Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-11-26 / 48. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSUK LAPJA. mint Tiszáninnen szülötte és a sárosptaki iskolának a növendéke, megmaradok az ős alapon, ahol egyáltalában nem ismertek püspököt egészen 1882-ig. Megmaradok ott, ahol voltak a tiszánnineni kerületnek az egy házmegyéi, amelyeknek a kezében volt még a papszentelésnek a joga is. 4. Ezeket a mi nagy egyházi kérdéseinket nem lehet hangzatos, még is színtelen kijelentésekkel elintéz ni. Nem lehet azt mondani, hogy a Krisztus akarata az, hogy mi episkopálisták legyünk, mert ez az egyház az egységnek a törekvését szolgálja: mert ebben az esetben sokkal egyenesebb ut is vezet az egységre, a római kathólikus egyháznak a pompás szervezete. Minek keresni más egységet, mikor itt van az egységes egyház? Csak tessék ebbe belépni. Kimondani az ítéletet hogy az amerikai protestán tismus minden cél és irány nélkül lebeg az örvény felett: merész Ítélet és nem is igaz ítélet. Nem igaz a kálvinista egyházakkal szemben. Ezek épen úgy ismerik a célt, mint az episkopálisták s tudnak is egységesen munkálkodni, de nem beolvadva, hanem egymás mellett munkálkodva. így munkálkodik az episkopálista egyház 'is az egység érdekében. Nem kívánja, hogy beleolvadjanak a felekezetek, ezt csak azokkal szemben kívánja, akik teljes szervi kapcsolatban akarnak vele lépni. Ezt a szervi kapcsolatot keresték a mi keleti testvéreink s ha ezt elfogadják, okvetlenül olyan vallás cserét követnek el, amely kiszakítja őket a kálvini egyház köréből és nem lesznek többé reformátusok, hanem episkopálisták. Senkinek se lehet ez ellen kifogása. Mi meg akartuk fogni a kezüket, hogy ne menjenek el tőlünk, ne szakadjanek el tőlünk: ha még is ez a lelkiismereti meggyőző désük, ám nem tarthatjuk vissza, mert lelkiismereti kérdésben nincsen kényszer, de aztán vonják le teljesen a konzekvenciát s legyenek tagjai az episkopálista egyháznak és nevezzék magukat ezen a néven. Ha egyik másik testvéremnek, aki baptistává lesz van bátorsága arra, hogy magát ezen a néven nevezze: föltétlenül megvárhatjuk, hogy azok, akik episkopálisták lesznek, akiket újra papokká szentelnek, akik a konfirmálás jogát kiadják a kezükből, akik az egyházi birtokot a püspökség alá helyezik: nevezzék magukat annak, amik: episkopálistáknak. 5. Elovastam és áttanulmányoztam azt a kis füzetet, amelyben kérdések és feleletek alakjában van elődva az episkopálista egyházzal való kapcsolatnak minden előnye: de nincsen a kis füzetben egy olyan kérdés sem, amelyet meg ne lehetne cáfolni. Ennek nem itt a helye. Ezt más helyen kell elvégeznünk. Itt csak azt az egyet állapítom még meg, hogy azok az egyházak, amelyek az episkopálista egyházhoz csatlakoznak: teljesen kilesznek szolgáltatva a püspökség a- karatának, amint ez a püspöki hivatalnak abból a természetéből, amely ennek az egyháznak a legjelegzete- sebb tulajdonsága: önként következik. Ha még nem késő, ha csak van mód rá, kéreni lelkésztársaimat, kérem a gyülekezeteket, hogy hall- gasanak meg. Úgy látom, hogy lelkésztársaim abban már meg hallgattak, hogy a konventi kiküldöttek megD hallgatása előtt nem akartak döntést a gyülekezetektől, kérem hogy fogadják el az egységes munkálkodás érdekében, amelyet olyan erősen hangsúlyoznak, fogadják el a tiffiini egyezményt, amelyet a kon vent, a- mi felettes hatóságunk kötött meg, mutassák meg ezzel a hálát és a gyermeki szeretetet a magyarországi református egyház iránt. Fogadják el azért, mert meg tartja egyházmegyei szervezetünket, tiszteletben tart ja nyelvünket, és a gyülekezeteknek a birtok jogát, és alkalmat ad arra, hogy tovább fejlesszük egyházi szer vezetünket, amely teljesen azonos a magyarországi református egyháznak a szervezetével. Ne feledjék, hogy hittanilag, szervezetileg az amerikai református egyházzal állunk a legközelebbi rokonságban. Ezzel a kapcsolattal őrizhetjük meg ősi hitünket, szervezetünket és ezzel kapcsolódunk be a világ kálvinista szövetségébe, ahol 40 millió reformátussal munkálkodhatunk együtt, negyven millió olyan egyénnel, aki egyek a hitben, egyek a reménységben és egyek a szeretetben. Vajha meghallgatnátok kérésmet: “Kérlek titket atyámfiai, a mi Urunknak Jézus Krisztusnak nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyan azon véleményben:/” I. Kor. 10. id. Kalassay Sándor. NYILATKOZAT. Azt a pasquillust, a melyet szerte küldöztek az. episcopálista mozgalommal szemben, — tartalmánál és hangjánál fogva olyan szerencsétlen dolognak tartom, hogy felette ki kell mondanom mindazoknak a rosszalo, kárhoztató Ítéletét, a kik komolyan törekesz- nek az egységre. Kalassay Sándor a ref. Congressus egyházi elnöke. 0 0 0 0 A Ref. Congressus tiszteletre méltó egyházi elnökének- Nt. Kalassay Sándor urnák fennti, határozott és hitvallástételszerü megnyilatkozása után úgy érezzük, le is vehetjük a napi - rendről a szerencsétlen episcopálista vitát. Minden önérzetes, hitét, vallását szerető, ahoz híven ragaszkodó református egyén meggyőződhetett a lefolyt vita során arról hogy az egyes keleti lelkészek által megtenni szándékolt lépés valójában nem lett volna más, mint hitcsere, hittagadás. A REFORMÁTUSOK LAPJA e kérdésben nem ismert se barátságot, se megalkuvást. Mi megtettük kötelességünket- és örvendünk annak, hogy a trombita szó felserkentette még az alvókat is, oly erős ellenállást támasztott a hitüket szerető egyének soraiban, a melyen minden csereberélési kísérlet hajótörést szenvedett. Legjobb értesüléseink szerint az egész beteges mozgalom a haldoklás utolso stácziojá- ban van. És jobb is ha mihamarabb kimúlik. A kik görcsösen ragaszkodnak hozzá, azok egy halott eszmével fogják magukat élve eltemet-
