Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-11-19 / 47. szám
a AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Amikor e sorokat irjuik, még nem fejeződtek be azok a tárgyalások, amiket a konventi kiküldöttek az egyes gyülekezetekben folytatnak. De g,zért már most is lehet egy pillantást vetni a jövendőben s fölállíthatjuk azt a mérleget, amely szerint az amerikai magyar reformátusság külső elhelyezkedése a legnagyobb valószínűség szerint igazodni fog. Ez a mérleg látszatra kedvezőtlen. Mert mig eddig ref. népünk két táborban oszlott meg: addig a jövőben valószínűleg három tábort kell majd számítanunk. Lesznek a Presb. és a Ref. Church kebelébe tartozó gyülekezetek, lesznek episzkopális egyházak és lesznek independensek. Ma legalább a látszat még az, hogy a végső megoszlás ilyen képet fog felmutatni. Mi azonban, daczára a végső mérleg látszólagos kedvezőtlenségének, mégis hálát érzünk az Isten iránt és azt hirdetjük, hogy mégis, csakugyan egy táborban van az amerikai magyar reformátusság. Meg vagyunk ugyanis arról győződve, hogy végeredményében legfellebb 5—6 lesz azoknak a gyülekezeteknek száma, akik elutasítják maguktól, ha ugyan elutasítják! __a tiffini egyezményt. És ezek is megoszolnak még önmaguk között is, mert lesznek közöttük, akik talán elfogadják az episzkopális kapcsolatot, s lesznek olyanok, akik az independens egyházi élet terén fognak kísérletezni. Velük szemben a többi, körülbelül 70 magyar ref. gyülekezet mind egy táborban lesz s a reformátusok egységén legfellebb csak szépség hiba lesz az az 5 vagy 6 egyház, amelyek kiszakítva magukat a többi testvéreik köréből, az episzkopálisok vagy az independensek ösvényét követik. A reformátusok régóta óhaj tott egységén azonban ez már semmit sem változtat. Ez az egység meg van és meg lesz akár velők, akár nélkiilök. És ha e sorokat mégis papirosra vetjük: nem az egység miatti félelem, hanem az az óhajtás vezet bennünket, hogy egyházi közéletünk külső megjelenéséről vajha még ez a szépség hiba is le volna törölve! Vajha egy táborban lehetnénk mind, az utó’ só katonáig is! Ezért szólunk még egyszer ahhoz az egy pár gyülekezethez is: gondolják meg, még van rá idő! — hogy mit cselekesznek. Gondolják meg a saját érdekükb -a is, de gondolják meg az amerikai magyar reformátusok tökéletes egységének érdekében is. Akár az episzkopális, akár az independens utat vá lasztják is, mindkét utón saját veszedelmükbe rohannak. Amott hitük tisztasága, emitt saját exisztenciá- juk van a bizonyos veszedelemnek kitéve. Amott szolga módra kell térdet és fejet hajtaniok s föl kell ad- niok magyar ref. hi tök sok nagy igazságát, — emitt pedig a törvény nélküli szabadosság fogja megásni korai sírj okát. Gondolják meg, hogy ha e kettő közül bármelyiket választják is: nemcsak az amerikai magyar reformátusság tömegéből szakítják ki magukat, de végkép és tökéletesen elszakítják azokat a kötelékeket is, amelyek a magyarországi anyaszentegyház hoz fűzik őket. A tiffini egyezmény egyaránt nyújtja nekiek hitük tisztaságát, erkölcsi és anyagi szabadságukat, a törvény és rend által biztosított nyugalmat és a hazai egyházzal való testvéries összeköttetést. És nyújtja mindezek fölött az amerikai hatalmas kálvini egyházak megértő és segítésre is mindig kész testvéri szeretetét! Miért, miért kellene eldobni ezeket a megfizethetetlenül nagy értékeket a szenvedélyek által fölkorbácsolt lélek indulattüzében!?... Mi, magyarok, a világ legalkotmányosabb népének szeretjük magunkat tartani s büszkék vagyunk arra, hogy a mi alkotmányos érzékünk egy idős a nemzet 1000 éves múltjával. ...Az a nehány egyház, amely esetleg kiszakítja magát a többiek közül: nem csak saját vesztére tör, hanem ezt a hagyományos alkotmányos érzést is cserben hagyja. Gyülekezteink 90%-a, tehát óriási nagy többsége ime, a Presb. és a Ref. Church mellett döntött, — vajon nem alkotmányos kötelességedé annak az elenyésző kisebbségnek is meghajolni a túlnyomóan nagy többség akarata előtt, és magáévá tenni azt, a- mit a többi 90% önmagára nézve jónak talált? Az ilyen nagy és fontos kérdéseknél nincs semmi helye az egyéni hiúságnak, sem a büszkélkedésnek, sem a feltűnési viszketegségnek. Mert mi ‘‘sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig mindnyájan egymásnak tagjai vagyunk.” (Róm. XII. 5.) Igyekezzünk tehát, mint ugyanannak a testnek tagjai, szolgálni egymásnak, még akkor is, ha egyelőre talán úgy éreznénk, hogy ez a szolgálat nem kedvünkre való. Bizonyos, hogy előbb-utóbb meg fogunk győződni annak helyes ségéről. Az amerikai magyar reformátusok egysége megvan, de szépséghiba maradhat- rajta. Melyik gyüle kezet fogja azt magára venni, hogy az amerikai magyar refoimátusság egységének testén, mint szeplő- folt szerepeljen?.:... A Reformed Church és a Konvent közötti egyezmény. Ezt az egyezmnyt 1921 október 7-én kötötték meg dr. Boér Elek erdélyi egyházkerületi főgondnok és Takaró Géza budapesti lelkész, mint a magyarországi Református Egyetemes Konvent tejhatalmu kiküldöttei, Kalassy Sándor esperes jelenlétében az amerikai Reformed Church in the U. S. legfőbb vezetőivel az ohioi Tiffinben. A konventi kiküldöttek nemcsak a- jánlják a gyülekezetnek, hogy ezt az egyezményt fogadják el, hanem a legnagyobb nyomatékkai kérik ezt. Hosszas gondolkodás és tanácskozások alapján a Xon- ventkikiildöttjel arra a meggyőződésre jutottak, hogy ez az egyetlen ut és mód egyházi munkánk további sikeres folytatására, amelynek elfogadásával az egyházak semmit sem vesztenek, de úgy az egyházak, mint a magyarországi anyaegyház igen sokat nyernek. A TIFFINI EGYEZMÉNY. 1) Szem előtt tartván a szóbanforgó gyülekezetek legfőbb javait és lelki érdekeit, hogy minden további törvényes vagy egyházi bonyodalmat elkerüljenek, a megbízottak kimondják, hogy a magyar református egyház keleti és nyugati egyházmegyéjét képező gyülekezeteket befogadják a Reformed Church in the U.
