Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-02-05 / 6. szám

16

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

meg nekünk azokat a hibákat, tévedéseket és rnulasz tásokat, melyeket elkövettünk!

Könyörgésünkben arra kérünk, irgalmas Atyánk, hogy ezt az esztemdőt tedd számunkra gyümölcsözővé/ Naponként szülj bennünket újra! Vigy közelebb a tökéletességhez/ Világosítsd meg elménket, hogy minden új reggelben egy-egy új évet lássunk/ Nemesítsd érzelmeinket, hogy jellemünk izmosodjék/ Tégy bennünket oszloppá a te templomodban! írd fel szívünkre a te szentséges nevedet és a te városodnak, az új Jeruzsálemnek, nevét, hogy akikkel érintkezésbe lépünk, olvashassák rólunk a te jóságodat, szeretetedet, igazságodat és szentségedet.

A te nevedben kezdjük és engedd, óh Atyánk, hogy a te nevedben folytassuk és végezhessük is be ezt az új esztendőt! Ámen/

TANÍTÁS.

Jel 3:8.

Az Isten mindig felnyitja előttünk a lehetőségek ajtaját. Nem csak az új év hajnalhasadása hívogat a jóra való törekvésekre, de minden egyes nap arra inti az embert, hogy a legnemesebb életet élje és juttassa kifejezésre azt, ami benne a legjobb. Minden egyes nap egy-egy új évnek a kezdete. Minden egyes nap első napja a következő háromszáz hatvanöt napnak. Nincs idő, mely a jelent fontosságban felül múlná, mert csakis a jelen az, ami felől bizonyosak vagyunk Ez a miénk, mert benne élünk. A legfinomabb érzés, melynek kifejezést adhatunk, ebben nyilatkozik meg: “Uram, a holnapért és annak szükségeiért nem imádkozom; csak arra kérlek: tarts meg engemet lelki tisztaságban ma!” Emlékezzünk arra, hogy mindig csak a jelenben lehetünk legjobbak és csupán viszonylagos erővel, viszonylagos túdással és viszonylagos igazsággal bírhatunk. Teljes erőre, teljes túdásra és teljes igazságra csak nap nap után fokozatosan juthatunk. Vágyunk a tökéletesség után, de Isten nem adhatja ezt nekünk, ha csak örök tervét romba nem dönti- Útban vagyunk nemcsak a haladást, hanem a fejlődést illetőleg is. Ez a magyarázata ennek a sarkigazságnak: “Nem lehetsz ott, mielőtt oda nem érsz.” Ha erősek vagyunk ma, e- rősek leszünk holnap. Ha hűek vagyunk közvetlen kötelességeink teljesítésében, hűek leszünk a nagy dolgokban és a szélesebb körű megbízatásokban is. Az emberek mindig oly szellemben forognak a nagy és felelősségteljes dolgokban, mint az apró és lényegtelen megbízatásokban. Azokat a nagy dolgokat, melyeket véghez visznek a mindennapi életben az emberek,' nem felhalmozott, hanem folyton mozgó erők segítségével viszik véghez. Amíg folyik a villanyos áram, ragyog a világosság. Amig forognak a kerekek, mozog a gépezet1 Elmúlt az ó-év. Ugyanezt mondhatjuk mindennap. Vele együtt elmúltak a tévedések, hanyagságok, múlasztások, csalódások, szomorúságok és keserűségek. Az ó-év elmúlt, de itt van az új év. Hálát adhatunk ezért a “de” szócskáért és annak biztatásáért. Olvassuk az írásokból, hogy “Námán bélpoklos volt, “de” megtisztúlt.” Oh az életnek igen sok “de”-je van-, ö- römmel és reménységgel töltenek ezek minket el. Sok

hibát követtünk el tegnap, “de” semmi okunk nincs arra, hogy ezeket ma megismételjük. A mának értéke a tegnap tapasztalatain alapszik. Mennyire eltávoztunk Istentől, “de” vissza térhetünk hozzá. Életünket elhibáztuk az ó-esztendőben, “d®” ez új évben bőséges alkalom kínálkozik arra, hogy ezt helyre pótoljuk. A keresztyén ember mindig számíthat az evangyéliomban biztosított még egy alkalomra.

2 Az ezerkilencszáz huszadik esztendőnek ajtaja bezárúlt- Az ezerkilencszáz huszonegyedik esztendőnek ajtaja pedig feltárúlt. Ha egyik oldalán ezt olvassuk: “Jó alkalom.” A másik oldalán ismét ezt találjuk: “Felelősség.” Ha megállunk, hogy elsirassuk a múltnak ki nem használt jó alkalmait és elhanyagolt kiváltságait, ezzel csak ártunk a jövő értékének. Pál apostol ezt mondja: “Azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, neki dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhivatása jutalmára.” A feldöntött tejes kancsó fölött való siránkozás semmit sem használ. Legjobb, ha egy másik kancsó tejet hozunk. Hogyha a halász csak sopánkodik a hálójából meg szökött nagy hal fölött, tarisznyája üresen marad. Legjobb, ha újra próbálkozik. A tengerben mindig annyi a hal, amennyit kifognak. Akeresztyén ember bölcseleté ez legyen: “A legjobb még csak jönni fog-” A jövőt a hit embere Örökli. Elvégre mi még csak a hegy aljáig értünk. A kellemes kilátásokkal kecsegtető hegycsúcsok még csak integetnek. A jövő év Istennek ajándéka az előre haladók, az úttörők és a legjobbat remélők számára. Mi csak a meghalt jelenünkből épült lépcsőfokokon emelkedhetünk a jövőnek magaslataira.

3 De amikor a múltat feledjük, nem szabad azt megszentségtelenitenünk. A mögöttünk levő dolgok é- letbe vágó tényezői lehetnek az előttünk levő dolgoknak. A ma ugyanaz, aminek a tegnap tette- A holnapot a ma határozza meg. Amikor felejtünk, felejtsünk úgy, mint a természet felejt: azért felejt, hogy még szebben virúljon a jövőben. Úgy hagyjuk magunk mögött a múl tat, mint a folyó hagyja forrását: útjában növekedik szélességben és erőben; miként a tölgy hagyja a makkot: évről évre dúsabb és gazdagabb lombokat ölt magára; miként a gabonaszemet elhagyja a szár: aratásra sokszorosan adja vissza. Úgy hagyjuk magunk mögött a múltat, mint Munkácsy Mihály maga mögött hagyta asztalos tanonc korát: a világ legelső festőművésze lett. Úgy hitbeli, valamint világi életünkben tartsuk szem előtt ezt a fokozatot: jó, jobb, legjobb. Amint múlnak felettünk az évek, a hónapok, a hetek, a napok, soha egy pillanatra se feledjük, hogy a jó ellensége a jobbnak, a jobb ellensége a legjobbnak. “Mikor gyermek valék” — mondja Pál apostol — “úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutánna pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.” Pál ezzel tett tanúbizonyságot arról, hogy ő lépésről lépésre haladt az alantasról a középszerűre, a középszerűről a fennségesre4 így törtethetünk mi is a tökéletességre. Nem • mintha már mi elértük volna,, hanem eltökélt szándé-