián képviselni ? Hiszen ide csak a püspökök hivatalosak. Már pedig úgy tudjuk, hogy ennek az új Epis- kopális Református Magyar Kálvinista csudaszervezetnek nincsen püspöke s az egyezmény szerint nem is lehet.

Az igazság, édes testvérem, itt is csak az, hogy ennek az episkopális magyar mozgalomnak teljességgel semmi köze nincs a Lambeth Conferenciához. Nem a Lambeth Conferencia alapján egyesülnek ők, hanem a princetoni egyezmény alapján. Ez a tiszta, kálvinista igazság. De hát ez a princetoni egyezmény úgy a maga valóságában a kálvinista fülnek igen sértő hangon cseng. Ezért kell abba belekeverni a Lambeth Confe- renciát: egy újabb episkopális magyar maszlagot. így aztán legalább még zavarosabb lesz az egész episkopális kérdés s több a reménység arra, hogy sokan meg nem értvén a dolgot, hallgatnak megtévelyedett papjuk tanácsára és növelik a hitehagyottak táborát.

Szeretnék még sokat, igen sokat mondani erről a kérdésről. De egyenlőre elégnek tartok ennyit. Ez a mozgalom úgyis meg fog halni. Mert nem lehet egy olyain ügy életképes, mely nyilván dacban fogamzott, ferdítésben született és azóta is félrevezetéssel melengetik és maszlaggal táplálgatják kedves papáik.

i********************************************

EPISCOPALISTA VAGY REFORMÁTUS?

(Anglo-szláv vagy magyar?)

i********************************************

Episcopálista egyháznak nevezzük az angol államegyházat. (Anglican Church, vagy más néven Established Church of England) Erről az egyházról mi magyarok alig szoktunk valamit hallani és röviden csak azt szoktuk róla mondani, hogy: dogmatikailag bizonyos mérsékelt kálvilizmus jellemzi, szertartásai pedig meglő hetősen pápistásak, püspökeinek pedig túl nagy hatalmat ad és ezért püspöki vagy episcopálista egyháznak is nevezik.

Az elmúlt hónapokban azonban több Ízben is hallottuk említeni azt, hogy az amerikai keleti egyházmegyébe tartozó magyar ref. lelkészek az angol püspöki egyházhoz csatlakoztak, (sőt állítólag a volt budafoki ref. is hozzájuk csatlakozott.) Ezt a csatlakozást az “Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 1921 október

15-iki számában igen helyesen hitcserének mondja és igen erélyesen rámutat arra, hogy az anglikán egyháznak konfessziója (a 39. Hitcikkely) nem határozottan kálvini, szervezete pedig félkatholikus; hogy mennyire nem egy egyház a református és az anglikán, az abból is megtetszik, hogy a csatlakozott lelkészeket az anglikán püspökök újból fölszentelik, mert a református pap szentelést érvénytelennek tekintik: az anglikán egyház azt tanítja, hogy püspökei isteni rendelés szerint szabad rendelkezési joggal bírnak úgy a lelkészek, mint a gyülekezetek ügyeiben, holott a magyar ref. fölfogás szerint a püspök csalt primus inter pares, első a vele egyen lő lelkészek között, aki nem szólhat bele rendelkezőig egy lelkiismeretesen munkálkodó lelkész dolgába sem. Mindezeknél fogva tehát a ref. embernek az anglikán vagy episcopálista egyházba való áttérése visszafelé való haladás.

Jellemző különben az anglikán egyházra az is, hogy a benne rejlő kevés református kovász hatását nem igen lehet rajta látni, sőt idők folytán mind jobban elidegenkedett a ref. egyháztól, sőt szinte azt mondhatnék, hogy magától a protestantizmustól is. Ezzel szemben azonban a legmesszebbmenő engedményeket tett a római katholiczmusnak, amellyel több ízben kacérkodott is egyesülési szándékkal. Az elvtelenségnek legnagyobb foka azonban az, hogy az anglikán egyház a római ka- tholicizmust gyűlölő görögkeletiekkel is próbált több Ízben egyesülni, mely célból együttes konferenciákat is tartottak a görögkeletiekkel 1717—23, 1862-ben, 1874-ben, stb., de remény nélkül.

Ezek után természetesen egy csöppet sem csodálkozhatunk azon, amikor a “Magyarság” cimü magyar napilap 1921. dec 31-ediki számában feltűnő betűkkel irt ilyen címet olvastunk az említett újság első oldalán: “Az englikán egyházat egyesíteni akarják az ösz- szes szláv egyházakkal; angol világhatalmi terv a szlá- vokkal való egyesülés alapján: vallási eszközök a britt nagyhatalom szolgálatában, stb. Mindnyájan emlékezünk arra, hogy elég sűrűn látogatták az anglikán egyház fejét, vagy főbb egyházi méltóságait, a canter- bury-i érseket, hol az orosz szent szinódus ki küldöttei, hol a londoni gör. kel. egyház főpapja, és a konstantinápolyi orosz archimandrita, no meg aztán — last but not least — az athéni görög érsek és... Velimirovits a szerb orthodox püspök; sőt újabban az anglikánok az “orosz szovjet egyház” hierarchiai szervezkedése iránt is komolyan érdeklődnek.

No most! ha sikerül valami ügyes “diplomáciai kombináció” révén a szláv és az anglikán egyházak egyesítése, akkor az anglikán egyházhoz már tényleg csatlakozott amerikai magyarok csap óstul papostul au- tomatice egyesülnének a szlávokkal, a magyarság legdühösebb ellenségeivel.

Egyébként, — szoktam mondogatni, — ha tudni akarod, hogy mi az az episcopalizmus, kérdezd meg a skót református egyháztörténészeket. Közülük pl. egy igy nyilatkozik:

“Bizonyára van valami igazság abban a véleményben, amely azt mondja, hogy az anglikán egyház a ke- resztyénségnek a legképtelenebb és legkövetkezetlenef)b egyházi rendszere és formája, amely túlságosan nagyra van az ő katholicitásával (egyetemességével.), holott ezen egyetemessége nem áll másban, mint abban, hogy összekombinálja és megtűri az egymással semmiképpen össze nem illő pápista liturgiát, kálvinista hitvallást és arminianus papi rendszert. És az anglikán egyház reak- cionárius hajlandósága és exkluzivizmusa nem nyújt semmiféle olyan alapot, amelyen létre hozható volna a ref. egyházzal való reális unió. Az anglikán egyház több mint két századon keresztül, a gyakorlati életben bizonyos lenézéssel bánt a ref. egyházzal, amellyel megszakította a lelkipásztori szolgálatnak azelőtt szokásban volt kölcsönös igénybevételét; azonkívül az anglikánok, bár e tekintetben javulást színlelnek, szolgai módon utánozzák a középkori róm. kath. egyházat.... Hogy az anglikán egyház radikális reformon menjen át, hogy papsága alázatosan mondjon le a pompázásról, hogy egyháztagjainak őszinte és egészséges vallási ér-