Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-01-29 / 5. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 13 ezen szavakat némely magyar refor­mátus atyánkfiának, talán akkor sem vennék figyelembe, hogy a val­lásokért és a közjóért, vajmi nagyon keveset tesznek. Valamikor még de­cember 13-án, 1920-ban berándúl- tam Kiplingre, hol nagyon sok béke­vári ref. atyánfia megszokott for­dulni, és én ezen alkalmat fölhasz­nálva, arra szántam el magamat, hogy az Amerikai Magyar Reformá­tusok Lappának néhány új előfizetőt szerezzek. Sajnos, minden fáradozá­som eredménytelen volt. Azt hiszem, hogy ami magyar református embe­reink sokkal szivesebben előfizetné­nek egy Charley Chaplint táncoltató vicinális újságra, mint a Reformá­tusok Lapjára. Ugy-e békevári ma­gyar reformátusok, hogy ez igaz? No de nem baj, majd csak belátják ami lelkileg szegény református em­bereink, hogy békaváron is elkeli egy pár Ref- Lap., mely a vallásos­ságot és az atyafiságos szeretet kö­zibénk is elhintse! ..........Azonban kedves olvasó, az Urnák csoda dol­gáról akarok most szólani. Ugyanis dec. 7-én, 1920-ban egyik kiplingi honfitársunk szerény hajlékába be­köszöntött a jó reménység egy ked­ves kis fiúcska személyében. Azon­ban az öröm nemsokára szomorúság gá változott, mert a kis fiúcska meg­betegedett és már kedves szülei azt hitték, hogy meghal. Hamarosan hi- töknek meggyőződéséből azt hatá­rozták, hogy a kis dedet részesitte- tik a szent keresztségben. Nt. Ko­vács János békevári lelkész ur épen Kiplingben volt: felkérték, megke­resztelte a gyermeket, és ime kész volt az isteni csoda! A kis gyermek napról-napra erősebbnek látszott, és a siró arcocskát nemsokára egy vi­dáman mosolygó arcocska váltotta fel. íme Pál Apostolnak az intése a gyülekezetekhez: “Ha valaki beteg közietek, hívja magához a gyüleke­zet véneit, imádkozzanak felette, megkenvén ót olajjal az úrnak nevé­ben és a hitből való imádság meg­tartja a beteget, és az Ur felsegéli őt az ő szevedéseiből.” íme Kér­Testvéreim, ha az Ur parancsol a felbőszült tengernek, az lecsendese­dik. Ha embertársaink hitetlensége és gúnykacaja felbőszít bennünket, hallgassunk az Ur Jézus Krisztusra, ki szelíd mosolygó arcával eloszlat­ja a sötét felhőket, és int, hogy vi­gyázzunk a lélekre, mert az drágább mint a test. Sajnos, hogy hitetlen ember nem látja ezeket, és nem tud­ja, hogy a hitből jövő imádság meg­tartja az embereket, a beteget, és Isten megkegyelmez neki, ha őszin­tén esedezik hozzá. Én nem voltam és nem is vagvok babonás de az Ur­nák félelme által sokat tanúltam a fenti keresztséggel összekötött cso­dából. Keresztelés. Ifj. Debreczeni Pált és kedves ne­jét szül. Gyuricskó Erzsikét a terem tés istene egy fiú gyermekkel áldot­ta meg, ki a keresztségben Sándor nevet nyert- Kereszt szülők: Szarka Ferencz és neje kiplingi lakosok. Ugyancsak Kimeri Kálmán és ne­je szül. Győré Etelka mutatták be az Urnák újszülött kis leányukat, ki a szent keresztségben Etelka, Krisz­tina nevet kapott. Kereszt szülők: Kis János és neje, Nyeste Vilma. Buzgóság. A karácsonyi áldozathoz a bort Szakács Gábor buzgóhittestvérünk adományozta. Persely pénz az Ur asztalára befolyt $26.60. Isten áldja meg a kegyes adakozókat­LACKAWANNA, N. Y. Lelkész Nt. Kozma Mihály. örömmel és megelégedéssel jelent jük, hogy a szép virágzásban levő lakawannai gyülekezet körében is sikerült az egyház népszerű ifjú lel­kipásztorjának, Nt. Kozma Mihály urnák szives segítségével megtalál- nuk azt a férfit, Kiss János buzgó testvérünk személyében, a kire meg­nyugvással és a legjobb reménység­gel bizhatjuk rá a mi szép egyházi lapunknak képviseletét. Hiszzük, hogy