Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-02-25 / 8. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. jelzi, hogy az 1922-ik év tavaszán kijön Amerikába, hogy itt gyűjtést rendezzen a debreczeni kollégium segélyzésére. Jegyző a levél felolvasása után indítványozza, hogy az egyházmegyei közgyűlés kérje fel a püspök urat, tervezett amerikai utjának az elhalasztására. Beható vita után egyházmegyei közgyűlésünk az indítványt egyhangúlag magáévá tevén, komoly megfontolással és teljes határozottsággal arra kéri a püspök urat, hogy amerikai útját halassza jobb időkre. Részben az itteni gazdasági helyzet, részben a magyarországi politikai viszonyok és a püspök urnák azokban történt részvétele, valamint ezeknek az amerikai magyarság körében támadt visszhangja végül, de utoljára az amerikai magyar református egyházaknak a mostani egyházpolitikai helyzete mind azt követelik, hogy e válságos időkben óvjuk meg egyházainkat is, püspök urnák tisztelt és szeretett személyét is, minden eshető rázkódástól vagy ellenőrizhetlen és elkerülhetlen következménytől. Egyházmegyei közgyűlésünk azt szeretné, ha egy ilyen utazás alkalmával odaállhatna kedves vendége mellé és magára vállalhatná az ut sikerének a biztosítását, de legnagyobb sajnálatára a jelen helyzetben semmi ilyen nemű vagy hasonló felelősséget magára nem vehet!” Ez az a határozat, amelyet Szerkesztő ur is ab in visis elitéi! Nagytiszteletü Szerkesztő ur épen olyan jói tudja, mint a nyugati egyházmegye tagjai tudják, hogy ez az idő nem alkalmas arra, hogy egyházközségeinkben püspök látogatás történjék. Ennek a Balthazár — féle látogatásnak olyannak kell lennie, amilyen méltó hozzá és méltó az amerikai magyar református egyházakhoz. De most, amikor egyház községeink mindenike a paizsos férfiúval küzd, most a mikor egyházunk tagjai alig bírják a mindennapi kenyeret megkeresni, a mikor köszöbön áll a nagy szénsztrájk, amikor a munka nélküliek száma borzalmas módon meg fog növekedni: mi nem tudjuk ajánlani a püspök urnák, hogy most jöjjön ki! Nem akarok itt politázálni, bár erre is volna elég anyag: de azzal legyen tisztába mindenki, hogy még e- zen a téren is a püspök ur iránt érzett mélységes szeretetünk és megbecsülésünk volt az indító ok, melynek alapján most nem javasoljuk ki jövetelét Ott van a mi legsúlyosabb indokunk: egyházi helyzetünk: Hát ki merné állítani, hogy ez az idő alkalmas arra, hogy most jöjjön ki a püspök ur? Ma, a mikor a szakadozás korát éljük, amikor egyházi életünk mind szélesebb felekezeti térre terjed ki, amikor még harcolunk: alkalmas ez idő arra, hogy a püspök ur látogatóba jöjjön? Bizony nem! Látogatása újabb tüzeket gyújtana meg s ebben a tűzben eléghetne a reformátusság! íme már a konventi kiküldöttek személyét is szeretné a szerkesztő ur is belevinni a harczba, hátha még Balthazár püspök ur meglátogatja Nánássyékat, vagy a független egyházakat: mi lesz akkor?! Azt mondja ugyan a püspök ur, hogy a mint magán ember jön! Ez teljesen kizárt dolog. Balthazár Dezső “püspök” nem csak Debreczenben, hanem Amerikában is és püspöksége mellett még a konvent elnöke is. Ezt a méltóságot nem lehet levetkezni! A legsajnálatra méltóbb o- koskodás, amikor egy papazt állítja, hogy ő csak addig a pap, amig a katedrában van. Egy pap mindig pap, az életnek minden körülménye között kell, hogy ezt é- rezze. A püspök ur sem magán ember, hanem püspök és konventi elnök. Ez a nagy hivatala amelyet közbizalomból kapott, nem vetkezhető le az életnek semmiféle kö- rüménye között. Természetes, hogy mi mindnyájan a legnagyobb sikert szeretnők a püspök urnák biztosítani. De ezt a jelen körülmények között senki sem biztosíthatja. Ezért sokkal tisztességesebb most az ut előtt arra kérni, hogy tutját halaszsza el, mint itt hagyni cserbe, amikor már itt van s itt mondani meg azt, melyen helyzetben vagyunk.! Én azzal teljesen tisztába vagyok, hogy egyházi téren ennek a ki jövetelnek nincs semmi akadálya. Tisztába vagyok azzal, hogy akár a mi egyházunk, akár a Presbyterian Church szívesen látja a püspök urat: de azt is tudom, hogy azt a célt, amelyet maga elébe kitűzött a püspök ur, csak féligmeddig foga elérni vagy még annyira sem, mert bizony megnehezült itt az idők járása felettünk! Én teljes tisztelettel előterjesztettem mindezeket a püspök urnák is s kértem, hogy legalább az őszig várjon a ki jövetelével. Akkora már csak megjavulunk a viszonyok minden tekintetben s akkor az útja is sikeresebb lehet. Nem tudom belátni, hogy egy ilyen halasztást kérő határozatnak miért kellett olyan nagy port vernie fel s miért kell rásütni arra a szeretetlenségnek a bélyegét!? Ez a határozat a legnagyobb szeretetnek és tiszteletnek a megnyilatkozása, mert nem akarja a püspök urat csalódásoknak kitenni, hanem arra törekszik, hogy annak idején minden reményét betöltse! Kalassay Sándor a nyugati egyházmegye esperese. *) A REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK múlt heti sz. ban szóról szóra közöltük azt a czikket. melyet maga Főt. Dr. Baltazár Dezső debreczeni ref. püsnök. conventi elnök Ur irt és tett volt közzé/a LELKÉSZEGYESÜLET ez. hivatalos egyházi lapnak legutóbb hozzánk jutott számában. Magunk részéről megjegyeztük, hogy érthetlenül ridegnek, bizonyos fokig tapintatlan, ha nem sértőnek találtuk az e. m. nek ez ügyben hozott azon határozatát, melyet a napilapokban olvastunk. — a mint hogy ilyennek találta azt maga Dr. Baltazár püspök is. Felette örvendünk azért a Nt. Kalassay Sándor esperes ur hozzánk küldött fennti nyilatkozatának, mely teljesen elveszi az élét az e. m. határozatának, miután nyílt őszinteséggel tárja fel ä püspök ur előtt az indító okokat, melyek a határozát hozatalára késztették a gyűlést. Egészen bizonyos az, hogy a jelen idő és viszonyok nem alkalmasak arra, hogy a püspök ur amerikai látogatása a sikernek csak legcsekélyebb eredményével is kecsegtesen. Hogy e tekintetben mennyire egy véleményen vagyunk az e. m.-vel. bizonyítja az is, hogy annak idején, mikor a püspök úr a kijövetelre vonatkozó szándékát közölte lapunk szerkesztőjével, — mi felkértük Nt. Meleg Gyula lelkész urat, hogy nevünkben Írjon a püspök umak és kérje fel őtet arra, hogy halassza el tervezett amerikai útját. Ha az e. m. gyűlésnek vonatkozó határozata helyesen látott volna világot a napilapokhoz beküldött tudósításokban, — eleje lett volna véve minden nehézményezésnek, vagy féleértésnek. Az esperes ur nyilatkozata különben minden további kimagyarázást feleslegessé tesz. Szerk.
