Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-02-18 / 7. szám
10 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE FEBRUÁR 26-RA. Aranyige: “Az Ur angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.” (Zsolt. 34:8.) Elizeus mennyei védelmezői. (2 Kir. 6:8-23.) A szomszédos Szíria királya, Benhadad, számos ízben megtámadta seregével Izrael országát. Mivel a két ország között természetes határ, hegylánc vagy folyó nem volt, a támadást akármikor keresztül vihette. A betörések azonban nem sikerültek. Mintha Izrael királya valami titokzatos módon értesült volna a sziriai király minden tervéről, seregével mindig ott volt, ahonnan a támadás jött. Szíria királyát rendkívül bántota a dolog. Egyebet nem tudott gondolni, mint azt, hogy az ő bizalmas emberei között árulónak kell lenni, aki minden tervet tudat az ellenséggel. Kérdőre is vonta őket, de egy közülök igy felelt a gyanúsításra: Nincs közöttünk áruló, hanem Elizeus próféta az, aki a terveidet Izrael királyának tudomására hozza. A király elhatározta, hogy elfogatja Elizeust. Mikor emberei megtudták, hogy a próféta hol tartózkodik, a sziriai király nagy sereget küldött ellene, amely az éj sötétségének leple alatt körülfogta a várost, ahol Elizeus tartózkodott. Az ellenséges sereg ottlétéről senki sem tudott semmit, úgyhogy mikor reggel Elizeus szolgája kitekintett, elrémülve látta az ellenséges katonák sokaságát. Kétségbeesetten rohant be urához, a- ki azonban megvigasztalta, azt mondván: Ne félj, mert többen vannak akik vannak, mint akik ő velők. Azután imádkozni kezdett a próféta s imádságának hatása a- latt a szolga is meglátta, amit addig nem látott, hogy őket is valami titokzatos hadsereg veszi körül, akiket az Isten rendelt oda az ő védelmükre. Elizeus kérésére azután az Isten vaksággal sújtotta a sziriai sereget. Az igy szemiikvilágát vesztett ellenséges harcosokat Elizeus bevezette Samariába, Izrael királya elé. A király, Jehorám, megkérdezte tőle, hogy vájjon lemészárol- tassa-e valamennyit? Elizeus azonban védelmükre kelt s azt ajánlotta a királynak, hogy bánjék velők jól s bocsássa őket haza. Úgy is történt. Nagy lakomát rendeztek az ellenséges "katonák részére, akik felfrissülve, hálás lélekkeltértek azután haza. Hálájukat azután kimutatták azzal is, hogy többet a sziriai seregek nem háborgatták Izrael országát. Ez az utolsó leckénk Elizeus prófétáról, Illés kiváló tanítványáról és utódjáról. Az ő pályafutása nem volt olyan viharos, mint Illésé, mert munkája is sokkal könnyebb volt. Jehorám, a király, sokat tett annak az érdekében, hogy a bálványimádás végleg megszűnjék Izrael népe között. Elizeus jó barátságban élt a királlyal, úgy hogy élete sokkal nyugodtabb és boldogabb volt, mint Illésé. Természetes is egészen más volt, mint mesteréé, mert míg Illés leöl ette Baál papjait, Elizeus maga szabadította meg azokat az ellenséges katonákat, akik az ő elfogatása céljából támadták meg az országot. Mi, most élő keresztyének, a következőket tanulhatjuk meg Elizeus életének e csodálatos eseményéből: 1. Elizeus nemcsak hii szolgája volt Istennek, hanem hü fia volt földi hazájának is. Izrael népe abban az időben sem volt teljesen mentes a bálványimádástól, de ETizeus minden hibája dacára is szerette hazáját és honfitársait. Az Istenhez és a hazához való hűség olyan erények, amelyek nemcsak hogy nem zárják ki egymást, hanem egyiket a másiktól nem is lehet elszakítani. Isten szolgálata után hazánk szogálata a legszentebb kötelességünk. Nekünk, amerikai magyaroknak, szülőhazánk mellett szeretnünk kell fogadott hazánkat is. Mindkettőnek vannak hibái, hiszen mindkét ország emberekből áll: de amint Elizeus nem fordult el hazájától, amiért sokan bálványimádók voltak honfitársai közül, épen úgy nekünk sem szabad elfordulnunk szülőhazánk és fogadott hazánktól, csak azért, mert nem minden úgy megy bennök, amint mi szeretnék. Mint a- lattvalóknak, mint keresztyéneknek mindenkor meg kell tennünk azokat a kötelességeket, amiket hazánk elvár tőlünk. 2. Az ősrégi közmondás azt ,mondja, hogy ahol legnagyobb a veszély, ott legközelebb a segély. A mi hitünk azonban ennél is többet mond: azt mondja, hogy Isten nemcsak a veszedelem idején, hanem mindenkor mellettünk van. A baj csak az, hogy sok ember csak akkor gondol erre, afnikor már a veszedelem nagyon közel van hozzá. Elizeust nem ijjedt meg az ellenséges seregtől, mert rendületlenül bízott benne, hogy segítségére jön. Sőt látta is azt a mennyei sereget, amelyet Isten küldött védelmére. Ha testi szemeinkkel nem is látjuk azt a védelmet, amit Isten küld nekünk az élet minden körülménye közepette, hitünk szemeivel, a lelkűnkkel éreznünk kell. Boldogtalan, vak az olyan ember, aki az életnek épen ezeket a láthatatlan, de azért legnagyobb értékeiről megfeledkezik. A hit, reménység, szeretet, hűség, igazság, mind olyan dolgok, a- melyeket kézzel megfogni nem lehet, de amint a fölül élet legbecsesebb dolgai is láthatatlanok, mint pl. a villanyosig, a rádium sugarai — épen úgy ezek a láthatatlan leki kincsek a lélek legnagyobb erősségei. Mily boldog az az ember, aki azzal a tudattal tér pihenőre, hogy az Isten láthatatlan segítsége fog őrködni felette. Aki ebben él, az nem fog visszariadni, akármilyen nagy feladatok tornyosulnak is elébe reggelre kelve. 3. Elizeus az ellenség szeretetére is olyan példát adott, amihez abban az időben nem voltak szokva, sőt amit még ma sem tudnak igazán követni az emberek. Elizeus nem követte Illést abban, hogy az ellenséget tűzzel vassal irtani kell. Még ma is sok ember gyönge- ségnek, gyávaságnak tartja, ha valaki jószivii tud lenni még ellenségével szemben is. A szeretet, sőt túlságos szigorúság miég az egyházi életbe is belopja magát, a- hol azután annál rosszabb gyümölcsöket terem. Ha Elizeus azt a tanácsot adja a királynak, hogy ölesse le a foglyokat, ez a kegyetlenség csak újabb bosszúra sarkalta volna Szíria népét és vége hossza nem lett volna a vérontásnak a két ország között. Elizeus a lemészárlás helyett megvendégeltette az ellenséges katonákat, hazaengedte őket, az eredmény az lett, hogy az ellenség megszégyenült. A szégyen és a hála azután nem engedte meg nekik, hogy tovább is zaklassák Izrael országát s igy sok ártatlan megmenekült, akik a bosszúhadjáratok alatt életüket vesztették volna. Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok azokért, akik titeket üldöznek: ez volt az Ur Jézus tanítása. Elizeus, mint igaz ember, az Isten Lelkének engedelmeskedett, .amikor jósággal fizette vissza az ellenség rossz szándékát.
