Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-02-05 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 5 Hogy egyházközségeinkben a hitélet mélységesebb legyen, a buzgóság még magasabban lobogjon s az egyháznak a szeretete azokra is kiterjedjen, akik ela- luvának és betegek s akik ide-oda hányatnak a világ szerelme által: óhajtandó, hogy már a böjti időszak használtassák fel arra, hogy az egyes gyülekezetekben “Revival gyűlések” tartassanak- Megteszi ezt minden amerikai protestáns egyház. Egyelőre el sem lehet képzelni, hogy milyen áldások fakadhatnak fel az ilyen istentiszteletekből. Atyámfiái! Én szivem teljességéből kérem Istent, hogy legyetek jó egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békeségben éljetek. A szeretetnek és békeségnek Isten legyen veletek. (II- Kor. 13. 11.) Pittsburgh, Pa- 1921. Január 21-ikén. atyafiságos szeretettel Id. Kalassay Sándor pittsburghi ref. lelkész, Congr, elnök Utóhangok a Congressushoz. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja számára Irta: — Vasváry Ödön springdalei ref. lelkész. A nagy és bizonyára mindnyájunk előtt feledhetetlen napok elmúltak, de nincs kétség benne, hogy a- kik ott voltak és érezték magukban a Szentlélek erejének megújhodását, még most is hatása alatt állanak az ott elhangzott szavaknak, az ott lejátszódott jeleneteknek. Én magam igy vagyok vele. Nem tudom elfelejteni, hogy majdnem hét esztendeig kellett nekem magamnak is róni az amerikai élet országútját, hogy sok lelkésztársammal végre valahára kezet szoríthassak. Nem tudom, más hogyan volt vele, de én ezekben a kéz- szoritásokban többet éreztem egyszerű bemutatkozásnál. A kezek össze kapcsolódásában ott volt a lelkek egymásratalálása is. Seregszemle volt, amelynek minden mozzanatában mintha egymás felé kiáltottuk volna a bátorító szót: Testvér, ne csüggedj, nézd, én is itt vagyok! Velem is nagyobb az a tábor, amely Krisztusért, a magyar református egyházért akar küzdeni! Kevés lehangolóbb napom volt amerikai működésem alatt, mint az, amit 1918-ban kellett átélnünk, a- mikor az emlékezetes, de eredménytelen magyar nagygyűlést tartottuk Pittsburghban- Mikor rákerült a sor az ebédre, valahogy, mintha már akkor is titokzatos erők toltak volna bennünket egymás felé, lelkészek, papj elöltek nagy számmal kerültek egy asztalhoz. Ott ültünk egymás mellett, de mintha állandóan fagyos szél járt volna köztünk, nem tudtunk, vagy nem akartunk egymásra ismerni. A kezünk bénán lógott s a tekintetünkből hiányzott a melegség. Egyesek remélték, hogy talán ez alkalommal sikerül egymásra taál- nunk. Nem sikerült. Szétmentünk úgy, ahogy jöttünk. Magyar lélek volt bennünk elég, hiszen azért voltunk ott, de a Krisztus lelkére, a református testvériség fölébredésére még évekig várni kellett, Most már ez is megvan s hisszük, valljuk, hogy újabb ellanyhulástól, újabb széthullástól nem kell tartanunk. Bolyongtunk a pusztaságban, a kietlenben, mint az Egyiptomból kivezérelt zsidók. Mint a zsidók, mi is azt hittük, hogy a fárasztó, csüggedő bolyongásnak, a széthúzásnak csakis pusztulás lesz a vége. (2 Móz. 16) Követeltük az üdítő, tiszta vizet, de mostanig kellett várnunk, hogy a mi Mózesünk Isten segítségével megnyissa számunkra a kősziklát. Ahelyett, hogy az amelékitákkal és a moabitákkal, a hitetlenség erőivel harcoltunk volna közös erővel, egymáson igyekeztünk sebeket ejteni. Amig Mózeseink soha sem lankadó buzgósággal ostromolták az Urat mi értünk, mi gyakran az aranyborjú előtt borultunk le és szívesebben hallgattuk a sorainkból kikerült Kórék, Dáthánok és Abirámok egyenetlenségi-e szító beszédeit, mint az Ur Jézus tanításait. Emlékszünk-e testvérek a bibliának arra a jelenetére, amikor Isten újra csapással sújtotta a zúgolódó zsidókat s Áron Mózes utasítására füstölővel a kezében kiröhant a nép közé, megállt a halottak és az élők között s a füstölő füstje mintha egyszerre kettévágta volna a döghalált; az Isten megkönyörült az ő népén. (4 Móz. 16) A mi sorainkat is pusztulás fenyegette. A vész megritkitott bennünket is, azalat is, mig a mi Mózeseink és Áronjaink arcukra borulva imádkoztak. Halottjaink nekünk is vannak, a magyar Sión fájának vannak elszáradt ágai. Adjunk hálát az Urnák, hogy elhozta számunkra is a megpróbáltatás végét, kiküldte a mi Áronunkat is a füstölővel, hogy álljon meg a halottak és az élők között s mentse meg az életnek legalább azokat, akik akarnak az Isten utjain járni. Ott, ezen a felejthetetlen kongresszuson ismétlődött meg a mi életünkben a Bibliának ez a jelenete. Ott szállott föl az a füst, amely szabadulást, életet jelentett azoknak az amerikai magyar reformátusoknak, akik élni akarnak a Krisztusért és az ő országáért. Ezután történt, hogy Áron vesszeje kivirágzott. A mi egyházi életünk, evangéliumi munkánk igazi kivirágzása is ezután fog következni. Lelkésztársak s ti, egyházaink buzgó hívei: becsüljétek meg az Ur szeretetét s vigyázzatok féltékeny gonddal azokra az eredményekre, amiket ez a nagy alkalom hozott nekünk. A felelősség most már egyedül a miénk! EGYHÁZI ÉS ISKOLAI KIADVÁNYOK. NT. LELKÉSZT HIVATALOK S GYÜLEKEZETI ELÖLJÁRÓK FIGYELMÉBE: — Marrvar ARO. (hazai. Gvertvánffv. Rado kiadás, kötetlen) .20 Ma ApC. larne^kai kiadás, kötve) .SO Am. Majfy. Ref. Iskolás gyermekek könyve :9B Anvol macrvar Reformál Katekizmus ?0e Hazai nvomtatásu Kis Zsoltár. vászonköt R<V Amerikai nyomtatású Uj Zsoltár, vászonköt 1.25 MAGYAR NŐK A NEMZETKÖZI INTÉZETBEN Barátot, felvilágosítást és tanítást találhatnak. Kérje a magyar képviselőt- Dijementes szolgálat. 224 V2 Fifth ave. MCKEESPORT, PA.