e lelkes, tevékeny és minde- nekfelett egyházias érzületü testvé­rünk fáradozá sai folytán nemsoká­ra az első sorban lesz a lackawannai gyülekezet lapunk pártolóinak hatal­mas táborában. Kiss János testvé­rünk az alábbi tudósítást küldte be hozzánk az egyház kebelében meg­történt közgyűlésről, illetve válasz­tásokról, a melynél rögtön megkap­ta lelkünket az a ritka dolog, hogy a közgyűlés a REFORMÁTUSOK LAPJANAK képviselőjét is rendes egyházi tisztviselőnek kivánja te­kinteni, és ezzel erkölcsi tekintélyt ad az ő nemes irányú munkálkodá­sának. így kellene ennek MINDEN gyülekezetben lenni. Hiszzük, több gyülekezet követni is fogja az adott példát! A Lackawannai M. R- Egyház ban 1921 január 2-án megtörtént a Pres- bytérium megválasztása a követke­ző eredménynyel: 1A Ref. Lap. képviselője: Kiss János, 2 Gondnok: Fazekas István, 3 Algondnok: Sipos József, Pénztár­nok: Záhorszky Rudolf, 5 Jegyző: Béky János, 6 Számvizsgáló bizott­ság: Billion Péter,Sipos Miklós, He- tey Pál, Sipos József, 7 Vigalmi bi­zottság: Kiss János, Béky János, 0- láh Ferenc. Fazekas István, Bodnár Miklós, 8 Reoeráció bizottság: Zá- horszkv Rudolf, Kovács József, Bod­nár Gábor. Menvhárt Gábor. Fele Lajos, Győri Lajos, 9 Iskolai bizott­ság: Karsa Gyula, Zavicsa Márton, Kusnyér József, ifj. Romiák István, Tapasztó Gábor, 'lányi Miklós, 10 Janitorek: Menyhárt Gábor, Oláh F erenc. * * * Kozma Mihály, Bridgeport, Conn.- i rerék magyar honfitársunk beszé­de a Lakawanna, N. Y.-i Magyar Református Egy házban fiának Nagytiszteletű Kozma Mihálynak fölszentelése alkalmából 1920 de­cember 12-én. Kedves honfitársaim, Hölgyek éa Uraim! Jól eső érzelmek hatnak át a mi­dőn ezen szép, gyönyörű kis temp­lom iskola termében szép számmal vannak összegyülekezve kedves ref. testvéreim. Szavakat alig találok, mellyel örömömet kitudnám fejezni, és kimondhatatlan boldogságomat tudnám tolmácsolni. Midőn e pillanatban elmém elé tá­rul a “haza” hol a bölcsőnk ringott, vájjon ki tudta volna azt megmon­dani közöttünk, hogy a távolbői messze szép “Magyarhazánk”-bol külön-külön városokból és falvakból jöttünk és “uj” hazába, hogy még mi itten találkozni fogunk egymás­sal, holott ha szép “Magyar” hazánk ban maradtunk volna, mondhatom, nem találkozhattunk volna soha ily keretben, vagyis összejövetelekben, mint itt “Amerikában-” De vájjon hogyan gondolkoztak azok a honfitársak, kik már 30 — 35 évvel ezelőtt vándoroltak ki és le­telepedtek itt, és véglegesen hazát cseréltek. Legyen ez jelszavunk, hogy hitünk, szent vallásunk itt ez uj hazában is tápláltassék és megő­riztessék. Hölgyeim és Uraim! 30 évre visszavezetőleg református ba­rátaim között a hit és felebaráti sze­retet megnyilatkozott, istenfélő ba­rátaink házánál hol itt hol ott ösz- szejöttünk a vasárnapi napokon és énekléssel és imádkozással adtunk a jóságos Istennek hálákat, hogy ben­nünket megtartott és megengedte érnünk a szent napot. Majd azon ta­nakodtunk sokszor nagyokat sóhaj­tozva, hogy hogyan lehetne azt meg­tenni, hogy “magyar anyanyelven hallgathatnánk az Isten szent és i- gaz igéjét. Kevés számmal voltunk még abban az időben. A tanácskozás folytán egyik is másik is mondogat­ta, hogy az biz nagy feladat itt a- merikában. Azután a n,éma csend és hallgatás után egy éltes őszhaju a- tyánkfia e szavakkal törte meg a csendet “nem baj, ha kevesen va­gyunk is, alakítsunk Egyházat, jo az Isten megsegít, lesz még papunk is. És nem is sokáig kellett várni, mert 1801-ben Jurányi Gusztáv nagytiszteletű lelkész ur magyar a- nyanyelven hirdette az Isten igéjét közöttünk Cleveland városában az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents