Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-02-05 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 A jótékonyság szervezése Molnár István előadása a Ref. Kongresszuson. Az Amerikai Magyar Református Egyesület tiz éves fennállásának jubileumát ünnepelte Trentonban 1906-ben- Akkor az Egyesület Elnöke lévén, tisztem volt azt rövid beszéddel megnyitni. Beszédemben megemlékeztem arról, hogy az Egyesület utján gondoskodunk ugyan az Egyesület tagjairól és némileg a tagok árváiról is, de az árvák gondját -mégsem viseljük szivünkön úgy, a mint kellene. Nem tudom, volt e valami köze hozzá az én beszédemnek, de tény, hogy Nt. Kalassay Sándor ur azt indítványozta a gyűlés folyamán hogy az Egyesület tegyen egy nagyobb alapítványt a buttleri református árvaháznál, a melynek kamataiból magyar református gyermekek neveltessenek. Az indítványt Nt. Nánássy Lajos ur pótinditványá ra oda módosította a közgyűlés, hogy egy Arvaház alap létesítését mondotta ki, a melynek célja egy Amerikai Magyar Református Árvaház felállítása lesz. Azóta ez az alap lassan szaporodott. Úgyszólván egyedüli munkása Nt. Kalassay Sándor ur volt, a ki mint az Árvaház Alap előadója időről időre szorgalmazta az alap számára a gyűjtéseketAz 1908-ban So. Benőben megtartott közgyűlés kimondotta, hogy a mig az alap tízezer dollár nem lesz, nem fogje az Egyesület az Árvaházat megnyitni. Az 1919-ben Buffaloban megtartott közgyűlés az Egyesület tagjainak a tagdijait évi hatvan centtel felemelte és ezt a hatvan centet az Árvaház Alaphoz csatolni elrendelte. E határozat óta az Árvaház Alap gyors méretekben emelkedett és ma hálatelt szívvel jelenthetem, hogy a so. bendi gyűlés által kikötött összeg együtt van és azon gyűlés határozata szerint az árvaház megnyitása a vezértestület egyik kötelességévé lett Értesülésem szerint itt a közelben van is egy, teljesen erre a célra való épület eladóben, a melyet ha sikerülne megszereznünk, a kérdés megoldása nagyon kevés időbe kerülne. Az Árvaház bár az Egyesület tulajdonát képezné, mégis az amerikai összes magyar reformátusság háza volna. Következőleg úgy beszélhetünk arrólt, mint sajátunkról. Ne feledjük, hogy az árvaház megnyitásával még csak az első lépést tettük meg- Fenntartásához hozzá kell járulnia az amerikai magyar Református Egyházak mindenikének, sőt minden igaz református egyénnek is. Az Arvaház kezelését jó volna egy bizottságra bízni, a melyben képviselve lenne úgy az Egyesület,mint az Egyház. Kötelessége volna e bizottságnak az Arvaház fenntartásához szükséges összeg előteremtése és az Árvaház adminisztrálása. Egyleteink, Felesleges itt fejtegetnem azt a tényt, hogy református Egyleteink között sok van, a melyik a korral kiizködik. Tagjai között vannak sokan, a kik magasabb kort értek el és hova tovább oda jutnak az ilyen Egyletek, hogy nem fognak tudni eleget tenni tagjaikkal szemben elvállalt kötelességeiknek. Mint az Egyesület titkára, tapasztalatból tudom, hogy több ilyen Egylet kopogtatott már az Egyesületnél is. Felvételüket lehetlenné teszik az Egyesetilet szabályai, a melyek szerint 45 évesnél idősebb egyének nem vehetők fel. Valamit tenni kell- Az Egyesület legutóbbi vezértesületi gyűlése elredelte a tagok leszvaztatatását azon indítvány mellett, hogy református szellemű Egyletek, ha testületileg csatlakoznak az Egyesülethez, felvehetők, ha 45 évesnél idősebb tagjai visszamenőleg megfizetik az illetékeiket úgy, mintha 44 éves és 11 hónapos korukban vétettek volna fel. Félek, hogy ez az intézkedés sem lesz megfelelő. Vannak egyének a kiknek oly magas összeget kellene fizetniük, hogy az egyenlő a lehetetlenséggel- Talán meg lehetne a kérdést olyan formán oldani, hogy mondja ki az Egyesület, hogy az ilyen tagoktól nem követeli a hátrálékok készpénzben való befizetését, hanem azt az összeget 6%-os kamataival leirja a kötvényük értékéből. Ilyen módon is csak úgy ajánlanám a terv elfogadását, ha ki lenne mondva, hogy minden 45 éven felüli egyén csak úgy volna felvehető, ha vele legalább tiz oly tagot is hoz be az Egylet, a kik 45 évesnél fiatalabbak. Nem olyan követelés ez, a melynek az Egylet meg ne felelhetne és nem is olyan, a melyért az Egyesületet meg lehetne róni. Hiszn ha önök tudnák, hogy mi- tet meg lehetne róni. Hiszen ha önök tudnák, hogy mi- sa, önök is oly féltő gonddal őriznék azt, mint én. Egyeletinkről ily módon gondoskodva lenne. Centralizálva lenne a jótékonyság terén folytatott munkánk, a mi feltétlenül nagy nyereség lenne magában véve is. Hogy más példát ne mondjak, tessenek az Egyesület betegsegélyező osztályát megfigyelni. Nem szorgalmazzuk a fejlesztését, mert nem akarunk vetélytársai lenni a meglevő református Egyleteknek, mégis van nyolcz százon felül tagja és négyezer dolláron felül levő vagyona. Egy dollár havi illetékért heti tiz dollár segélyt könnyen kifizet. Tagjai soha sem fizetnek semmi féle extra kivetést, nem vesznek báli jegyet, stb- mégis van pénz a segélyek fedezésére, sőt marad is szépen tartalékra. Egy 50—200 taggal rendelkező helyi Egylet nem tudja ezt megtenni. Pedig az ilyen Egyletecskék a havi dijakon felül sok terhet rónak tagjaikra. Bálokat tartanak, piknikeket rendeznek, a mi a tagnak pénzbe kerül. Azért ha az életbiztosítás és betegsegélyzést centralizáljuk a Református Egyesület kezelésében, nincsen az kizárva, hogy a helyi dolgait el ne végezhesse az Egylet azután is. Éppen úgy támasza lehet a helyi Egylet a helyi Egyháznak, mint most, mert hiszen ha megszabadul sok anyagi gondjától, akkor ebben az irányban még fokozottabb mértékben eleget tehet kötelességeinek. Jótékonyság. Református egyházi életünk a jótékonyság terén mincsen mégkellőleg szervezve. Ezt a munkát is összegezni kellene. Ha arra gondol az ember, hogy kire bízza ezt a dolgot, önkénytelen is a legnagyobb amerikai magyar református szervezet, az Egyesület jut eszébe. Az Egyesület százötven osztálya olyan gép, a mely ezt a
