Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-12-10 / 50. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. hozott határozat ime, Kalassay Sándort igazolta. Javasolja, hogy mintegy elégtétel gyanánt a kiállott lelki szenvedésekért, Kalassay Sándor esperesnek szavazzon bizalmat a közgyűlés. Dr. Boér Elek a konvent nevében mondja el ugyanazt s a Konvent nevében mond köszönetét és elismerést Kalassay Sándornak azért, oly sok megpróbáltatáson keresztül is hűnek bizonyult. A közgyűlés lelkes ovációban fejezi ki hozzájárulását a javaslathoz, amit az esperes hálás szavakban, meghatottan köszönt meg. A belépéssel kapcsolatban szükségesnek látja az e. m. közgyűlés az uj egyházmegyei beosztást. Evégett Tóth Sándor, Ujlaky Ferencz és Bögre Ferencz tagokból álló bizottságot küld ki, hogy lépjenek érintkezésbe a Ref. Church meglevő magyar egyházmegyéjével s velők egyetértőleg dolgozzanak ki javaslatot. Intézkedés történt a charterek megváltoztatásáról amelynek elvégezésére Dr. Souders ajánlatára, a tif- fini egyezmény értelmében, a Ref. Church ügyvédei kéretnek föl. Számba vette az e. m. közgyűlés az egyes gyülekezetek segély iránti igényeit s azokat pártolólag terjeszti föl a belmissziói. bizottsághoz. Szükségessé vált az uj egyházmegyei szabályzat előzetes készítése. Ebből a czélból Melegh Gyula, Vasvári Ödön és Tóth M. Károly személyében szintén egy bizottság küldetett ki s határoztatott, hogy hasonló bizottság kiküldésére kéressék föl a keleti egyházmegye s a Ref. Church magyar egyházmegyéje, hogy a készítendő egyházmegyei szervezeti szabályzat lehetőleg egységes legyen. A columbusi újonnan alakult “egyesült protestáns egyház” az e. m. kebelébe leendő fölvételét kéri. A név miatt széles körű vita indult meg s vegre is Tóth Sándor lelkész küldetett ki, hogy a hely színén igyekezzék az ügyet elintézni. Garay Gerő lelkész szintén fölvételét kéri. Tekintettel arra, hogy a drakes-congoi gyülekezet minden valószínűség szerint lelkészül fogja megválasztani: fölvétele automatice fog megtörténni. Tekintettel arra, hogyaz uj egyházmegyei beosztás aközel jövőben már megtörténik: a jelenlegi e. m. tisztviselők az átmeneti időre hivatalban maradnak. Az árvaházi bizottságira az egyházmegye képviseletében Melegh Gyula mckeesporti lelkész küldetett ki. Egyházmegyei járulékot az egyházak most ne fizessenek, hanem az idei járulékból minden egyház vonja le a mostani és a clevelandi e. m. gyűlés költségeit s csak a különbözetet küldje be az év végéig az e. m. pénztárba. Több, kisebb fontosságú tárgy elintézése után a gyűlés köszönettel fogadta a mckeesporti egyház meghívását s legközelebbi összejövetelét ennek az egyháznak kebelében fogja megtartani. gyűléseinknek mindig megvan a maga érdekes, külső kerete is, amelynek egyes mozzanatai rendesen a fehér asztal mellett szoktak lejátszódni. Nem maradtak el ezek most sem. A gyűlést megelőző estén együtt ültünk a gazdag vacsora mellett, nagyok és kicsinyek egyaránt. 32 árva s majdnem ugyanannyi felnőtt, amikor az árva atya kedves meglepetésben részesített benünket. Vacsora u- tán föláll s röviden ismerteti az árvaházi életet s a gyermekek körül kifejtett munkálkodást. Majd előszó- lit egy gyereket és szavaltatja. Azután a másodikat, az ötödiket, a tizediket és igy sorba és szavalhatja va- lamenynyit szebbnél-szebben, ékes magyar nyelven. Bizony, csak bámultunk mindannyian, amikor majdnem tökéletes tisztasággal hallottuk a magyar szót olyan gyermekek ajakáról, akik a mi árvaházunkba jövetelükkor (amerikai árvaházból kerültek oda!) még egy cseppet sem tudtak magyarul! Azután énekeltek együtt, a zsoltárokból, a hozsánnából, sort kerítettek a magyar hazafias dalokra, háborús nótákra, vigabbnál vigabb magyar dalokra úgy, hogy nem volt közöttünk senki, aki nem otthon képzelte volna magát. Legtalá1 lobban a hazulról most érkezett Hady Albert tanító adott ennek kifejezést egy megjegyzésével: “hiszen ezek most jöttek az ó-hazából!” Viszont, a gyermekeknek is volt kedves meglepetésük, hála, köszönet és elismerés érte a detroiti Ref. Nőegyletnek. Ez a derék, érző szivü Nőegylet összevásárolt egy nagy csomó szebbnél-szebb és értékesebbnél értékesebb ajándékot, játékokat, babákat és lelkésze után elkiildötte a magyar árváknak Ligonierba. A nagy gyermek-barát, Borsos István lelkész osztotta ki azokat s aki nem látta, el sem tudja képzelni, hogy mily végtelen örömöt okozott a gyermekeknek. Hogy ölelték, hogy csókolták a kis leánykák a drága szép hajas babákat, hogy ujjongtak a kis fiúcskák a számtalan puskának, ágyúnak, játékoknak!.... Detroiti református asszonyok: gazdag jutalmat vettetek megatoknak ez árvák öröm-könyeiben, áldjon meg az Isten érte Titeket. A végtelenül kedves estéért Tóth M. Károly mckeesporti gondnok mondott szép szavakban köszönetét. “Nem árvaház ez, úgymond, mert itt nem lehet látni az árvaságnak semmiféle keserűségét!” Lelkes szavakban kérte a jelen levőket, hogy mondják el mindenütt, amit láttak és hallottak és legyenek mindnyájan apostolai az árvaháznak. A másnapi ebédnek is meg volt a maga szenzá- cziója. A különböző felszólalások között egy egyszerű bejelentés volt ez. Tóth Sándor lelkész jelentette be a “Szabadság” napilap üzenetét, mely szerint a lap egy árvának gondját minden esztendőben magára veszi.... Ehhez a bejelentéshez nem kell kommentár. A “Szabadság” egyik legnagyobb intézménye, mert igy kell neveznünk azt, az amerikai magyarságnak. Ezzel a nemes cselekedetével újból megmutatta, hogy együtt érez az ő olvasó közönségével és mi kész szívvel nyújtjuk nekie a köszönetnek, az elsimerésnek hála szavait. Még' egy kedves epizódot kell föl jegyeznünk a gyűlésről. Vége felé voltunk már a tárgysorozatnak, amikor veszedelmesen közeledett az utolsó ligonieri vonat indulásának ideje. Ha ezt a vonatot lelkéssük: egy napot kell veszítenie mindenkinek, már pedig ez nagy szó a mostani keserű világban! Ámde, a még hátra levő ügyeket is el kell végezni! A nagy szorultságban mit csinál az árva atya? — letelefonoz az állomásra, hogy
