Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-11-19 / 47. szám

a AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Amikor e sorokat irjuik, még nem fejeződtek be azok a tárgyalások, amiket a konventi kiküldöttek az egyes gyülekezetekben folytatnak. De g,zért már most is lehet egy pillantást vetni a jövendőben s fölállíthat­juk azt a mérleget, amely szerint az amerikai magyar reformátusság külső elhelyezkedése a legnagyobb va­lószínűség szerint igazodni fog. Ez a mérleg látszatra kedvezőtlen. Mert mig ed­dig ref. népünk két táborban oszlott meg: addig a jö­vőben valószínűleg három tábort kell majd számíta­nunk. Lesznek a Presb. és a Ref. Church kebelébe tar­tozó gyülekezetek, lesznek episzkopális egyházak és lesznek independensek. Ma legalább a látszat még az, hogy a végső megoszlás ilyen képet fog felmutatni. Mi azonban, daczára a végső mérleg látszólagos kedvezőtlenségének, mégis hálát érzünk az Isten iránt és azt hirdetjük, hogy mégis, csakugyan egy táborban van az amerikai magyar reformátusság. Meg vagyunk ugyanis arról győződve, hogy vége­redményében legfellebb 5—6 lesz azoknak a gyüleke­zeteknek száma, akik elutasítják maguktól, ha ugyan elutasítják! __a tiffini egyezményt. És ezek is mego­szolnak még önmaguk között is, mert lesznek közöt­tük, akik talán elfogadják az episzkopális kapcsolatot, s lesznek olyanok, akik az independens egyházi élet te­rén fognak kísérletezni. Velük szemben a többi, körülbelül 70 magyar ref. gyülekezet mind egy táborban lesz s a reformátusok egységén legfellebb csak szépség hiba lesz az az 5 vagy 6 egyház, amelyek kiszakítva magukat a többi testvéreik köréből, az episzkopálisok vagy az indepen­densek ösvényét követik. A reformátusok régóta óhaj tott egységén azonban ez már semmit sem változtat. Ez az egység meg van és meg lesz akár velők, akár nélkiilök. És ha e sorokat mégis papirosra vetjük: nem az egység miatti félelem, hanem az az óhajtás vezet bennünket, hogy egyházi közéletünk külső meg­jelenéséről vajha még ez a szépség hiba is le volna törölve! Vajha egy táborban lehetnénk mind, az utó’ só katonáig is! Ezért szólunk még egyszer ahhoz az egy pár gyü­lekezethez is: gondolják meg, még van rá idő! — hogy mit cselekesznek. Gondolják meg a saját érdekükb -a is, de gondolják meg az amerikai magyar reformátu­sok tökéletes egységének érdekében is. Akár az episzkopális, akár az independens utat vá lasztják is, mindkét utón saját veszedelmükbe rohan­nak. Amott hitük tisztasága, emitt saját exisztenciá- juk van a bizonyos veszedelemnek kitéve. Amott szol­ga módra kell térdet és fejet hajtaniok s föl kell ad- niok magyar ref. hi tök sok nagy igazságát, — emitt pedig a törvény nélküli szabadosság fogja megásni korai sírj okát. Gondolják meg, hogy ha e kettő közül bármelyiket választják is: nemcsak az amerikai ma­gyar reformátusság tömegéből szakítják ki magukat, de végkép és tökéletesen elszakítják azokat a kötelé­keket is, amelyek a magyarországi anyaszentegyház hoz fűzik őket. A tiffini egyezmény egyaránt nyújtja nekiek hi­tük tisztaságát, erkölcsi és anyagi szabadságukat, a törvény és rend által biztosított nyugalmat és a ha­zai egyházzal való testvéries összeköttetést. És nyújt­ja mindezek fölött az amerikai hatalmas kálvini egy­házak megértő és segítésre is mindig kész testvéri szeretetét! Miért, miért kellene eldobni ezeket a meg­fizethetetlenül nagy értékeket a szenvedélyek által fölkorbácsolt lélek indulattüzében!?... Mi, magyarok, a világ legalkotmányosabb népé­nek szeretjük magunkat tartani s büszkék vagyunk arra, hogy a mi alkotmányos érzékünk egy idős a nemzet 1000 éves múltjával. ...Az a nehány egyház, amely esetleg kiszakítja magát a többiek közül: nem csak saját vesztére tör, hanem ezt a hagyományos alkotmányos érzést is cser­ben hagyja. Gyülekezteink 90%-a, tehát óriási nagy többsége ime, a Presb. és a Ref. Church mellett dön­tött, — vajon nem alkotmányos kötelességedé annak az elenyésző kisebbségnek is meghajolni a túlnyomóan nagy többség akarata előtt, és magáévá tenni azt, a- mit a többi 90% önmagára nézve jónak talált? Az ilyen nagy és fontos kérdéseknél nincs semmi helye az egyéni hiúságnak, sem a büszkélkedésnek, sem a feltűnési viszketegségnek. Mert mi ‘‘sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig mindnyájan egymásnak tagjai vagyunk.” (Róm. XII. 5.) Igyekez­zünk tehát, mint ugyanannak a testnek tagjai, szol­gálni egymásnak, még akkor is, ha egyelőre talán úgy éreznénk, hogy ez a szolgálat nem kedvünkre való. Bizonyos, hogy előbb-utóbb meg fogunk győződni an­nak helyes ségéről. Az amerikai magyar reformátusok egysége meg­van, de szépséghiba maradhat- rajta. Melyik gyüle kezet fogja azt magára venni, hogy az amerikai ma­gyar refoimátusság egységének testén, mint szeplő- folt szerepeljen?.:... A Reformed Church és a Konvent közötti egyezmény. Ezt az egyezmnyt 1921 október 7-én kötötték meg dr. Boér Elek erdélyi egyházkerületi főgondnok és Ta­karó Géza budapesti lelkész, mint a magyarországi Református Egyetemes Konvent tejhatalmu kiküldöt­tei, Kalassy Sándor esperes jelenlétében az amerikai Reformed Church in the U. S. legfőbb vezetőivel az ohioi Tiffinben. A konventi kiküldöttek nemcsak a- jánlják a gyülekezetnek, hogy ezt az egyezményt fo­gadják el, hanem a legnagyobb nyomatékkai kérik ezt. Hosszas gondolkodás és tanácskozások alapján a Xon- ventkikiildöttjel arra a meggyőződésre jutottak, hogy ez az egyetlen ut és mód egyházi munkánk további si­keres folytatására, amelynek elfogadásával az egyhá­zak semmit sem vesztenek, de úgy az egyházak, mint a magyarországi anyaegyház igen sokat nyernek. A TIFFINI EGYEZMÉNY. 1) Szem előtt tartván a szóbanforgó gyülekezetek legfőbb javait és lelki érdekeit, hogy minden további törvényes vagy egyházi bonyodalmat elkerüljenek, a megbízottak kimondják, hogy a magyar református egyház keleti és nyugati egyházmegyéjét képező gyü­lekezeteket befogadják a Reformed Church in the U.

Next

/
Thumbnails
Contents